gyerek blog

Szerencsére már itthon is csodálatos keretek közül válogathatunk és a széles kínálatból minden gyerkőc megtalálja az egyéniségéhez legjobban illő keretet többek között a tavaly nyílt Kiddoo optikának köszönhetően, ahol nem utolsósorban gyerekszemészeti látásvizsgálatra is lehetőségünk van.

Szülői mivoltunk elvonatkoztathatatlan az alaptermészetünktől és a gyerektől független jellembeli tulajdonságainktól. Egy szorongásra hajlamos emberből soha nem lesz laza szülő, és aki folyamatosan kritizál mindenkit, valószínűleg a gyermekével sem fog kivételt tenni. Egyikünk sem tökéletes, így kön

Amíg nem válik óvodáskorúvá a gyermeked, addig ez a mondat nem jelent semmit. Ám utána…

Miért olvasok nap, mint nap olyan cikkeket, amelyben az áll, hogy anyának lenni nehéz, fárasztó és elviselhetetlen, amikor kicsi a gyerek. Amikor meg nagyobb, akkor azt várjuk, hogy “normális” legyen végre, olyan, mint amikor kicsi volt. Csak nekem van képzavarom?

Akár hiszünk benne, akár nem, személyiségünket erőteljesen meghatározza a testvérsorrendben elfoglalt helyünk. Persze nem kizárólag ez tehető felelőssé a nehézségeinkért és sikereinkért, de érdemes megvizsgálnunk, hogy a születési rangsor hogyan befolyásolta személyiségünk és életünk alakulását.

Német népmese alapján adaptálta J. STIRLING COYNE, magyarra fordította Kormos Rebeka: Egyszer, régen, az ősi Strasburg városának közelében, a Rajna partján élt egy fiatal és jóképű gróf, akinek Otto volt a neve.

Egy gyerek kevés, a három gyerek sok! Még mindig (folyamatosan) tartja magát a furcsa tézis miszerint: két gyerek szuper, minden más felállás nem megfelelő, és ennek sokan – szinte mindenki – hangot is adnak!

Habár még a Könyvfesztiválon beszerzett könyvújdonságokat olvassuk, hamarosan indul az Ünnepi Könyvhét, amelyre ismét fantasztikus gyermekkönyvekkel készülnek a kiadók. Ezekből szemezgettem, és gyűjtöttem össze a kedvenceimet.

A legtöbb szülőknek szóló javaslat azokra a dolgokra vonatkozik, amelyeket meg kell tenni a gyerek nevelése során. Vannak azonban olyan dolgok is, amelyeket mellőzni kell gyermekeink jövője érdekében.

Nemrég Herczeg Zsolt fergeteges cikkben foglalta össze a dackorszak lényegét, amire rengeteg aranyköpés érkezett általatok a gyerekeitektől, akik azért hisztiztek, mert, mondjuk, nem tudnak felsétálni a falon. Azon kívül, hogy ezek viccesek, nagyon árulkodók is: a gyerekek valójában baromira szeretnének biztonságban sírni! Balogh Fruzsi, a Kapcsolódó nevelés oktatójának vendégposztja.

Ma, amikor már minden játszótér kipárnázott, amikor a gyerekek egyre nagyobb része soha nem mászhat fára, amikor sokan középiskolás koruk előtt egy lépést sem tehetnek szülői felügyelet nélkül, felmerül a kérdés: mikor és hogyan tanulja meg egy egész túlféltett generáció a veszély kezelését?

Van valami, amit szerintem időnként minden szülő érez. De amit talán az összes közül a legnehezebb kimondani, mert mi magunk akarjuk cenzúrázni az érzéseinket. Én most nem fogom ezt tenni: előfordul, méghozzá meglepően gyakran, hogy idegesítenek a saját, tulajdon, egyébként csodás gyerekeim. Akiket minden porcikámmal, a teljes tudatommal, sőt, valami zsigeri őrülettel is imádok. Akikért bármikor odaadnám bármimet, és akiket annyira féltek, hogy el sem tudom mondani, de néha egy teljesen egyszerű, hétköznapi helyzetben is halálosan idegesítenek. Nem csak akkor, amikor valami tényleg rossz dolgot csinálnak, bár olyankor ez nyilván hatványozódik. Ez gáz? Szerintem igen. Mindenki érzi? Szerintem igen. El kellene titkolni egymás és magunk elől? Szerintem nem.