fbpx

Plakát mizéria

Plakát mizéria

A mostani üdítőitalos plakátkampány, és a körülötte lévő fennforgás miatt jutottak eszembe a következőek. Mivel igen gyakran tömegközlekedünk a gyerekekkel, és ők nem a telefonjaikat bökdösik útközben, így több plakátot vesznek is észre. Emiatt számtalan lehetőségünk van komolyabb/vidámabb beszélgetésekre a plakátok mentén. Én nagyon szeretnék nekik semleges véleményt átadni, hogy ők belül, saját maguk formálhassák a saját álláspontjukat. Ez azonban néha nagyon nehéz. És persze ott a másik oldal, azzal is állást foglalunk, amit nem mondunk ki – hisz gyermekeink nem buták, a reakcióinkat is „leveszik” extraérzékeny szenzoraikról.

Mindig ámulatba ejt a gyerekek azon képessége, hogy nem félnek kérdezni (és sokat imádkozok azon, hogy megtanuljanak halkabban kérdezni). És nem a kérdések miatt, de rájöttem, utálom a plakátokat. Én nem akarok arról beszélni egy 7 évessel, hogy miért kell megállítani Brüsszelt. Sem arról, hogy mi az a hüvelygomba. Sem arról, hogy mit jelent az, hogy a szomjadat oltsd… Én kérem, a homokba akarom dugni a fejem, és Mátyás királyos plakátokat vagy magyar népmesés plakátokat szeretnék. Vagy Grimm testvéreseket, de nem a horrorisztikus fajtákat. Mert azt gondolom, a mesékben őseink adtak megoldó képletet is. De nem érdekorientáltat, hanem évszázados értékeken alapulót. (Más kérdés, hogy akkor meg arról kéne győzködnöm a két nagyot, hogy ők is legyőzhetik a sárkányt, nem csak a kicsi).

És most jöhet az a rész, hogy ha tévét néz, akkor is nézz reklámot. Na, hát én azokat sem szeretem 🙂 Sem a gyerekcsatornán szereplő játékreklámokat, sem azokat, amikor a bélflórám skizoid bacilusai beszélgetnek a nézőkkel. Értem, hogy a mai világ fogyasztásra sarkal, de nem helyeslem. De ezt nehéz egy 5-10 évessel megbeszélni. Megoldás lehet erre az egész problémakörre az, ha elvonulunk a világból, valami távoli tanyára, és nem lépünk ki onnan. Ezt annyira nem találom életszerűnek, így marad az, hogy sokszor és sokat beszélgetek velük, megpróbálok koruknak megfelelő információt átadni, és bízok benne, hogy mi egy felnőttek egy nap eljutunk oda, hogy ismertterjesztésre használjuk ezeket a felületeket:).

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: pinterest
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: email
Megosztás itt: print

További cikkei

Népszerű cikkek

Hírlevél feliratkozás

Kövess minket