Ó, jól tudom, hogy rendes ember rendes gyereke sose felejti otthon az elemózsiát – papírzsepit, szigorúan 8 cm hosszú éllel ellátott tompa végű ollót, félfamentes A2 méretű 80 g/m2 tömegű rajzlapot stb… A rendes anya meg szeptember lévén boldog mosollyal veti bele magát a réteges öltözködés és a méregdrága pumpkin spice latte kínálta élvezetekbe. Én azért a hozzám hasonlóknak lelkiekben Katniss Everdeen-hez hasonlóan együttérzően felmutatom három ujjamat.
Amit utálok a tanévkezdésben
Fogalmam sincs, más intézményekben mi a módi, de nálunk a tanévkezdés azt jelenti, hogy az ember egyszerre Krőzus és málhás ló.
Egy szimpla szeptember 2-án ugyanis a reggeli outfit nemcsak réteges öltözködés, sétálós kávé és uzsis táska, hanem matekos, rajzos, technikás doboz, tornacucc, úszás cucc, tisztasági csomag, fénymásolópapír, éves osztálypénz is. Per gyerek, természetesen. (És akkor az egymillió dolláros kérdés: minek a gyurmatábla, a gyurmakés és mégis hol lehet klasszikus barna rajztáblát vásárolni, mert vagy nyolc boltban kerestem és mindenhol hiánycikk?!)
Kár volna tagadni ugyanakkor, hogy a beiskolázás környékén minden évben tanulok valami újdonságot.
A fene se tudta például, hogy postairónból többféle hegyvastagság és kivitel is létezik!
Mondjuk azt se mondta senki, hogy a különböző gyártók azonos méretre számozott ecsetei nem szükségszerűen azonos ecsetvastagságúak.
Ahogy arra is csak most jöttem rá, hogy bár alapelvárás, hogy a fiúknak fiús, a lányoknak meg lányos tolltartója, mappája, füzete legyen, azért mégis kiválóan lehet kollektív agyérgörcsöt kapni azért, mert „Az enyém autós, az övé lovas, de miéééért?!” Igaz, utóbbi nem a fenntartótól vagy a tanerőtől származik, hanem a drágalátos kiskorútól. Ettől persze a stressz még nem lett kisebb.
Még szerencse, mert így legalább öt percig nem idegeskedem azon, hogy a gyerekek különféle szakköreit, fejlesztéseit, különóráit és egyéb szabadidős tevékenységeit hogyan lehet
- beleszuszakolni ugyanabba a körülbelül 20 órába minden héten;
- úgy összehangolni, hogy mindenki mindig teljes menetfelszerelésben ott legyen, ahol és amikor lennie kell;
- magamra is időt, energiát szánni – ha nem is ugyanabban a 20 órában, de mondjuk este tíz előtt;
- mindig kedves-aranyos, kiegyensúlyozott, szeretetteljes és asszertív anyaként, higgadtan kommunikálni és
- ép elméjűnek maradni. Mármint tényleg, nem csak látszólag.
Ez is érdekelhet
10 képesség, ami az iskola kezdéshez kell
A mentes gyerekek étkeztetése rémálom
Nincs mit tenni, az én személyes poklom, a kajacsomagolás. Esetemben ez heti összesen 45 doboz hideg és meleg ételt jelent. Mentesen, mert a drága csemetéim nem átallottak multiplex ételallergiával születni.
Na már most… Én szeretek főzni, de abszolút nem érzem, hogy a heti hét főzés, dobozolás, jégakkuzás, mosogatás olyan nagyon szórakoztató gasztokaland lenne. Már csak azért se, mert nem egy, de még csak nem is két munkahelyen dolgozom azért, hogy egyedülállóként is mindent megadhassak a csemetéknek – ekkora elemszámnál pedig a rendelés nem opció.
Ennek megfelelően már előre ver a víz, hogy néhány napon belül teljes hadrendben kell kerekítenem a zsemléket, fonnom a kalácsokat, magoznom a szőlőszemeket és bentoboxolnom a pofás süteményeket, meg sülteket.
De persze ennek is van előnye, hiszen hat hónap múlva várhatóan én magam leszek a meal prep koronázatlan királynője. (Na jó, álmodik a nyomor.)
Ez is érdekelhet
Mindenmentes ötletek tízóraira
Amit imádok a sulikezdésben
Bár világéletemben nyomi voltam és nem igazán tudtam integrálódni a korosztályos közegembe, azért szerettem a sulit. Sőt, azon vagyok, hogy a gyerekeim is szívesen olvassanak, tanuljanak, beszélgessenek és ismerkedjenek.
Járunk könyvtárba és gyakran megyünk közösségbe is. A suliban ráadásul mindannyian megtalálják a saját közegüket és olyan tevékenységekben vehetnek részt, melyek megfelelnek személyes preferenciáiknak és amelyekben kiteljesedhetnek.
Ez pedig hozzájárul a személyiségük és a kommunikációs eszköztáruk fejlődéséhez. Egyre komplexebben látják a világot, egyre nyitottabbak, lelkesebbek, érdeklődőbbek és egyre inkább önállóvá válnak.
Csodás látni, ahogy formálódnak, saját utakat nyitnak és saját mikrokörnyezetük fontos részévé válnak.
Plusz elfáradnak. Ami remek, hiszen így nekik jóval rövidebbek, nekem pedig sokkal hosszabbak az esték. Éééértiteeeek?!
A SZERZŐ
Z. Kocsis Blanka vagyok, nő, mamikaze, újságíró, meseszerző, szövegíró, vállalkozó, és három kiskorú dedikált mindenese. Bevallom, ennek ellenére sem tudok eleget arról, hogyan is működik valójában ez a nagyszabású, sokszereplős valós idejű társasjáték – a.k.a élet -, de hiszem, hogy egymásra figyeléssel, hallgatással és beszéddel sokat tanulhatunk egymástól. Egymásról és önmagunkról. Próbálkozom, elesek, fejjel megyek a falnak, felállok, újra nekikezdek és így tovább, nap nap után. Tapasztalom, hogy a világ tele van érdekes emberekkel, izgalmas helyekkel, különleges témákkal és fantasztikus lehetőségekkel – nekünk pedig csak annyi a dolgunk, hogy észrevegyük őket. Jössz?!
Szakmai tevékenységemről itt tudhattok meg többet:
Hatékony szövegírás vállalkozásodnak!
Cikkeim a Minimagon:
