fbpx

apa

Magyarországon még nagyon ritka, hogy egy apa maradjon otthon gyeden vagy gyesen a gyerekkel. Bár ez a megoldás sok előnnyel kecsegtet, egy nyolc órában dolgozó apuka is kialakíthat szoros kötődést a gyerekkel, csak egy kis erőfeszítés kell hozzá.
Szerzőnk, a három gyermekes apa, Sánta Dávid elsőszülött gyermeke 3 éves lett. Bizony, Bella 3 éves nagylány lett, amiről az édesapa a maga szívfacsaró módján egy gyönyörű írással emlékezett meg, amelyet a szerkesztőségünkből eddig még senkinek nem sikerült sírás nélkül elolvasnia. Egy olyan írással
Nézzük hát, milyen “forradalmi” változást fog hozni a megszavazott két hónap fizetett szülői szabadság.
A kilencvenes évek elején születtem, nagycsaládban nőttem fel, szeretetben, mégsincsenek meghatározó emlékeim arról, hogy sokat mondtuk volna egymásnak azt, hogy szeretlek. Anyukámtól többet hallottam, de apukám igen ritkán mondta. Nem, ez most nem szemrehányás lesz, sem pedig ujjal mutogatás, csak

Vigyék be az édesapák gyereküket a munkahelyükre! Immár második alkalommal tartja meg idén (2019. június 17-én, apák napját követően) a Férfiak Klubja nagysikerű Vállvetve Apával akcióját, amelynek lényege, hogy az édesapák intézményesen bevihetik a gyerekeiket a munkahelyükre. Ezáltal az apa és gyereke minőségi időt tölthetnek együtt, a lányok-fiúk megismerhetik, mit csinál az édesapjuk, látják őt kompetensen döntést hozni, hozzáértően elvégezni feladatokat.

Két évig halogattam ezt a beszélgetést. Két évig rettegtem, reménykedtem, kerülgettem. Próbáltam elképzelni, megtervezni, kigondolni és belehelyezkedni abba a szituációba, amit elképzelni, megtervezni, kigondolni teljességgel lehetetlen. Aztán leültem az akkor hétéves lányommal, és elmondtam neki, hogy az anyjával elválunk egymástól, hogy én napokon belül elköltözöm, és ő meg én ezután nem ugyanott fogunk lakni.

Néhány dolgot tisztázni kell a nők és az apák közös érdekeiről. Milyen nőnek és apának lenni manapság? Mi a közös bennem és a feministákban? És milyen egy apás coming out? Állásfoglalás és őszinte kinyilatkoztatás a közelgő Nőnap alkalmából egy apa szemén keresztül.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy igen döcögősen induló bölcsikezdés. Az első heteket sok-sok sírás és nyafogás jellemezte, de egyszercsak – egy nem várt napon – eljött a töréspont. Azon a bizonyos reggelen a bölcsiben apukája átöltöztette a kis Emilyt, papucsot húzott a lábára, a kislány pedig hirtelen felállt és köszönés nélkül besétált a többiekhez. Megölelte a kedvenc dadusát, majd valamit mesélni kezdett a pulóverén található cicáról. Az apuka meg ott állt az ajtóban értetlen és csodálkozó tekintettel, miközben az öröm, a hitetlenkedés, na meg a megkönnyebbülés érzése kavargott benne. Hogy jutottunk ide?

Iszonyatosan nehéz. Aki ma apaként főállásban otthon marad egy pici babával, ledobja a kesztyűt minden nemi szerepekkel és társadalmi identitással kapcsolatos beidegződésnek. Az ember társas lény, mindennapjainkat erősen áthatják a szociális kapcsolataink. Kinek mi a dolga, ki mit gondol, kinek hol a helye.

Amikor elhangzik az a kifejezés, hogy család, akkor szinte mindenki automatikusan a gyerekekre gondol, és csak mellesleg a szülőkre is. Én azonban azt gondolom, hogy egy család már akkor család, amikor egy férfi és egy nő összeházasodik.

Apa boldog, hogy Apa lesz. Hozza neked a fagyit, masszírozza a lábad. Tárcájában hordja az ultrahang képet. Szülésfelkészítőkre és vizsgálatokra jár veled. Ő a legboldogabb apuka a szülőszobán, a játszótéren, majd mire a pici totyogó korba ér, megfordul és elmegy.

Senki nem vonja kétségbe a barátságok erejét, ám a közeli kapcsolatok alapját már jóval korábban letesszük: az apuka és a gyermek közötti kötődés és szeretet a meghatározó a későbbi életünkben is.

Minimag húsvéti Különszám
Ajándék ötletek, letölthető játékok, érdekességek

Hírlevél feliratkozás + ajándék

Minimag hírlevél

Kövess minket