Nemrég jelent meg a poszt, ahol a szerző elsősorban azt sérelmezte, hogy a nagyi megsértődött, hogy nem a neki tetsző nemű unoka született – amin nem csodálkozom, elég érthetetlen és valahol bántó is. Amit kevésbé értek: azok reagálása, akik mintha úgy gondolnák, negyvenegynéhány vagy ötvenévesen már semmi más dolgunk, mint csendben az új nemzedék alá dolgozni, jótündérként egyengetni valaki más háztartását, jobb esetben mondókázni és babát altatni.
87Közel 12 ezren töltötték ki tesztünket, melyben terhességgel kapcsolatos kérdéseket tettünk fel. Mivel a válaszokból az derül ki, hogy sok a tévhit és a nem megfelelő információ, ezért készítettünk egy összefoglaló posztot, amelyből nemcsak a helyes válaszokról írunk, hanem arról is, hogy a kitöltők hány százaléka válaszolt jól az adott kérdésre.
Nagyon régóta gondolkozom, hogy megosszam-e a történetünket, de úgy érzem, ki kell adnom magamból, hátha kicsit megkönnyebbülök. Van egy egyéves pici fiam, akit az egész család szinte remegve várt. Anyám már kb. a terhességem hetedik hónapjától, térdelt előttem és imádkozott, hogy jöjjön már ki végre a baba, ígérgetett fűt-fát, hogy egyfolytában a kicsivel lesz, stb. Anyósom sikoltozott örömégben, amikor megtudta, hogy mama lesz, viszont az első gondolat, ami ki tudott jönni abból a szép szájából, hogy csak kislányt szülhetek.
Harmincöt évvel ezelőtt igen forró nyarunk volt. Két hónapig is tűrtük a rekkenő meleget. Harminc éves voltam, és erősen gömbölyödött a hasam. Vártam valakit, akit Apával elkereszteltünk Melindának, merthogy a család erősen lányos beállítottságú volt, de ha a sors e vágynak mégis ellenszegülne, és egy fiúcska jönne a világra, hát ő majd a Zsolt nevet kapja.
Állítólag a kamaszkorra készülve a szülő legjobban azt teszi, ha tanulmányozza egy páfrány viselkedését, és azt utánozza a viharos évek alatt – ne szólj, ne mozdulj, ne légy ciki. Vigasztaljon, hogy Duff McKagan a Gunsból is ciki a saját tinilányainak, mint az az önéletrajzából kiderül. Majd csak vége lesz egyszer, és talán minden szülő pont ekkorra fárad el végképp.
Iszonyatosan nehéz. Aki ma apaként főállásban otthon marad egy pici babával, ledobja a kesztyűt minden nemi szerepekkel és társadalmi identitással kapcsolatos beidegződésnek. Az ember társas lény, mindennapjainkat erősen áthatják a szociális kapcsolataink. Kinek mi a dolga, ki mit gondol, kinek hol a helye.
Van egy 16 hónapos tündéri kislányom. A környezetem nagyon nehezen fogadta, hogy féléves koráig kizárólag szoptatni szeretném, alig várták, hogy kapja a gyerek a csülkös pacalt, tejszeletet, kekszet, csokit, cukorkát, mert ezek nélkül nem élet az élet. Én kicsit máshogy gondoltam. Bio püré, méregdrágra egykezes pároló turmix, mosolygó, maszatos baba.