Az anyaság tökéletes helye a vegyes érzelmek ezreinek. Olyan ez, mint mondjuk mikor egy finom húslevest készítesz, telerakod mindenféle zöldséggel, fűszerrel, stb, lényegében bármit hozzáadhatunk. Ez nem egyetemes dolog, ami szó szerint le van írva a lexikonokban, mivel minden ember másképp éli meg az anyaságot, de ennek ellenére vannak közös terek, pillanatok, helyzetek, amelyekben időnként, vagy éppen gyakran minden anya részt vesz.
Az anyai bűntudat egy olyan érzés, amelynek nagy jelentősége van lányaink és fiaink nevelése során.
Vajon van olyan, aki az anyaként ne érzett volna bűntudatot valami miatt?
Intenzitásban és formájában változik, de az érzés lényege az évek során megmarad, és általában az egyik visszatérő téma, amikor sikerül valakit találnunk, aki meghallgat minket egy pohár bor, kávé, tea mellett..
Ilyen kérdésekben nyilvánul meg az anyai bűntudat:
- Nem tudom, hogy jól csinálom -e?
- Lehet, hogy túl sok izét veszek neki?
- Lehet, hogy nem játszok eleget a babámmal?
- Nem tudom, hogyan kell korlátokat szabni.
- Nincs időm minden nap főzni párolt zöldségeket, nem tudok bio pamut inget vásárolni a helyi márkáktól,
- Tegnap olvastam, hogy a babáknak a padlón kell lenniük, én pedig hintába tettem, és gerincferdülése lesz emiatt, simán lehet, én, hogy tönkretettem az életét, és…
és a végtelenségig lehetne sorolni.
Ha azt mondanánk, hogy abba kell hagynod ezt az önostorozást, akkor valószínűleg legyintenél, és átmennél egy másik magazinra, ahol sokkal jobb tanácsok vannak. Ezért nem is mondjuk, mert, szerintem joggal feltételezzük, hogy nincs itt senki, aki ne tudná, hogy ezek az érzések nem vezetnek semmire, hogy engedékenynek kell lennünk magunkkal szemben, hogy megteszünk mindent, amit tudunk … de ha ez ilyen egyszerű lenne, már mindenki megtette volna, nem?
Óriási felelősség van rajtunk minden nap, számos érzelmi gubanc, amelyet nem is tudunk kifejezni, hatalmas társadalmi és kulturális nyomás és sok, nagyon sok fáradtság.
És, ha ehhez még az is jönne, hogy jó lenne, ha ezt mind elengednéd, azonnal meg kell semmisíteni az összes olyan érzést, ami a bűntudatot okozza, akkor ez lenne az utolsó csepp a pohárban, hogy bűntudatot érezzél, amiért nem tudod abbahagyni a bűntudat érzését.
Az egyetlen recept, amely arra szolgál, hogy megpróbáljuk leküzdeni ezt a terhet, nagyon egyszerű összetevőkből áll, amit most röviden felvázolunk nektek.
HUMORÉRZÉK
A humorérzék a mi nagy megmentőnk, egy igazi mentőcsónak, amelybe bármikor bele tudsz kapaszkodni. Segítségével megnyugodunk, lélegezni fogunk, és még magunkon is nevetni fogunk, mert szinte semmi sem olyan komoly, hogy ne lehessen rajta nevetni ( most kifejezetten a bűntudatot okozó dolgokról van szó, természetesen)
Igaz, hogy vannak dolgok, amiket lehetne jobban is csinálni, igaz, hogy elrontjuk, igaz, hogy néha vállalatlanul rosszul mennek a dolgok, de, lányok, komolyan, és akkor mi van? Megéri a harag, a kétségbeesés és az önpusztítás? A nevetés, a humor, mint mentőöv szinte mindig jó orvosság minden bajra. Persze ne úgy nevessünk, mint Joker, hanem szívből, minden jó érzésével együtt.
Nevetni jó – vicces idézetek szülőkről, családról, gyereknevelésről
HALLÓ ÉN IS ITT VAGYOK
Az anyai bűntudat elengedésének következő összetevője az, hogy FIGYELSZ MAGADRA. És nem azt mondjuk, hogy időt kell szakítanunk magunkra, persze ez is szuper lenne, de néha lehetetlen, és tényleg van, hogy nem azt tesszük, amit akarunk, vagy, amit szeretnénk. Arra utalunk, hogy időnként helyezzük a hangsúly középpontjába valakit, aki nem a gyerekünk. Ha lehet saját magunkat.
