De milyen szempontokat is érdemes figyelni a meseválasztásnál?
A következő szempontok elsősorban az ovis és kisiskolás mesekönyvek választásában nyújtanak majd segítséget.- Korosztály besorolás: ez lényeges szempont a mesekönyveknél. Többféle besorolás is létezik, én például a saját könyveimet is úgy kategorizálom, hogy ovisoknak szóló (3-6 éveseknek) vagy kisiskolásoknak (7-9 éveseknek) szóló mese. A 9-12 éveseknek már inkább a meseregények valók, mint mondjuk a Rumini.
- Egyszerű karakterek: a gyerekek számára azok a jó mesekönyvek, amelyekben a karakterek nem árnyaltak, hanem egyszerűek, egyetlen tulajdonsággal bírnak. Legyen bátor, gonosz, okos, gyáva stb. A kisiskolás esetében már lehet egy kicsit árnyaltabb egy karakter, eshet át némi jellemfejlődésen, de ezeknek a fordulatoknak is egyszerűnek és érthetőnek kell lenniük.
- Nem ellentmondásos: a mesékben a történetnek egyszerűnek és követhetőnek kell lennie a gyerek számára. Legyen eleje, közepe, vége, a jó mindig nyerje el a jutalmát, a gonosz a büntetését.
- Illusztráció mennyisége: az ovisoknak szóló mesekönyvekben igen is fontos, hogy legyen sok kép, hiszen ez segít elképzelni a mesét. A kisiskolás korosztály mesekönyveinél már kevesebb kép is elég, az sem baj, ha nem színes, hanem fekete-fehér rajzok vannak a mesében.
A SZERZŐ
Kőszegi-Arbeiter Anita vagyok, gyerekkönyv író, és két kislány boldog édesanyja,aki imád olvasni és történeteket kitalálni. Kezdetben fantasy novellákat írtam, aztán Csenge lányom elérte azt a kort, amikor a mesék akkor a legizgalmasabbak, ha ő is a részese lehet, így hát együtt, kettőnk fantáziájának segítségével kezdtem meséket írni. Amikor a második kislányom, Flóra is megszületett, már általánossá vált nálunk, hogy saját meséket kapnak, ami nekik és róluk szól. Az írás nekem már nemcsak hobbi, hanem életstílus.
Szövegírással és mesekönyvkiadással foglalkozom, a mesékből meseelőadásokat tartok, én nagyon élvezem, hogy lényegében a hobbimból élhetek, ami az írás és az olvasás. Nemcsak író, de fekete öves olvasó is vagyok, ami azért is érdekes, mert gyerekként én bizony utáltam olvasni. Szerencsére édesapám mindent megtett, hogy ez ne így legyen, és annyira sikeres volt az erőfeszítése, hogy végül könyvmoly és író lettem. Az olvasóvá nevelés a szívügyem lett, hiszen ki lenne meggyőzőbb, mint az aki eredetileg nem is szeretett olvasni?
A meséim közöl már több eljutott a nyomtatásig: www.koszegianita.com