Mi ilyenkor is hiszünk abban, hogy nem a szigor, hanem a kapcsolódás visz előre.
Gurin Eszter – (coach, mediátor, művészetterapeuta, a Minimag állandó kamasz szakértője) új cikke nemcsak elmagyarázza, miért ilyen a kamasz májusban, hanem segít is szülőnek maradni akkor, amikor a legnehezebb.
Spoiler: nem a kézben tartás, hanem az együtt repülés a kulcs.
Májusban valami megmozdul. Nemcsak a fákban, madarakban és virágporban, hanem a kamaszok lelkében is. A tavasz utolsó hónapja mintha varázsszóra oldaná az utolsó csepp iskolai motivációt. „Minek tanulni? Úgyis mindjárt vége.” „Már úgyse számít.” „Jövőre újra kezdem.” – ismerősek ezek a mondatok? (nyolcadikos gyerekek szülei extrém módon érintettek)
És közben a szülő ott áll: egyik kezében a tanév végi jegyek miatti szorongással, a másikban a gyerek egyre határozottabb szabadságvágyával. Középen pedig a kérdés: hogyan engedjem őt szabadabban élni, de úgy, hogy közben még ott vagyok?
Kamasznak lenni ebben a korszakban olyan, mintha valaki egy repülőt vezetne, amit még sosem tanítottak meg landolni. Repülni már akar, – sőt, muszáj neki –, félelemérzete sincs; de szüksége van arra, hogy ott legyen a szülő, aki nem veszi el a kormányt, csak nem hagyja lezuhanni.
A tanév vége felerősíti a vágyat arra, hogy a kamasz irányítsa a saját idejét, döntéseit, stílusát, kapcsolatait. És közben próbálja kitalálni, ki is ő valójában.
Ez nem lázadás. Ez fejlődés. Akkor is, ha közben a szobája úgy néz ki, mint egy fesztivál után, és minden mondatban benne van egy „ne szólj bele” él.
Nézzük a túlélő praktikákat, mit tehetünk szülőként májusban?
- Váltsunk kontrollról kapcsolódásra
A „megmondom, mit csinálj” nem működik úgy, mint régen. De ha kérdezel, ha meghallgatod, ha érdeklődsz – kapcsolódást építesz. Ez a mondat ismerős lehet: „Most miért nem tanulsz? Megint csak a telefonod van a kezedben!” helyette legyen inkább így: „Látom, elfáradtál már ebben a tanévben. Miben tudok segíteni, hogy végigcsináld?”
- Határok helyett keretek
A határok tiltásként hangzanak. A keretek viszont biztonságot adnak. Például: „Oké, lehet kint maradni a barátaiddal pénteken, de egyezzünk meg egy időpontban, amikorra itthon vagy.” vagy: „Megértem, hogy eleged van a suliból – beszéljük meg, mi az, amit még érdemes megcsinálni az utolsó hetekben.”
- Engedjük meg a hibázást – de ne hagyjuk egyedül
A kamasz néha/gyakran/mindig lelazul, elkésik, elfelejt, kiborul. Ilyenkor nem mindig szidásra van szüksége, hanem visszajelzésre, hogy számíthat rád: „Nem vagyok boldog attól, hogy nem szóltál, de köszönöm, hogy végül elmondtad. Ebből tanulhatunk együtt.”
És ha jön a nyár…?
Május a kapu – a nyári szabadság, nyaralás, barátkozás, táborozás és önállóbb napok felé. Ez az az időszak, amikor a kamasz próbálja gyakorolni a „nagybetűs életet” – időbeosztással, felelősséggel, döntésekkel.
Szülőként nem kell mindent irányítani – de jó, ha készen állunk egy új szerepre: útitárs, akit lehet kérdezni. Biztonsági öv, ami megfog. És néha egyszerűen csak jelenlévő tanú, aki látja, ahogy a gyereke felnő.
Hajrá, rögtön itt a nyári szünet, teljesen más kérdésekkel!
A szerző
Gurin Eszter vagyok coach, mediátor, művészetterapeuta. Nő, anya, feleség és barát. A férjem szerint enyém a legjobb paprikás krumpli, a gyerekeim pedig azt tartják bennem sokra, hogy először kihúzom őket a bajból és csak AZTÁN kérdezem őket, hogyan jött létre egyáltalán. A barátaim empatikusnak tartanak, a kollégáim szívesen dolgoznak velem. Ami igazán megnyugtat engem, az egy jó könyv, egy izgalmas film vagy egy finom kávé. Ami pedig inspirál, az az emberi sokszínűség. A problémák és az utak, melyeket klienseim bejárnak, hogy önmagukra találjanak.
Szakmailag milyen témákban támogatlak benneteket ezen az oldalon?
női szerepek, nőiesség
nagyobb gyerekekkel az élet
konfliktuskezelés
Oldalam: Életterv
Cikkeim a Minimagon:
