Babaillat, púderszínek, magától értetődő, velőig hatoló összetartozás: valahogy így képzeljük a kis korkülönbséges anyák életét. A valóság azonban inkább hasonlít kakitengerre, Velociraptor-neveldére és egy főállású mindenes legrosszabb rémálmára.
Persze azért gyönyörű! És ha elfogadjuk a helyzettel járó stresszfaktorokat, következő lépésként pedig ne adj’ isten fel is oldjuk őket, egész élvezhető dolog.
Kíváncsi vagy, mi az, amit kis korkülönbséges anyaként tudnod kell? Olvasd el írásomat itt!
Néhány dolog, amit a gyerekeimtől tanultam
A legfontosabb, hogy mielőtt gyerekeim lettek, azt hittem, tudom, hogy kell nevelni őket.
Szánom-bánom, de régen azt gondoltam, hogy ha egy gyerek földhöz veri magát a pláza közepén, az bizony csak és kizárólag a szülő hibája lehet. Ma már tudom, hogy néha tényleg egy kisebb nevelési katasztrófa tűpontos lenyomata, máskor azonban simán csak kifogtad a legteátrálisabb gyereket és kész.
Mindenesetre, ha ma egy bájos törpe úgy üvölt, hogy a Holdon is hallják, egyszerűen csak együttérzek mindenkivel.
Emellett megtanultam azt is, hogy minden tévképzetem ellenére sem vagyok se nyugodt, se különösebben érdekes.
Ugyanakkor valahányszor azt mondom, elmegyek WC-re, velem jönnek, és tényleg nincs egy nyugodt percem se.
Vagy még rosszabb, és nem jönnek velem, és ürítés közben rohamtempóban imádkozom, hogy két perc múlva is mindenki sértetlenül életben legyen.
És hogy mit tanultam még? Most elmondom.
Még 5 dolog, amire kis korkülönbséges anyaként fel kell készülnöd
1. Soha nincs időd semmire
Képzeld el, hogy bármit, bármilyen gyorsan csinálsz is, már valami mást kellene csinálnod, valahol máshol!
No, nagyjából ilyen nagycsaládos és/vagy kis korkülönbséges anyaként az élet. Mindegy, mennyit dolgozol, mennyit teljesítesz, milyen keveset alszol, a nap csak huszonnégy órából áll és valami – rosszabb esetben valaki – egészen biztosan kimarad.
2.Túl későn tanulod meg, hogy kell az énidő – és néha kell a külső segítség is
Ha nincsenek helyben segítőkész nagyszülők, lelkes rokonok vagy barátok, akkor bizony könnyen lehet, hogy reggeltől estig egyedül zsonglőrködsz a háztartással, a gyerekneveléssel és a családi közügyekkel. Tapasztalatból mondom, hogy hiába fürdet este apa, lehet házhoz rendelni akármit, és lehet legalább Messengeren csacsogni a legjobb barátnőddel, az anyaságba, ha nincs kikapcs, elegánsan bele lehet dögleni.
Legtöbbször sokkal tovább tart erre rájönni, mint ami igazán egészséges volna… és még tovább, amíg időt, segítséget, szabadságot merünk kérni.
Arra bátorítalak, hogy ha elég, akkor legyen elég!
Mondd ki, menj pszichológushoz, ha tehetitek, rendelj hetente egyszer kaját, hívj takarítót, kezdj el futni: mindegy, csak törődj magaddal is!
3.Kis korkülönbséges anyaként kizsigereled a tested
A női test csodálatos, de ha nem hagysz neki elég időt a regenerálódásra a várandósságok és a szülések között, bizony erősen megbánhatod!
A hathetes kontroll után keress fel a medenceövi régióra specializálódott gyógytornászt, és mérd fel segítségével a medencefeneked és a hasizmok állapotát! Az időben megkezdett terápia ugyanis hosszú távon is minőségi életet biztosít számodra. (És eskü, ez itt nem a reklám helye!)
4. Rámehet a kapcsolat…
Normális esetben a gyerekek megerősítik a kapcsolatot, és velük kiteljesedve lesztek egyre boldogabbak családként. Csakhogy amíg nincs gyerek, előfordulhat, hogy ki sem derül, nem válik fontossá, hogy bizonyos nevelési kérdésekben nem is értetek egyet igazán!
Sőt, az sem kizárt, hogy időközben változtok meg, vagy hogy a végtelenített pelenkázás-mosás-játszóterezés kombó megöli a romantikát.
Nyilván este tízkor, holt fáradtan még jó lenne egymásra figyelni, de két-három aprólábúval a házban – szobában, egy ágyban – néha az alvás sokkal vonzóbb opció minden másnál.
Hogy mi a megoldás? Fogalmam sincs. Bébiszitter, nagymama, lopott percek, csak azért is szex, rengeteg beszélgetés… A saját utatokat nektek kell megtalálni egymáshoz – de fontos, hogy időben elkezdjétek keresni.
5. A szépség-öröm-boldogság csak később jön
A gyerekeim már nagyobbak, és az élet bár zűrös, hangos és őrült, csoda velük. De még mindig hetente háromszor inkább befonnám a szemöldököm, mint hogy koordináljam az adott napot. 😀
Viccet félretéve, nem fogok hazudni! Az első másfél évből csak szórványos emlékeim vannak arról, ahogy az egyéves középső figyelemért könyörögve sír, míg a kicsit szoptatom. Ahogy állandóan csepeg a mellemből a tej, és kábé sosincs időm enni, és non stop, de tényleg egyfolytában szaranyának érzem magam.
Hogy újracsinálnám-e? Nem biztos. Hogy megérte-e? Naná!
A SZERZŐ
Kocsis Blanka vagyok, háromgyerekes mamikaze, szövegíró, nő, feleség.
Hosszú éveken át semmi másra nem vágytam, csak arra, hogy anya legyek. Aztán amikor az lettem, igencsak meglepődtem, hogy a grandiózus „anya vagyok” életérzés helyett inkább csak zavart éreztem. Hát hol a megígért babaillat, rózsaszín köd, teljes összeolvadás és belső béke, amire szerződtem?! Megdöbbenve vettem észre, hogy nekem nem megy az „aludj, amikor a baba alszik”, és egyáltalán nem tudok belelazulni az anya – mártásztyúárt – szexistennő szerepbe. Csak úsztam az árral – nem ritkán ráadásul az árral szemben.
Ma már három okos, ügyes, szép és – nekem – tökéletes kiskorú kevéssé tökéletes, gyakran bakizó és önleevésben világbajnok anyja vagyok, főállásban szövegíró vállalkozó. Néha elbízom magam, és kis korkülönbséges anyukaként azt képzelem, láttam már mindent, meg annak az ellenkezőjét is. Aztán jönnek a gyerekeim, és bebizonyítják, hogy már megint alábecsültem őket.
Szakmai tevékenységemről itt tudhattok meg többet:
Hatékony szövegírás vállalkozásodnak!
Iskolaelőkészítő foglalkozás: kell vagy nem? | A Minimag utánajárt
Az óvodai ötéveskori felmérések és iskolaérettségi vizsgálatok idején sok szülő szembesül váratlan diagnózissal, vagy korábban
5 dolog, amit kis korkülönbséges anyaként tudnod kell
Négy év alatt három gyerek – a profik így csinálják, legalábbis mi így csináltuk. No,
Puncikalauz anyáknak ( és úgy általában: nőknek)
Na jó, teljesen őszinte leszek! Amikor felvetettem, hogy írnék a punciról, először egy kicsit furcsán
