Z. Kocsis Blanka, a Minimag főszerkesztőjének szexedukációért küzdő jobbkeze, most nem kisebb kihívást vállalt, mint hogy egy átfogó, őszinte és gyakorlati útmutatót nyújtson nekünk, szülőknek arról, hogyan beszéljünk kamaszainkkal a szexről.
Blanka pontosan tudja mennyire kínos a „Segítség, a gyerekem szexel!” gondolata – nem véletlenül született ez a cikk:)
*A kijelentés hatására méltatlankodó vagy pironkodó szülőket nagy szeretettel kérem arra, hogy emlékezzenek vissza, ők maguk mivel kezdték annó a Bravo olvasását. Ha a horoszkóppal, vagy a sztárhírekkel, akkor fel vannak mentve. De ha ők is – mint én – valahogy mindig pont középen, épp a Szerelem, szex, gyengédségnél nyitották az újságot, akkor tessenek kérem abbahagyni a mellébeszélést és felvállalni, hogy bizony, egyszer mi is voltunk fiatalok.
Felelős szülőként persze nyilván te is tudod, hogy a szexuális egészségtudatosság kialakítása nem kamaszkorban történik. Hanem jóval előbb, már kisgyermekkorban. Azzal, hogy megismerteted gyermekeddel a fehérneműszabályt. Azzal, hogy mesélsz arról, ő hogyan fogant és született. Hogy nem titkolod, te is élsz nemi életet – ahogy azt sem, hogy a szex veszélyes üzem.
Persze az is előfordulhat, hogy korábban erről nem beszéltél. Mert nem volt kényelmes, mert nem érezted magad komfortosan.
Mert nem tudtad, mikor, mit, mennyit és hogyan mondj el. Most meg itt ez a borzasztóan kényes helyzet, hogy a kamaszod érdeklődik – de nem tőled.
Hogy szerelmes – és rettegsz, mikor esnek igazán egymásnak. Hogy tudod, hogy szexel – de nem ő mondta el. Para, de nem késtél le semmiről.
Viszont itt az ideje beleállni és elmondani néhány igazán fontos dolgot. Például azt, hogy:
Az óvszer életet ment
Elsősorban az övét. Hiszen hiába mondják a fiúk még mindig, hogy az óvszer olyan, mint zokniban lábat mosni és hiába állítják sokan, hogy „majd vigyáznak”, az óvszer valójában nemcsak a nem kívánt terhességgel szemben véd. Hanem a HIV-vel, a HPV-vel, a szifilisszel és számos más szexuális úton terjedő betegséggel szemben is. Ahogy a nyalókendő is. Szóval ezeket, ciki-nem ciki, használni KELL.
És ha a csemetéd köszöni, nem kér belőled – bár nem vagyok éppen híve a sokkterápiának-, nyugodtan mutass neki néhány HPV okozta pénisztumort vagy szájüregi rákot. Meg fogja érteni, higgy nekem.
Ez persze nem jelenti, hogy a zsebpénzét tényleg óvszerre fogja költeni. Vagyis ha kamaszos szülő vagy, gondoskodj róla, hogy mindig legyen a gyerek szobájában óvszer. Sok. Az a tuti. Ha kínosnak érzed, csak gondolj arra, hogy a kondom sokkal olcsóbb, mint egy unoka.
Nem kell ajtóstul rontani a házba
Tény, hogy egy átlagos magyar kisiskolás kb. 9-10 éves kora körül lát először pornót. Ahogy az is, hogy hazánkban az intézményi szintű szexedukáció technikailag nem létezik.
Ez pedig oda vezet, hogy hiába tudunk sokkal többet a szexualitásról és az egészségmegőrzésről, mint harminc évvel ezelőtt, hiába hozzáférhető minden információ viszonylag könnyedén, a kamaszok még mindig egymás elmondásaiból és a pornóból szedik fel a tudást.
Csakhogy ez nem éppen életbiztosítás, hiszen hiába jó biznisz a pornó, mi felnőttek azért tudjuk, hogy egy ilyen terméknek kb. annyi köze van a szerelmeskedéshez, mint a nagyi vasárnapi rántott hús – petrezselymes krumpli kombójának a dán Michelin-csillagos fine dininghoz. Finoman szólva is érintőleges.
