Jane Austen (1775–1817) az egyik legikonikusabb írónő, aki már 200 évvel ezelőtt is pontosan értette, hogy a társadalmi konvenciók sokszor nem mások, mint szépen becsomagolt abszurditások. Kifinomult stílusával és csípős humorával rámutatott azokra az elvárásokra, amelyek szorosan meghatározták a nők életét a 19. századi Angliában. Az Értelem és érzelem, az Emma és természetesen a Büszkeség és balítélet nem csupán romantikus történetek – Austen pengeéles szatírával és finom társadalomkritikával világított rá, milyen akadályokat kellett leküzdenie egy nőnek, ha nem akart kizárólag a házasságra és a férfiak jóindulatára hagyatkozni.

Műveiben gyakran boncolgatta a társadalmi rang, az anyagi helyzet és a nemi szerepek összefonódását, miközben hősnői intelligenciájukkal, önállóságukkal és humorukkal egy korszak merev szabályrendszere ellen lázadtak. Az Austen-regények női főszereplői – legyen szó a határozott Elizabeth Bennet-ről vagy az éles eszű Emma Woodhouse-ról – nem tipikus romantikus hősnők: saját sorsuk alakítói, akik nem csupán várják a megfelelő férfit, hanem aktívan formálják az életüket és a környezetüket.

Bár a bálok és fűzős ruhák ma már kevésbé relevánsak, az emberek közötti félreértések, az előítéletek és a társadalmi elvárásokkal való küzdelem továbbra is kísértetiesen ismerős témák maradtak. Austen művei ezért is időtállóak: az iróniája, a finoman kidolgozott karakterei és a történeteiben megbúvó társadalomkritika ma is éppolyan szórakoztató és tanulságos, mint kétszáz évvel ezelőtt. Nem véletlen, hogy újra és újra színpadra, filmvászonra és modern feldolgozásokba kívánkoznak – mert Austen világa minden korban mondani akar valamit nekünk.