Kategória: Anya vagyok, Karrier, pénzügyek

„Neked könnyű!” és más csemegék vállalkozó anyukáknak | Anya vállalkozik 2. rész

Hatalmas érdeklődéssel csaptatok le legutóbbi 5 dolog, amit tudnod kell, mielőtt anyaként vállalkozni kezdesz cikkünkre, ezért úgy döntöttünk, alaposabban körüljárjuk a témát. Ezúttal megkíséreltem a lehetetlent, és összeszedtem az 5 leggyakoribb mondatot, amivel vállalkozónőként, vállalkozó anyukaként biztosan találkozol majd.* *Az írás szarkazmust és iróniát tartalmazhat. A valósággal való bármely egyezés kizárólag a véletlen műve. (Kackac.) És előre elnézést kérek mindenkitől, akit akaratlanul vagy szándékosan megbántottam. (De tényleg.) Emellett szeretném leszögezni, hogy a szavaknak nemcsak akkor van ereje és felelőssége, amikor én ebben a cikkben leírom őket, hanem mindig. Amikor kimondjuk, amikor ítélkezünk, amikor nőtársunkat patikamérlegen méregetjük, mert mi úgyis jobban tudjuk… Támogassuk egymást, még ha másféle életet élünk is! Ez a legtöbb, amit nőként egymásért tehetünk.

05. „Milyen rendes a párodtól/férjedtől, hogy támogat!”

Észrevetted már, hogy ha egy férfi sikeres a munkájában, senki sem akarja piedesztálra emelni a nőt, aki mögötte koordinálja a komplett család érzelmi-fizikai jólétét? (Neki ez a dolga ugyanis, ha esetleg nem tudnád.)

Ezzel szemben ha egy nő sikeres a munkájában, vállalkozó, ne adj isten családfenntartó, a környezete gyakran félistenként ünnepli a férfit, aki – most kapaszkodj meg! – mosogat, pelenkáz, esetleg egyedül menedzseli az estéket vagy a bevásárlásokat. Az óvó nénik „a drága ember”-ként hivatkoznak rá, a többi anya pedig irigykedve aggodalmaskodik szegény megnyomorított alfahím elnyomatása felett.

Na már most én azt gondolom – helló, 21. század –, hogy mindegy, ki a kenyérkereső és ki fekteti a gyerekeket, ha a család, az élet, a terhek, a kassza és a jövőkép közös. Igenis nagy dolog, ha valaki fektet, mosogat, bevásárol, leckét ír, edzésre visz, sütit süt vagy feladja a csekkeket – legyen az illető apa vagy anya.

A „Milyen rendes a férjedtől, hogy támogat!” mondat párja a „Nem csoda, hogy elhagyták!”, mely akkor alkalmazandó, ha az érintett vállalkozónő párkapcsolati státusza bonyolult, esetleg egyedülálló. Ennek oka, hogy a párkapcsolat felbomlásáért – minden bizonnyal – az elnyomó és önző, maszkulinitásba feledkező nő a felelős, a nehéz sorsú férfi meg nyilvánvalóan az ő karrierista terveinek ártatlan áldozata.

Hogyan szerelheted le: Mondd, hogy a párod/férjed tényleg nagyon rendes ember, és örülsz, hogy így támogatjátok egymást. Esetleg mellé teheted, hogy örülsz, hogy általatok a gyerekeitek megtanulják, hogy nincs férfimunka és női munka, csak szeretet és összetartozás. És ne felejts mosolyogni hozzá!

04. „És ebből meg lehet élni?”

Nagyjából mindegy, mivel foglalkozol, egészen biztos, hogy lesznek, akik szerint a munkád teljesen felesleges, és egy ember se normális, aki megvásárolja a termékedet, vagy igénybe veszi a szolgáltatásodat.

A kérdés lehetséges párjai az „És te ezért pénzt kérsz?”, illetve az „Ezért komolyan fizetnek az emberek?!”

