Nyár, napsütés, gyerekzsivaj – volt itt minden, de minden, ami arról szólt, hogy kikapcsolj ( vagy nem, mert ugye gyerekkel nyaralni, az olyan, mintha csak máshol vigyáznál rá) vagy legalábbis ne produktívan töltsd a nyarat.
De ha másból nem a dátumból egyértelmű, augusztus utolsó napjait tapossuk, az ősz itt van a nyakunkon.
A vakáció felcserélődik a nehezebb napokra és a szűkös határidőkre, logisztikára, beindul a bölcsi-ovi-suli-háztartás-különórák-család kombó, aminek már a gondolatától is kezdhetjük tépni a hajunkat.
De mielőtt teljesen elvesznél a teendők tengerében, van egy jó hírünk!
Felkértük C. Szabó Helgát, időgazdálkodási szakértőt, hogy segítsen visszarázódni a munkarutinba, és adjon néhány tippet, hogyan készüljünk fel az őszi kihívásokra.
Helga össze is állított nekünk egy szuper felkészítőt, amit most megosztunk veletek.
C. Szabó Helga
Ismerd meg a szerzőt
C. Szabó Helga
Több, mint 15 éve foglalkozom tervezéssel. A gyerekek megszületése óta pedig családi túlélési technikák felkutatásával is, azaz az időmenedzsmenttel.
Folyamatosan kutatom, hogy hogyan egyeztethető össze a család, a munka, és az a másik tízezer tevékenység, amit abba a csöppnyi 24 órába szeretnénk beleszuszakolni. Ennek szellemében írtam egy könyvet is ‘A kevesebb néha több – időgazdálkodási kalauz elfoglalt nőknek’ címmel.
Azért foglalkozom időmenedzsmenttel, hogy jobb legyek benne, hogy ne kövessem el újra és újra ugyanazokat a hibákat – csak másokat :).
1. Alkalmazd az „elme takarítás” módszerét
Sokan sokféleképpen nevezik ezt a módszert, mondják kéményseprésnek is, de a lényeg ugyanaz.
Két lépésből áll, az első, hogy készíts elő pár A4-es papírlapot, és írj le mindent, ami a közeljövőben feladatként, kötelezettségként rád hárul. Lehetnek ezek óvoda- és iskolakezdési feladatok, beszerzések, munkahelyhez vagy háztartáshoz kapcsolódó munkák. Bármi és minden jöhet!
Lényeges, hogy ne kezdd el kategorizálni a listát, engedd, hogy szabadon áramolva kerüljenek a papírra a tennivalók.
Írj le mindent, ami eszedbe jut: „mosogatószert kell venni”, „meg kell nézni, hogy a gyerek kinőtte-e a szandálját”, „rá kell nézni a heti riportra a munkahelyen”, „új időpontot kell kérni a fodrásztól”. Ami csak eszedbe jut, mindent vess papírra.
Kutatások szerint az agyunk nem tárolásra lett kitalálva, hanem gondolkodásra. Ez sokszor eszembe jut, mikor a gyerekeim elkezdik az anyalistát duzzasztani — „kell egy új rövidnadrág”, „holnap találkozom Grétával”, „szerdára be kell vinnem 2.150 forintot nyelvtankönyvre”, és ennek sosincs vége.
Ezért ez a módszer felszabadító erővel bír. Az elmetakarítás után sokkal könnyebben tudsz fókuszálni a megoldandó problémákra.
Tréningen nagyjából 20- 30 percet szánok erre a feladatra, ami soknak tűnhet, de az a tapasztalatom, hogy többnyire van egy kis megakadás írás közben. Így arra szoktam kérni a résztvevőket, hogy kutassanak az agyuk zegzugos részeiben, onnan még sok minden előjön ilyenkor.
És ezzel nincs vége, a második lépés a rendszerezés. Valamilyen módszerrel rendezd a feladatlista elemeit kategóriákba. Csak egy tipp: lehet, hogy nem minden feladatot kell neked elvégezni. Ha találsz ilyet, akkor azt nyugodtan passzold tovább.
2. Tervezz előre akkor is, ha lehetetlennek tűnik
Hiteles forrásból tudom, hogy a nyári szünet végén a kisgyerekesek többsége (tisztelet a kivételnek!) a túlélésre játszik.
