Régen nem sárga volt
Régen a teniszlabdák fekete-fehérek voltak. Sőt, Wimbledonban 1985-ig még fehér labdákat is használtak.
De ahogy a televíziózás egyre népszerűbbé vált, és az 1970-es években a színes televízió meghódította a világot (oké, talán Magyarországon egy kicsit tovább tartott ez a nagy hódítás, nekünk 1985-ben lett színes tv-énk), világossá vált, hogy a fehér labdák nem igazán megfelelőek a kis képernyőn.
David Attenborough szemfüles volt
David Attenborough, aki a BBC közvetítéseiért, köztük Wimbledonért is felelt, észrevette, hogy a fehér labdák, különösen a vonalak közelében, gyakorlatilag láthatatlanok a nézők számára.
És lássuk be, egy teniszmeccset nézni, úgy, hogy nem látod a labdát, olyan, mintha a festéket néznéd száradni – unalmas és értelmetlen.
1972-ben a tenisz virágzott. A profi és az amatőr teniszkörök egyesültek, és a női profi tenisz egyre nagyobb teret hódított. A tenisz globális látványossággá vált, és ebben a televíziónak nagy szerepe volt.
A szabályokat meghatározó Nemzetközi Teniszszövetség (ITF) úgy döntött, hogy megoldja a láthatóság kérdését. Megbíztak egy kutató csoportot, hogy készítsenek tanulmányt, és megállapították, hogy a sárga labdák sokkal jobban láthatóak a televízióban. Heuréka!
És akkor jöhet a csattanó?
Az ITF tehát áttért a sárga labdákra. Ez a változtatás megkönnyítette a nézők számára a játék követését, és az sem ártott, hogy a pályák is színesebbé váltak a szintetikus anyagok hivatalos versenyeken való engedélyezésének köszönhetően.
A tenisz élénk, könnyebben nézhető sportággá alakult át, mindezt egy olyan ember javaslatának köszönhetően, aki általában oroszlánokkal és makikkal foglalkozott.
Bordás Andrea
Minimag Főszerkesztő
