fbpx

blogger

Szerencsére már itthon is csodálatos keretek közül válogathatunk és a széles kínálatból minden gyerkőc megtalálja az egyéniségéhez legjobban illő keretet többek között a tavaly nyílt Kiddoo optikának köszönhetően, ahol nem utolsósorban gyerekszemészeti látásvizsgálatra is lehetőségünk van.

Néha eljátszadozom a gondolattal, hogy vajon gyermekkorunk kedvelt mesehősei milyen életet élnének napjainkban? A Kockásfülű nyúl bizonyára a helikopteres mentőknél kapna állást, hiszen propellernek használt hosszú fülei segítségével könnyedén szeli az eget, így hihetetlen gyorsan képes segíteni a bajba jutott embereken. Szerintem Pom Pom a Fővárosi Nagycirkuszban dolgozna illuzionistaként, és bámulatos sebességgel alakulna át szőrpamaccsá, parókává, egyujjas kifordított bundakesztyűvé, szobafestőpemzlivé, vagy papucs orrán pamutbojttá. A Süsüből ismert Sárkányfűárus, minden bizonnyal egy menő éttermet vezetne, tele ínycsiklandozó ételekkel, melyek a természetben fellelhető növények hihetetlen sokszínűségét hivatottak bemutatni. És ha csak egy kis esze van, Beh Mariannt fogadja fel séfnek! Igen, úgy gondolom ő lenne a legjobb választás erre a feladatra. Boszorkányos ügyességgel készítene ízletes ételeket, melynek friss fűszereit az általa művelt kert növényei adnák. Mmmm, érzem is a fenséges illatokat!

Nemrég Herczeg Zsolt fergeteges cikkben foglalta össze a dackorszak lényegét, amire rengeteg aranyköpés érkezett általatok a gyerekeitektől, akik azért hisztiztek, mert, mondjuk, nem tudnak felsétálni a falon. Azon kívül, hogy ezek viccesek, nagyon árulkodók is: a gyerekek valójában baromira szeretnének biztonságban sírni! Balogh Fruzsi, a Kapcsolódó nevelés oktatójának vendégposztja.

Ma, amikor már minden játszótér kipárnázott, amikor a gyerekek egyre nagyobb része soha nem mászhat fára, amikor sokan középiskolás koruk előtt egy lépést sem tehetnek szülői felügyelet nélkül, felmerül a kérdés: mikor és hogyan tanulja meg egy egész túlféltett generáció a veszély kezelését?

 – 

Van valami, amit szerintem időnként minden szülő érez. De amit talán az összes közül a legnehezebb kimondani, mert mi magunk akarjuk cenzúrázni az érzéseinket. Én most nem fogom ezt tenni: előfordul, méghozzá meglepően gyakran, hogy idegesítenek a saját, tulajdon, egyébként csodás gyerekeim. Akiket minden porcikámmal, a teljes tudatommal, sőt, valami zsigeri őrülettel is imádok. Akikért bármikor odaadnám bármimet, és akiket annyira féltek, hogy el sem tudom mondani, de néha egy teljesen egyszerű, hétköznapi helyzetben is halálosan idegesítenek. Nem csak akkor, amikor valami tényleg rossz dolgot csinálnak, bár olyankor ez nyilván hatványozódik. Ez gáz? Szerintem igen. Mindenki érzi? Szerintem igen. El kellene titkolni egymás és magunk elől? Szerintem nem.

 – 

“A legkisebb gyerekünk 3 és fél éves, és úgy döntöttünk: vagy most, vagy soha, de bilire szoktatjuk. De csak mi döntöttünk így. Ő ugyanis ellene van. Ugyanúgy, ahogy a nagyobbik testvére volt. Mindketten nagyon hamar beszéltek, nagyon hamar mentek, de a bili, az nem szimpatikus nekik. Pedig mindent megpróbáltunk. Jutalmakat, hagytuk, hogy üljön a tablettel meztelenül a bilin, hogy nézzen minket, ahogy ráülünk a WC-re.. de semmi.

Népszerű cikkek

Kövess minket