Tudom, nem nagy segítség, de ezek a mondatok a legkevésbe sem rólad szólnak – sokkal inkább azokról, akik mondják őket. Sokan vannak ugyanis, akiknek a munka még mindig valamilyen komoly fizikai erőfeszítéssel, kosszal és verítékkel járó dolog, így el sem tudják képzelni, hogy a számítógépezés, a beszélgetés, az alkotás vagy valami netes izé is lehet kőkemény meló.

Hogyan szerelheted le: A legjobb, ha ahelyett, hogy felhúznád magad, egyszerűen csak hallgatsz és továbblépsz.

03. „Megőrülnék, ha én se csinálnék semmit egész nap!”

Ha home office-ban dolgozol, sokan szentül hiszik, hogy valójában kevés házimunka és sok körömreszelés a napi feladatod, vagyis nem csinálsz semmit.

Bizony-bizony, gyakran a legjobb barátaid és a közeli rokonaid is úgy képzelik, hogy dolgozgatsz valamicskét, aztán láblógázol, csipszet zabálsz, és non stop a Netflixet tolod, amíg menni nem kell a gyerekekért.

Ez a mondat azért tud velőig hatolón fájni, mert míg a többiek – a.k.a tisztes munkát végző rendes emberek – szerint te tulajdonképpen nem is csinálsz semmit, addig valójában minden energiáddal és tudásoddal azon vagy, hogy az álmodból valóság váljon. Azért dolgozol, hogy biztonságot nyújts a családnak, jövőt a gyerekeidnek. Szétszakadva próbálsz elég jó anya, elég sikeres vállalkozó, elég jó feleség lenni, és a napjaid állandó rohanásból állnak.

Előbb-utóbb helyreáll az időmenedzsmented, újra szánsz időt magadra és az egészségedre, de az első hónapokban és években valószínűleg azt se tudod, hova kapj a sok melótól, miközben „nem csinálsz semmit egész nap!”

Hogyan szerelheted le: Ha távoli ismerős, játszóteres anyuka, tizenöt éve nem látott osztálytárs osztja az észt, mosolyogj, és képzeld el, hogy malacfeje van. Közeli rokonok, barátok esetén – ha látod értelmét –, magyarázd el, pontosan mi is az a „semmi”, és mutass rá, hogy a napod ritmusa más ugyan, de az elvégzett feladatok sora és a munkaórák száma is ugyanannyi, vagy akár még több is!

02. „Ennek is a férje/apja tette a s.gge alá a babaházat!”

Akár a kemény munkával megkeresett pénzből, akár hitelből, pályázatból vagy a családi örökségből kezdesz vállalkozásba, hót ziher, hogy a világ feltételezi, minden lehetőséget a férjed/párod, esetleg az apád biztosította számodra. (Ami amúgy szintén teljesen rendben van, és csak rátok tartozik, vagy mi.)

Hiszen honnan lett volna elég bátorságod, erőd és pénzed „belevágni ebbe a hülyeségbe”, nem igaz?!

Ez egyben azt is jelenti, hogy ha a vállalkozásod bedől, a szemedre vetik majd, hogy romba döntötted a családodat, elvetted tőlük a biztonságot, ráadásul tehetség híján már az első percben is tudni lehetett, hogy ez csak egy költséges és ostoba hobbi lesz.

És hogy mi van, ha a vállalkozásod sikeres? A megfelelő emberekkel kerültél barátságba – „érted, hogy értem, a férje is milyen vak!” –, jókor voltál jó helyen, pénzért minden megvehető, esetleg valaki a háttérből támogat. De ha minden kötél szakad, akkor érvénybe lép az 5-ös pont, csak mondom.

Hogyan szerelheted le: Ó, ne aggódj, annyira senki sem bátor, hogy a szemedbe mondja ezeket a szavakat. Esetleg a hátad mögött, a homokozó mellett, vagy zárt Facebook-csoportban vitatják meg, micsoda egy szerencsétlen flótás az embered, de amit nem tudsz, az nem fáj, ugyebár.

01. „Neked könnyű…!”

A mondat, ami minden vállalkozó kedvence, igazi univerzális aduász, mely bármikor tetszőleges módon befejezhető. Nyugi, egészen biztos, hogy vállalkozóként sokat fogod hallani!

