Nyilván vannak vele járó kellemetlenségek, kötelességek, de ne felejtsük el azt a pár jó dolgot sem! És amúgy is, a második héten már úgyis visszaszokunk a sulis mindennapokhoz...
A sátán csókja: a koránkelés
Az első nehézség, amivel szerintem a legtöbben szembenézünk, az a korai kelés. Hiszen eddig akár délután egyig is aludhattunk, ha akartunk! (Boldog kamaszévek és megengedő, jófej szülők – A szerk.)
És persze késő este is fent maradhattunk bármeddig, másnap reggel úgyse kellett korán kelni a suli miatt.
Tehát most ahhoz, hogy elkerüljük, hogy úgy nézzünk ki, mint egy vánszorgó zombi a folyosókon és az órákon, erősen ajánlott tíz körül lefeküdni és megpróbálni visszaállni a megszokott kerékvágásba.
Tudom, nem olyan könnyű, mint amilyennek hangzik, de az eddigi években nekem segített, hogy ne érjen meglepetésként a reggel fél hatkor csörgő ébresztőóra.
Ehhez a ’módszerhez’ persze a szüleim ragaszkodnak leginkább, amit fiatalabb koromban nagyon is utáltam. De változnak az idők és bármennyire is fáj bevallani, most már én is egyet tudok velük érteni. Minél kipihentebb vagyok, annál könnyebb a suliban és tudom, hogy nem fogom végigszenvedni a napot.
Új év, régi tervek: a rendszer
A sulikezdés előtt a tanszerek vásárlása is elengedhetetlen dolog. (Tegye fel a kezét az a szülő, akinek mindez maga a pénzügyi és idegrendszeri csőd! Köszi! – A szerk.) És igazából én imádok minden évben új füzeteket, tollakat, radírokat, és minden egyéb cuccot venni.
Ekkor mindig eltervezem, hogy kitalálok egy új rendszert, és azt követve fogom vezetni a füzeteimet, hogy szépek és olvashatóak legyenek. Ez általában a második hét végére kudarcba fullad a rend megtartásának hiánya miatt, de legalább elmondhatom, hogy megpróbáltam!
Órarendszerelem
Az új tanév új órarenddel is egyenlő (nem csak a koránkeléssel). Ez igen fontos olyan szempontból, hogy melyik nap nincs első órád, mert olyankor tovább lehet aludni. Mikor van lyukas órád, ha van, mert akkor meg “kilóghatsz” a suliból; és melyik nap mikor végzel.
Azért is lényeges, mert a legtöbben járunk valamilyen különórára, szakkörre vagy edzésre. És nem mindegy, hogy ezelőtt még ebédelni is van-e idő, vagy épphogy csak odaérünk kezdés előtt egy perccel.
Az órarend az órák elrendezésének szempontjából is jelentős. (Ki hitte volna?!) Amikor megkapod, kezdődik a tantárgylottó és kiderül, számíthatsz-e ugyanazon a napon három dolgozatra. Tantárgy-jackpot, ha mondjuk matekból, töriből, és fizikából egy napra sorsol a tantestület. Ugyanakkor, ha szerencséd van, pénteken van a legkevesebb órád ’tölteléktantárgyakkal’.
Ha benned van a stresszfaktor
A legeslegrosszabb a sulikezdésben a hirtelen pofán csapó stressz. Eddig szép nyugiban elvoltál otthon, itthon nyaraltál, vagy külföldön rontottad a levegőt.
Senki nem halmozott el házikkal, beadandókkal, és memoriterekkel. Az égvilágon senki nem várta el tőled, hogy minden órára készülj, és napi öt órát magolj vagy a hétvégén is a seggeden ülve tanulj.
Épp ezért a tanévkezdős őrület az első pár héten sokként érhet. Lehet, hogy nehezen tudsz hozzászokni a hirtelen – bár persze cseppet sem váratlan – történő változáshoz.
Vannak azok a szerencsések, akik ehhez könnyen tudnak alkalmazkodni, és egy-két nap alatt belerázódnak. (Ők persze menjenek a tudodhová. – A szerk.) És ott vannak a kicsit szerencsétlenebbek, mint én, akiknek kell pár hét, mire feldolgozzák az eddigi ’szabadságuk’ elvesztését.
Csak hogy értsd, miről beszélek: olyan béna voltam, hogy sulikezdés előtt egy héttel még azt feltételeztem, hogy van két hét a suliig. Jól meg is lepődtem, mikor szembesítettek a csúf igazsággal.
Ami jó, az jó
De ne csak a rossz dolgokra fókuszáljunk! Azért mégsem a pokolba megyünk vissza. (Ti nem. De mi?! – A szerk.)
Szóval meg szeretném említeni a nyári unatkozást. Biztos mindenki érezte már legalább egyszer úgy, hogy a szünet alatt nem tud mit kezdeni magával. Ez inkább már a nyár vége felé szokott lenni, mikor vége az összes nyaralásnak, megnéztünk minden filmet a moziban, ami érdekelt, kifürödtük magunkat a strandon, és a barátokkal is voltunk bulizni és koncerteken.
A SZERZŐ
Szalók Zóra vagyok, 17 éves francia-angol szakos gimnazista.
Ha megkérdeznék tőlem, mi az, amit fontosnak tartok magamról elmondani, azt válaszolnám: „Semmi.”
De csak azért mondanám, mert nem akarnám, hogy tudják, hogy a mangák a kedvenceim, hogy nem szívesen barátkozom, de ha valakit közel engedek, akkor igazán a szívembe zárom, vagy hogy szerintem mindenkiben van valami különleges.
A „Semmi” egyszerűbb és könnyebb. Betakar és nem kell magyarázkodni, ami jò, mert utálok.
A Minimag oldalán ezentúl arról mesélek majd, milyenek vagyunk mi, „ezek a mai fiatalok”.