Így az a jótanács, hogy tervezz előre szitokszó minőséggel ér fel, ennek ellenére kitartok amellett, hogy meg kell próbálni.
Fanatikus tervezőként valószínűleg egy szélsőséges példát képviselek, ami nem azt jelenti, hogy hiper-szuper ügyes vagyok, hanem hogy milyen rettenetesen utálom a bizonytalanságot. Ezt legyőzendő inkább mindent előre leírok, megrendelek, összeállítok. És erre próbálok másokat is rávenni.
Tehát, ha a fenti elmetakarítással és kategorizálással elkészültél, akkor már látod, hogy milyen feladatok is tornyosulnak előtted, így össze tudod állítani a következő hetek terveit.
3. Kelj egy kicsit korábban
Ez is érdekelhet
Nyáron könnyen szétesik a feszes napirend… később fekszünk, később kelünk, élvezzük a nyaralást, élvezzük, hogy a gyerekek sem kelnek olyan korán.
De az ovi és főként az iskola kezdésekor igencsak kellemetlenné tud válni, hogy nem 8-9 körül van ébresztő.
Így én már 1-2 héttel szeptember előtt igyekszem magam trenírozni a korábbi reggelkezdésre.
Nekem az vált be, hogy nem sötétítek be teljesen, és bár lehet, hogy néha túl korán kelek (akár 6-6:30 körül), de ezeket a korai, csendes reggeleket nagyon szeretem, mivel remek lehetőség a rákészülésre, és egyesek hatékonyabban is haladnak ilyenkor a munkában, ahogyan én is.
4. Vond be jobban a gyerekeket is
Állítólag a mi generációnk hajlamos több feladatot átvállalni a gyerekeitől, mint amennyit kellene.
Zokszó nélkül bepakoljuk a 11 éves iskolatáskáját, ha otthon hagyta az uzsonnáját, akkor utána visszük még a munkahelyi késés árán is.
Nos, ezt döntse el mindenki maga, hogy mi fér bele neki energiában, időben mérve, ebbe én nem szeretnék beleszólni.
Mi családilag hiszünk az önállóságban, illetve a munkamegosztásban, így ennek megfelelően igyekszünk bevonni a gyerekeket viszonylag sok feladatba.
Szerencsére ők már egyre nagyobbak, önállóan jönnek, mennek, és egyre több családi munka aktív segítői.
Ez is érdekelhet
Például az iskolai tanszerek beszerzése emlékeim szerint egy rémálom tud lenni: tuti, hogy nem kapható egy helyen minden, tuti, hogy amikor a boltban vagyok nem emlékszem, hogy most kell-e plusz füzet, vagy maradt tavalyról esetleg elég.
Éppen ezért már évek óta ugyanonnan rendeljük online a tanszereket. Nekem csak annyi a dolgom, hogy belépjek az applikációba, a gyerekek átnézik a tanárok által kiküldött beszerzési listát, összevetik a tavalyi beszerzésekkel, és szépen a kosárba pakolják a cuccokat.
Mindent beletesznek, amire szükségük lehet (még a 8 éves is jól boldogul), ezzel nekem rengeteg időt spórolnak.
Gondolom azt mondanom sem kell, mennyire imádják, hogy ők választhatják a füzetborító dizájnt, a ceruzákat, szóval ez egy win-win helyzet.
5. Tervezz nagyobb pufferidővel
Az őszi időszak igazán megterhelő, főleg új óvoda vagy iskola képbe kerülésével. Nagyobb a stressz azon, hogy minden flottul alakuljon, és ez sok idő és energia. Ilyenkor a túltervezés hibájába eshetünk.
Nekem az vált be, hogy az első két hetet igyekszem minél üresebben tartani, azaz nem tervezem túl sem munkával, sem megbeszélésekkel, sem egyéb programokkal. Tudom, hogy azt majd úgyis megtöltik a szülőik, a sport beiratkozások, a különóra egyeztetések, a beszerzések. Így szeptember közepéig nagyobb pufferidőkkel, üresjáratokkal számolok, mint amekkorával egyébként szoktam. Még így is sokszor érzem azt, hogy futok magam után, de így legalább túlélhető a dolog.
Bordás Andrea
Minimag Főszerkesztő