Neked könnyű, mert van mit a tejbe aprítani, neked könnyű, mert egész nap ráérsz, neked könnyű, mert nincs főnököd, neked könnyű, mert azt csinálod, amit szeretsz, neked könnyű, mert nem számít, hogy otthon van-e a gyerek… A sor végtelen számú elemmel folytatható.

Azok, akik alkalmazotti státuszban dolgoznak – ami természetesen éppen olyan jó, mint a vállalkozói lét, ráadásul egyik életforma sem való mindenkinek –, el sem tudják képzelni, milyen, amikor magadnak osztod be az időt és a feladatokat, magadnak szerzed az ügyfeleket, magadnak végzed az adminisztrációt, és egyszerre vagy titkárnő, marketinges, termelő, CEO és telefonos kisasszony.

Ráadásul bizonyos szempontból neked tényleg könnyű: nem kell engedélyt kérned, ha el akarsz menni körmöshöz, vagy orvoshoz vinnéd a gyereket, hiszen a kiesett órákat éjszaka vagy hétvégén is ledolgozhatod. Ja, hogy akkor nem alszol, és ha beteg a gyerek, akkor jön a bébiszitter meg a lelkifurka? Magánügy, te akartad! Különben is, minek az ilyennek gyerek, ha úgyis bölcsibe meg más kezére adja, ugyebár.

Miért éri meg vállalkozóanyának lenni?

Mert az, hogy megéri, nem is kérdés!

Vállalkozóként álmodhatsz, tervezhetsz, és megvalósíthatod, életre hívhatod mindazt, amit a fejedben már ezerszer elképzeltél. Önmagad lehetsz és önmagadra találhatsz. Olyan munkát végezhetsz, amit szeretsz, akkor, amikor tudod.

Vállalkozóként sok szempontból szabadabb vagy másoknál, hiszen nem kötnek a szokásos formalitások és nincs főnököd. (Előbb-utóbb azonban meg kell tanulnod, milyen főnöknek, jobb esetben vezetőnek lenni.)

Kereshetsz annyit, vagy még többet is, mint a férjed. (Hogy aztán együtt megtanuljátok kezelni a megváltozott erőviszonyokat.)

Megtaníthatod a gyerekeidnek, hogy a határ tényleg a csillagos ég, és a lányok épp olyan jók, mint a fiúk. Élhetsz egy olyan életet, amiben – minden nehézségével és szépségével együtt – otthon érzed magad.

Vállalkozó és anya vagy egy személyben?

Szívesen megosztanád másokkal tippjeidet és tapasztalataidat? Mesélj nekünk élményeidről, írj mailt a minipiac@minimag.abstrakt.hu-ra!

A SZERZŐ

Z. Kocsis Blanka vagyok, háromgyerekes mamikaze, szövegíró, nő.

Hosszú éveken át semmi másra nem vágytam, csak arra, hogy anya legyek. Aztán amikor az lettem, igencsak meglepődtem, hogy a grandiózus „anya vagyok” életérzés helyett inkább csak zavart éreztem. Hát hol a megígért babaillat, rózsaszín köd, teljes összeolvadás és belső béke, amire szerződtem?! Megdöbbenve vettem észre, hogy nekem nem megy az „aludj, amikor a baba alszik”, és egyáltalán nem tudok belelazulni az anya – mártásztyúárt – szexistennő szerepbe. Csak úsztam az árral – nem ritkán ráadásul az árral szemben.

Ma már három okos, ügyes, szép és – nekem – tökéletes kiskorú kevéssé tökéletes, gyakran bakizó és önleevésben világbajnok anyja vagyok, főállásban szövegíró vállalkozó. Néha elbízom magam, és kis korkülönbséges anyukaként azt képzelem, láttam már mindent, meg annak az ellenkezőjét is. Aztán jönnek a gyerekeim, és bebizonyítják, hogy már megint alábecsültem őket.

Szakmai tevékenységemről itt tudhattok meg többet:

www.hakellegyjoszo.hu

Hatékony szövegírás vállalkozásodnak!