Skip to content
A kamaszkor sok szülőnek nem azért nehéz, mert a gyereke „megváltozik”, hanem mert ami eddig működött, hirtelen nem működik tovább. Ugyanazokat a mondatokat mondjuk, ugyanazzal a jó szándékkal – mégis falakba ütközünk. Mintha a kamasz nem hallana, nem figyelne, nem értené, mit kérünk tőle.
Ebben a cikkben Gurin Eszter coach, mediátor, művészetterapeuta segítségével azt nézzük meg, mi zajlik valójában a kamasz agyában – és miért tűnik úgy sokszor, mintha nem figyelne, miközben igen.
Gurin Eszter coach, mediátor, művészetterapeuta.
Nő, anya, feleség és barát. A férjem szerint enyém a legjobb paprikás krumpli, a gyerekeim pedig azt tartják bennem sokra, hogy először kihúzom őket a bajból és csak AZTÁN kérdezem őket, hogyan jött létre egyáltalán. A barátaim empatikusnak tartanak, a kollégáim szívesen dolgoznak velem. Ami igazán megnyugtat engem, az egy jó könyv, egy izgalmas film vagy egy finom kávé. Ami pedig inspirál, az az emberi sokszínűség. A problémák és az utak, melyeket klienseim bejárnak, hogy önmagukra találjanak.
Ha van kamaszod, biztosan ismerős az alábbi jelenet:
– „Miért nem tudsz egyszerre két dologra figyelni?”
– „Hányszor mondjam még el, hogy…?!”
– „Megcsinálod végre, amit kértünk…?”
És ő csak áll, esetleg visszaszól, vagy (még rosszabb) „jó” felkiáltással bezárja az ajtót.
Pedig egyébként nem rosszindulatú. Nem lusta. Nem buta. Csak kamasz.
Ami azt is jelenti: az agya még nem úgy működik, mint a miénk. És ez nem kifogás – hanem magyarázat.
Mi történik a kamasz agyában?
A serdülőkor az agyi átalakulás egyik legintenzívebb szakasza: nagyjából olyan, mint amikor egy lakás felújítás alatt áll, de közben valaki benne is lakik.
A legfontosabb tudnivalók:
- A prefrontális kéreg, vagyis az előrelátásért, tervezésért, önfegyelemért és döntéshozatalért felelős agyterület csak 20–25 éves korra érik be teljesen.
- A kamasz ezért sokkal inkább impulzusok alapján reagál, és nem mindig tud mérlegelni, előrelátni vagy észszerűen viselkedni; akkor sem ha amúgy okosnak tartjuk.
- Közben viszont az érzelmi központok, a limbikus rendszer már teljes erővel működnek; ezért gyakran úgy tűnik, mintha érzelmi hullámvasúton ülnének. (ugye megvan a kép előtted, amikor az egyik pillanatban zokog és panaszkodik, majd 2 percen belül visítva röhög valami bárgyúságon)
Az agyuk még építi a kapcsolódásokat, ami azt is jelenti: amit most tapasztalnak meg rendszeresen (pl. stressz, kapcsolódás, bizalom, dicséret, szégyen), az formálja az idegrendszeri működésüket hosszú távon is.
Nem véletlen, hogy a kamasz viselkedése gyakran bennünk vált ki a legerősebb érzelmeket. Sokszor nem csak róla szól, amit látunk, hanem rólunk is: a saját határainkról, türelmünkről, fáradtságunkról. A kamasz ilyenkor akaratlanul is tükröt tart, és ez a tükör néha kényelmetlenebb, mint maga a viselkedés. Erről részletesebben is írtunk korábban, amikor azt vizsgáltuk, hogyan válik a kamasz a szülő érzelmi állapotának visszajelzőjévé.
Miért tűnik úgy, mintha nem figyelne; miközben valójában igen?
Ez az egyik leggyakoribb szülői frusztráció: beszélünk hozzá, és közben görget, dünnyög, vagy ránk sem néz. Vagy elindul valamiért, és 3 perc múlva már mással foglalkozik.
De ez nem mindig nemtörődömség. Ez sokszor idegrendszeri túlcsordulás vagy szenzoros elterelődés: egyszerre túl sok inger, kevés szűrő, nehéz fókuszálás.
Ráadásul az agyuk még nem működik hatékony multitasking-üzemmódban: vagyis nem azért nem csinálja meg a matekházit, mert direkt húzza az agyad, hanem mert az előbb érkező üzenet elvitte az összes feldolgozási kapacitást.
Fontos: a figyelem náluk többnyire nem hiányzik, csak másképp működik. Ha valami érdekli, képes órákig koncentrálni; viszont amit nem tud értelmesként elraktározni, azt szinte kiszűri az agya, mintha ott sem lett volna. (kamaszokkal dolgozva a leggyakrabban kapott kérdés, hogy “ennek mi értelme van?”)
Amikor egy kamasz látszólag nem figyel, visszahúzódik vagy szétesik, könnyű csak a felszínt látni. Pedig ezek sokszor mélyebb belső folyamatok jelzései: szorongás, túlterheltség, érzelmi kimerültség. Ezekről a témákról ritkán beszélünk nyíltan, pedig fontos lenne felismerni, mikor van szó egyszerű idegrendszeri túlcsordulásról, és mikor jelez valami komolyabbat a viselkedés.
Folyt. köv.
Ha megértjük, hogy a kamasz agya másképp működik, egy fontos kérdés marad nyitva: mit kezdjünk ezzel a tudással a mindennapokban?
Mit mondjunk akkor, amikor nem figyel? Hogyan kérjünk úgy, hogy ne zárjon be ajtót? Hol húzzunk határt úgy, hogy közben ne romboljuk le a kapcsolatot?
A következő részben erre keressük a választ.
Februárban érkezik a folytatás, ahol konkrét, működő kommunikációs helyzeteken keresztül mutatjuk meg, hogyan lehet a kamasszal úgy beszélni, hogy az ne blokkoljon, hanem segítsen.