Ahhoz képest, ahogy mi felnőttünk a gyereknevelés jelentősen megváltozott ( arra gondolok, hogy amikor mi kicsik voltunk, nem feltétlenül mi voltunk folyamatosan a középpontban) , és úgy tűnik, hogy anyaságunk az utódaink szolgálatában áll. Nem rabszolgaként, hanem áruk és szolgáltatások beszerzőjeként, hogy szemünk fénye boldog legyen a jövőben, intelligens, jó ember, egészséges … És ezt természetesen jól kell tennünk, mert nagy a felelősségünk. oké ezt senki nem vitatja, de mi is a család része vagyunk.
És néha, ó, szentségtörés, vannak szükségleteink vagy vágyaink, melyek adott helyzetben fontosabbak, mint a lányunk vagy fiunk. És, ha ezt kielégítjük, akkor nem történik semmi, legalábbis a gyerekeinkkel.
Teljesen rendben van, ha a kanapén akarok feküdni, és semmit sem csinálok, és rendelek ebédet, mert nincs kedvem főzni. Nem baj, ha egy napot otthon maradtok, mert nem akarsz a parkba menni, és bekapcsolod a televíziót. Semmi sem történik, mert veszel nekik valamit a kisboltban, mert el akarod kerülni a dührohamot, és nincs kedved harcolni. Rendben van, ha adsz a gyerekednek egy felvágottas zsemlét, amelyet az utolsó pillanatban vásároltál az iskolai uzsonnára, mert nem nem volt kedved, ahhoz, hogy egy tökéletes, bio, csak egészséges hozzávalókat tartalmazó szendvicset készíts paradicsommal és nyers uborkával.
Komolyan, nem történik semmi. Nem szabad elnyomni mindent, vagy lemondani érzéseinkről vagy szükségleteinkről, folyamatos áldozatot vállalni, hogy példamutató nőként, anyaként mutatkozzunk.
Vége! Anyák vagyunk, nem az a járőr, aki Ryan közlegény megmentésére ment.
SEMMI SEM EGYENES
A harmadik összetevő is nagyon felszabadító, és egy kicsit kapcsolódik a fentiekhez: semmi sem egyenes. Nincs egyértelmű és megállíthatatlan ok-okozati összefüggés a cselekedeteinkben, vagyis attól, mert megnéz egy mesefilmet a gyerek még nem lesz sorozatfüggő kockafej, aki a mamahotelben fog lakni 50 éves korában is.
Oké, persze, hogy jobb, ha más szabadidős lehetőségeket kínálsz neki, de, lássuk be, ez sem fog maradandó károsodást okozni. Mi lehet jobb, ha természetes bio cukrozatlan joghurtot adsz neki uzsonnára, vagy ha lecsúszik egy tejszelet? Nos, valóban jobb az első verzió, de egy tejszelettől nem lesz cukorbeteg ( hacsak nem töltöd meg őket minden délután egy kanál cukorral ).
Pihenjünk, mert gyermekeink jövője szerencsére vagy sajnos nem csak rajtunk múlik. A görbe vonalak sokkal gyakoribbak, mint az egyenesek. Az anyaság értékes lehetőség arra, hogy jól csináljuk a dolgokat, tudatosodjunk és a legjobb utat válasszuk, de kérlek, ne engedd, hogy bárki azzal a téveszmével kábítson, hogyha mindent kézben tartasz, és szó szerint veszel, akkor leszel tökéletes anya.
TE IS OLYAN VAGY?
És végül, a szupersztár összetevő: ne hasonlítsad össze magad másokkal! A social media, jelen esetben tömeg, azaz anyapusztító hatás, hiszen “másoknál” minden olyan tökéletes, nem? Tökéletes fórum arra, hogy az önbecsülésed a béka feneke alá kerüljön. Már az is elég, ha megnézed mások napi outfitjét, nem?
Próbáld meg kideríteni, hogy mi az, ami a másikban felkeltette a figyelmedet, vagy, hogy mi okozza benned a legtöbb „irigységet”, … és vidd át őket saját magadra: hogyan tudnád megvalósítani, akár csak egy egész pici részletét, és hidd el, ez által fejlődsz is majd.
Ne hagyd magad elítélni, még saját magad által sem.
Anyák vagyunk, emberek, zsenik. Nem meglepő, hogy a társadalom továbbra is ennyi csomagot rak ránk: mert mi elbírjuk.