Szóval ha a kamaszoddal beszélgetsz a szexről, mondd el neki azt is, hogy
- szexelni szerelemből érdemes, de kíváncsiságból is lehet. Muszájból, módosult tudatállapotban vagy akaratán kívül viszont nem. Tanítsd meg neki, hogy mondhat nemet.
- a jó szex nem fáj és ha fáj, akkor nem jó. Nem, az első alkalomnak sem kell fájnia. És a sokadiknak sem. (Megjegyzem, ha már úgyis feltankolsz a gyereknek óvszerből, magyarázd el neki azt is, hogyan hozhatja lendületbe a partnerét – és dobj a kosárba egy üveg síkosítót is.)
- a teste az övé. Csinálhatja vaginálisan, orálisan – később akár análisan is -, de csak akkor, ha tényleg akarja, önmagáért. Csak olyannal, akivel biztonságban érzi magát. Csak úgy, hogy tisztában van azzal, mire mond igent.
- a biztonság nemcsak szexuális értelemben fontos. Vagyis távoli ismerőssel, több partnerrel, kamerák kereszttüzében ne kezdjen neki. Ha bulizni megy, legyen olyan barátja-barátnője, akivel vigyáznak egymásra, ha fix partnere van, akkor sem kell megtennie semmit, amit nem akar és bármikor, de tényleg bármikor hívhat téged.
- nemcsak a behatolásos szex számít szexnek – és ez nemcsak érzelmileg igaz.
Hangsúlyozd – különösen, ha fiad van-, hogy a szexet ugyanúgy tanulni és gyakorolni kell, mint bármi mást, így érdemes lépésenként haladnia. A beszélgetés, a csókolózás, a masszázs, a petting ugyanolyan fontos fokozatok, mint a tényleges, behatolással járó aktus.
Ez is érdekelhet:
A kapcsolatgyilkos libidóhiány
Libidóhiány vagy csak őrült meleg? Távolodás versus „mégis kinek van kedve ötszáz fokban extra testmozgáshoz?!” Tény, hogy az intimitás, a szenvedély és az együttlétek izgalma
Mihez kezdj az érzéseiddel?
A milleniál szülő legnagyobb terhe – az ezerfelé szakadáson túl – az, hogy azt tudjuk, hogyan nem akarjuk csinálni, de fogalmunk sincs arról, hogyan csinálhatnánk jól. Nincs receptünk, pedig jó volna, ha lenne, mert tisztában vagyunk vele, mi vár a gyerekeinkre „odakinn”.
Ez a bizonytalanság, tapogatózás és szorongás pedig elkerülhetetlenül belső feszültségekhez, önvizsgálathoz, patikamérlegre tett érzelmekhez vezet.
Ha az ezekkel való megküzdés nehézségekbe ütközik, elakadsz, nem sikerül, vagy úgy érzed, hiába próbálkozol, rosszul csinálod: keress fel egy pszichológust és kérj tanácsot!
Ha pedig ennél könnyebben megy a dolog, használd a lehetőséget arra, amire való: fejlődésre. Hiszen ki mondja, hogy a harmincas, negyvenes, ötvenes éveidben járva nem helyezheted új alapokra saját szexualitásodhoz való viszonyodat? Ha felszabadulsz és megérkezel önmagadba, ellátogathatsz például egy offline vagy online szexhopba, megfogalmazhatod partnerednek vágyaidat, kipróbálhatsz néhány felnőtt társasjátékot és megélheted mindazt, amivel eddig még nem néztél szembe. Végülis a szülőség folyamatos tanulás, nem igaz?!
A SZERZŐ
Z. Kocsis Blanka vagyok, nő, mamikaze, újságíró, meseszerző, szövegíró, vállalkozó, és három kiskorú dedikált mindenese. Bevallom, ennek ellenére sem tudok eleget arról, hogyan is működik valójában ez a nagyszabású, sokszereplős valós idejű társasjáték – a.k.a élet -, de hiszem, hogy egymásra figyeléssel, hallgatással és beszéddel sokat tanulhatunk egymástól. Egymásról és önmagunkról. Próbálkozom, elesek, fejjel megyek a falnak, felállok, újra nekikezdek és így tovább, nap nap után. Tapasztalom, hogy a világ tele van érdekes emberekkel, izgalmas helyekkel, különleges témákkal és fantasztikus lehetőségekkel – nekünk pedig csak annyi a dolgunk, hogy észrevegyük őket. Jössz?!
Szakmai tevékenységemről itt tudhattok meg többet:
Hatékony szövegírás vállalkozásodnak!
