Skip to content
Mi, akik a Prodigyn, SOAD-on, Tupac-en szocializálódtunk meg vagyunk győződve arról, hogy a lázadás csúcsán voltunk, igaz? És akkor a gyerek szobájából kiszűrődő hangokból csak annyit értünk: valaki nagyon gyorsan mond nagyon csúnya dolgokat.
A legtöbbünknek megvolt az a korszak, amikor a szüleink értetlenül álltak a kazettás (ok legyen cd-s) magnónkból áradó düh vagy az értelmezhetetlennek tűnő ( valaki dobjon már vissza a 90-es évekbe) elektronikus alapok előtt. Az, hogy a kamasz gyereked bezárkózik a szobájába és gyanúsan sűrű, zakatoló szövegeket hallgat, önmagában még nem hír értékű. Mi is ezt csináltuk csak hajlamosak vagyunk elfelejteni: a lázadás és a társadalomkritika nem új találmány, csak a nyelvezete frissült fel. A mai magyar underground rap pedig minden, csak nem felszínes – sokkal inkább egyfajta kortárs reflexió egy egyre abszurdabb valóságra.
Hogy ne érezd magad teljesen kívülállónak a következő családi ebédnél, íme egy túlélőkészlet a legfontosabb arcokhoz és azokhoz az albumokhoz, amikbe érdemes belehallgatnod, mielőtt véleményt formálsz.
A szcéna kulcsfigurái és a belépési pontok
Míg a mi generációnknak a lázadás sokszor a gitártorzítókban vagy a nyers punk-attitűdben merült ki, a mai underground rap a szövegsűrűséggel tüntet. Olyan mennyiségű információt, metaforát és kulturális utalást sűrítenek egy-egy négyperces dalba, ami a klasszikus slágerstruktúrához szokott fülnek szinte feldolgozhatatlan.
Bongor
Bongor (Berta Csongor): Színészként pontosan tudja, hogyan kell karaktert építeni, de a rapben nem szerepet játszik, hanem rétegenként fejti le magáról a civil énjét.
A 2024-es Extázis album egy kőkemény, szinte már kényelmetlenül személyes látlelet a függőségekről, a transzgenerációs mintákról és a kudarcokról. Nem a ritmusért hallgatják, hanem a kíméletlen önreflexióért.
cserihanna
cserihanna (Cseri Hanna): A Budapest Bábszínház zenei vezetője, bábrendező és dalszerző. A KIKÖTŐ és a Hirtelen mélyül albumokkal hozott be egy olyan abszurd, fekete humorral átitatott világot, amely tűpontosan diagnosztizálja a harmincasok egzisztenciális szorongásait. Hanna a bábszínházi látásmódot – a karakterépítést és a groteszk iróniát – emelte át az énekes-dalszerzői vonalba.
Bongor és cserihanna a magánéletben egy párt alkotnak, harmincas éveik elején járnak, és jelenleg első gyermeküket várják.
Pogány Induló
A szegedi Szirmai Marcell, azaz Pogány Induló a jelenlegi legnagyobb ( é saz egyik legmegosztóbb) jelenség. 19 évesen tölt meg sportcsarnokokat úgy, hogy a szövegei nincsenek patika mérlegen kimérve: kíméletlenül vulgáris, agresszív és nyers. A Vagy Mindent Vagy Semmit (2024) albuma azért ütött akkorát, mert a vulgaritás mögött egy elképesztő technikai tudású, mély baritonú srác áll, aki úgy hozta vissza a 90-es évek „koszos” boom-bap hangzását, hogy az a mai kamaszoknak is hiteles maradt.
Ha figyelsz, rájössz, hogy ez a srác olyan nyers és hiteles, mint amilyenek mi akartunk lenni húsz éve.
Ha úgy érzed, a gyerekednél a zenehallgatás már több egyszerű szórakozásnál, és a szövegekben megjelenő szorongás a mindennapjaitokat is átszövi, olvasd el tippjeinket a kamaszkori mentális egészség megőrzéséről.
Krúbi & Mirror Glimpse
Krúbi (Horváth Krisztián) munkássága egy folyamatos határátlépés. Az ő univerzumában a humor és az obszcenitás nem cél, hanem fegyver.
Krúbi nem népvezér akar lenni, hanem egy görbe tükör: a humort és az obszcenitást védőpajzsként használja, hogy olyan témákról is beszélni tudjon, mint a gyász, a magány vagy a tömegpszichózis abszurditása. Legyen szó a „csirkés számról” (Öt év) vagy az Aréna-koncertjeiről, nála a zene csak a váz, amire egy komplex, sokszor önironikus társadalmi performanszot épít fel. Ha érteni akarod a jelenséget, a III. Krúbi az az album, ahol a szatíra és a személyes dráma végleg összeér, bebizonyítva, hogy a trágárság nála nem szegénységi bizonyítvány, hanem sebészi pontosságú stíluseszköz.
