gyerekes blog

Szerencsére már itthon is csodálatos keretek közül válogathatunk és a széles kínálatból minden gyerkőc megtalálja az egyéniségéhez legjobban illő keretet többek között a tavaly nyílt Kiddoo optikának köszönhetően, ahol nem utolsósorban gyerekszemészeti látásvizsgálatra is lehetőségünk van.

A téli szünetben kísérletet tettem, hogy a gyerekeimet a lehető legtöbb időre képernyőmentesítsem. Nagyon elegem lett belőle, hogy állandóan könyörögni kell, hogy hagyják abba, aztán hiszti, veszekedés, kiakadás és duzzogás körforgása.

Amíg nem válik óvodáskorúvá a gyermeked, addig ez a mondat nem jelent semmit. Ám utána…

Két nagy pofon, Anyuka, majd az helyre teszi a gyereket! – mondják sokan, vagy vetik oda félvállról, mintha ez a mondat mindent megoldana, mintha kimondójáé lenne a bölcsek köve már, ami a gyereknevelést illeti. Én azt mondom, beszélni könnyű, a helyes úton járni annál nehezebb.

Akár hiszünk benne, akár nem, személyiségünket erőteljesen meghatározza a testvérsorrendben elfoglalt helyünk. Persze nem kizárólag ez tehető felelőssé a nehézségeinkért és sikereinkért, de érdemes megvizsgálnunk, hogy a születési rangsor hogyan befolyásolta személyiségünk és életünk alakulását.

Nem azt mondom, hogy ne vegyetek semmilyen játékszert a gyerekeknek, csak próbáljátok meg a minimumon tartani ezek számát, hogy legyen lehetőségük elmerülni egy-egy tevékenységben.

Családonként megoszlanak a vélemények erről a fontos kérdésről. Van, aki már egészen korán elkezdi, mások a liberális felfogás nevében soha nem is vezetik be igazán. Vajon melyiküknél van az igazság?

Advent utolsó hétvégéje, téli kirándulások, szilveszteri mulatságok, koncertek, premieres filmek, koripályák és még sok minden más. Íme 15 jó program a téli szünetben!

Ma, amikor már minden játszótér kipárnázott, amikor a gyerekek egyre nagyobb része soha nem mászhat fára, amikor sokan középiskolás koruk előtt egy lépést sem tehetnek szülői felügyelet nélkül, felmerül a kérdés: mikor és hogyan tanulja meg egy egész túlféltett generáció a veszély kezelését?

Van valami, amit szerintem időnként minden szülő érez. De amit talán az összes közül a legnehezebb kimondani, mert mi magunk akarjuk cenzúrázni az érzéseinket. Én most nem fogom ezt tenni: előfordul, méghozzá meglepően gyakran, hogy idegesítenek a saját, tulajdon, egyébként csodás gyerekeim. Akiket minden porcikámmal, a teljes tudatommal, sőt, valami zsigeri őrülettel is imádok. Akikért bármikor odaadnám bármimet, és akiket annyira féltek, hogy el sem tudom mondani, de néha egy teljesen egyszerű, hétköznapi helyzetben is halálosan idegesítenek. Nem csak akkor, amikor valami tényleg rossz dolgot csinálnak, bár olyankor ez nyilván hatványozódik. Ez gáz? Szerintem igen. Mindenki érzi? Szerintem igen. El kellene titkolni egymás és magunk elől? Szerintem nem.

“A legkisebb gyerekünk 3 és fél éves, és úgy döntöttünk: vagy most, vagy soha, de bilire szoktatjuk. De csak mi döntöttünk így. Ő ugyanis ellene van. Ugyanúgy, ahogy a nagyobbik testvére volt. Mindketten nagyon hamar beszéltek, nagyon hamar mentek, de a bili, az nem szimpatikus nekik. Pedig mindent megpróbáltunk. Jutalmakat, hagytuk, hogy üljön a tablettel meztelenül a bilin, hogy nézzen minket, ahogy ráülünk a WC-re.. de semmi.

Ez az anyós viszony bonyolult, ez nem újkeletű felfedezés. És mennyivel egyszerűbbé lehetne tenni, ha nem kötne minket az illem, és egyszerűen megmondhatnánk dolgokat. Persze, abból csak a sértődés lenne. Hogy levezessem a feszültséget, összeszedtem azt a tíz dolgot, amit én elsőként mondanék oda, ha lehetne. Neked mi lenne az első?