Vigyék be az édesapák gyereküket a munkahelyükre! Immár második alkalommal tartja meg idén (2019. június 17-én, apák napját követően) a Férfiak Klubja nagysikerű Vállvetve Apával akcióját, amelynek lényege, hogy az édesapák intézményesen bevihetik a gyerekeiket a munkahelyükre. Ezáltal az apa és gyereke minőségi időt tölthetnek együtt, a lányok-fiúk megismerhetik, mit csinál az édesapjuk, látják őt kompetensen döntést hozni, hozzáértően elvégezni feladatokat.
Két évig halogattam ezt a beszélgetést. Két évig rettegtem, reménykedtem, kerülgettem. Próbáltam elképzelni, megtervezni, kigondolni és belehelyezkedni abba a szituációba, amit elképzelni, megtervezni, kigondolni teljességgel lehetetlen. Aztán leültem az akkor hétéves lányommal, és elmondtam neki, hogy az anyjával elválunk egymástól, hogy én napokon belül elköltözöm, és ő meg én ezután nem ugyanott fogunk lakni.
Néhány dolgot tisztázni kell a nők és az apák közös érdekeiről. Milyen nőnek és apának lenni manapság? Mi a közös bennem és a feministákban? És milyen egy apás coming out? Állásfoglalás és őszinte kinyilatkoztatás a közelgő Nőnap alkalmából egy apa szemén keresztül.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy igen döcögősen induló bölcsikezdés. Az első heteket sok-sok sírás és nyafogás jellemezte, de egyszercsak – egy nem várt napon – eljött a töréspont. Azon a bizonyos reggelen a bölcsiben apukája átöltöztette a kis Emilyt, papucsot húzott a lábára, a kislány pedig hirtelen felállt és köszönés nélkül besétált a többiekhez. Megölelte a kedvenc dadusát, majd valamit mesélni kezdett a pulóverén található cicáról. Az apuka meg ott állt az ajtóban értetlen és csodálkozó tekintettel, miközben az öröm, a hitetlenkedés, na meg a megkönnyebbülés érzése kavargott benne. Hogy jutottunk ide?
Iszonyatosan nehéz. Aki ma apaként főállásban otthon marad egy pici babával, ledobja a kesztyűt minden nemi szerepekkel és társadalmi identitással kapcsolatos beidegződésnek. Az ember társas lény, mindennapjainkat erősen áthatják a szociális kapcsolataink. Kinek mi a dolga, ki mit gondol, kinek hol a helye.
Amikor elhangzik az a kifejezés, hogy család, akkor szinte mindenki automatikusan a gyerekekre gondol, és csak mellesleg a szülőkre is. Én azonban azt gondolom, hogy egy család már akkor család, amikor egy férfi és egy nő összeházasodik.
Apa boldog, hogy Apa lesz. Hozza neked a fagyit, masszírozza a lábad. Tárcájában hordja az ultrahang képet. Szülésfelkészítőkre és vizsgálatokra jár veled. Ő a legboldogabb apuka a szülőszobán, a játszótéren, majd mire a pici totyogó korba ér, megfordul és elmegy.
Senki nem vonja kétségbe a barátságok erejét, ám a közeli kapcsolatok alapját már jóval korábban letesszük: az apuka és a gyermek közötti kötődés és szeretet a meghatározó a későbbi életünkben is.