Mirror Glimpse: Krúbi és BEATó (Borbély Mihály) projektje. Hatalmasabb, mint gondolnád (2024) című albumuk a szcéna belső kritikája: cinikus, mindenkit (magukat is) kifigurázó, szándékosan túltolt produkció.
Beton.Hofi
Beton.Hofi (Schwarcz Ádám) jelensége a magyar undergroundban azért egyedülálló, mert ő az az előadó, aki képes volt áthidalni a szakadékot a pesti értelmiségi slam poetry és a kőkemény lakótelepi trap között. Nem választott oldalt: egyszerre idézi meg a budapesti éjszaka szétesett melankóliáját és a vidéki Magyarország sokszor elfeledett, nyers valóságát.
Bár a comic sans (2021) mixtape-pel tette le a névjegyét, a PLAYBÁNIA volt az az album, ami végleg pozícionálta.A lemez címe is jelzi a karakter kettősségét: a szakrális és a profán (plébánia vs. play) ironikus ütköztetését. Olyan producerekkel dolgozott (mint Hundred Sins vagy Anubii$), akik a trip-hop és a trap határán mozogva teremtettek alá egy füstös Budapest-hangulatot. Ez az az album, amelyen keresztül a legkönnyebb megérteni, miért tartják őt generációs szószólónak.
Mikee Mykanic
Ha a magyar nyelv plasztikusságáról van szó, Mikee Mykanic megkerülhetetlen. A NEHÉZFAME album nemcsak a rímképletek matematikai pontosságú sűrűségéről szól, hanem egyfajta gyűjtőpontja is a jelenlegi underground elitnek. Olyan, egymástól távol eső világokat kapcsol össze, mint a színházi-groteszk vonalat képviselő cserihanna, a nyers erőt hozó Ketioz, vagy a női energiákat definiáló Sisi. Ez az album a bizonyíték arra, hogy a technikai virtuozitás és a kollaboratív alkotómunka hogyan képes szintetizálni a magyar rap legkülönbözőbb irányzatait.
Sisi
Ő a szcéna jelenlegi „cool girl”-je, aki fütyül a női rapperekkel szembeni sztereotípiákra. Budapesten született, de Siófokon nőtt fel, és bár sokáig kereste az útját, a rapben talált magára. Szövegeiben mesterien keveri a magyar és angol kifejezéseket, mert szerinte így marad természetes a flow. A SISTEMATIK (2023) albumán a 90-es évek old-school világát hozza vissza modern, pimasz és önazonos stílusban.
Ha élőben megnézné a gyereked, akkor érdemes előre felkészülni: ANYU, MEGYEK A SZIGETRE! Avagy hogyan engedjük el először a kamaszt fesztiválozni?
Co Lee x Kapitány Máté
Ha a gyereked ezt hallgatja, akkor ő valószínűleg nem a nyers, trágár agressziót keresi, hanem a zenei mélységet és az intellektuális tartalmat. A Gadara az underground „fine dining”-ja: rétegelt, okos, és sokadszori hallgatásra is ad újat.
Co Lee (Halász Kolos): Ex-teniszező, aki Angliában is élt, így az angol és magyar nyelvű szövegelés között mesterien váltogat. Ő az a karakter, aki a rappet képzőművészeti szinten kezeli: elvont, képszerű, és néha szürreális.
Kapitány Máté: Ő a szcéna egyik legelismertebb producere és rappere. Olyan zenei víziója van, ami messze túlmutat a sablonos alapokon. Ő felel azért a különleges hangzásvilágért, ami a Gadara-t kiemeli a tömegből.
Ha bele akarsz hallgatni, keresd a „Himalája” vagy a „Gadara” című számokat. Ezekben érhető tetten leginkább az a különleges fúzió, amiért ezt az albumot a szakma és a közönség is az év egyik legjobbjának tartja.
Minimag Playlist
Tessék összeraktuk neked:
Ne áltassuk magunkat: ezek a zenék nem azért készültek, hogy közös nevezőre hozzon minket a gyerekkel a vasárnapi ebédnél. Sőt, az egész underground lényege pont az a belső nyelv, amiből mi, szülők, elsőre ki vagyunk tiltva. De ha a trágárság és a „fullos” jelzők mögé nézünk, látni fogjuk, hogy a gyerekeink nem csak zajt fogyasztanak. Sisi pimasz flegmasága, Beton.Hofi szétesett pesti melankóliája, vagy Krúbi határokat feszegető nyersessége ugyanazt az űrt tölti ki, amit nálunk anno a törtütemek.
Szóval ahelyett, hogy megpróbálnánk „jófej szülőként” rátelepedni a playlistjükre ( nem kell csináltunk neked ugye sajátot) , elég, ha egy kicsit képbe kerülsz. Mert a kód ugyan változott, de az igazságkeresés – úgy tűnik – még mindig nem ment ki a divatból. És a szemed se kell forgatni a csúnyaszavakra, elvégre nekünk is volt/ van benne részünk.
