fbpx

Égigérő

Úgy emlékszem, hogy a mi gyerekkorunkban sok volt a csend és sok volt a tengés, lengés, “csak” létezés. Volt idő és figyelem, hogy ezerszer lapozzuk át ugyanazt a könyvet. Pontosan ismertük a Kippkopp összes katicáját, a kakas farktollainak színeit a Vidám mesékben, a mesélő erdő utolsó fájának utolsó odújában lakó mókusokat. Ezerszer képzeltük el a sötét északi erdőben bolyongó Ronját és ha a szüleinknek nem volt este ideje vagy kedve mesélni, akkor Halász Judit és Mirr-Murr “ugrott be” helyettük, hogy ne feküdjünk le mese nélkül.

Hogyan nevel olvasókat egy kétgyerekes, az irodalmi szövegeket nem csak olvasni de írni is szerető anyuka és apuka? Hogyan jutnak el a lapozóktól a rövidebb meséken át a sokrészes gyerekregényekig egy 3 és egy 5 évessel? Hogyan lehet két örökmozgó kislánnyal megállni napi fél-egy órára, hogy együtt élvezzék a nyugalmat, az együtt átélt, olvasott kalandokat?

Ami a világ gyerekolvasóinak Harry Potter, az a legkisebb magyar mesehallgatóknak Bogyó és Babóca. Harry Potterék gyerekek millióit győzték meg arról, hogy olvasni jó és Bogyóéknak is elvitathatatlan érdeme van abban, hogy sok magyar család talált rá újra a mesélésre. Az utóbbi években rengeteget lehetett arról olvasni, hogy jó vagy sem Bartos Erika mesekönyv-sorozata. Szakemberek és szülők tucatjai elemezték, szedték ízekre a szövegét és az illusztrációkat, de az eladási számok és a folyamatosan érkező, újabb és újabb részek azt mutatják a gyerekeket és szülőket semmi nem tudta eltántorítani a kis katicalánytól és a csigafiútól.

Ha bárki megkérdezné, mire emlékszem leginkább a lányom első évéből, akkor három dolgot említenék. Első az állandó pakolás: képes volt órákig egy nagy doboz, egy táska vagy egy kihúzott fiók mellett üldögélni és ki-be pakolni. Akkurátusan megnézett minden kis papírt, régi kazettát (természetesen lehetőség szerint szalagkihúzogatással megspékelve :D) , mobilokat, evőeszközöket, cérnákat, fonalakat, ceruzákat és tollakat… mindent, ami az aznapi kincsesbányából előkerült.

Ezen a héten arra kértem a „Neveljünk olvasókat!” csoport tagjait, osszák meg velünk a gyerekeik és saját maguk számára is emlékezetes bátorító gyerek- és ifjúsági könyves élményeiket. Érdekes volt látni, hogy a beérkező könyvötletek milyen sok területet érintenek. Milyen sok része van egy gyerek életének, ahol bizony fel kell szívnia magát és felül kell kerekednie a félelmein. Az éjszakai sötétség, egy közelgő mandulaműtét, új óvoda, barátkozás, költözés, iskolai közösség… Mennyi-mennyi bátorságpróba!

Az Égigérő gyerekkönyv-ajánlója csupa nagybetűssel. A gyerekkönyves blogírásban az a jó, hogy sohasem fogysz ki az írni- és mutatni valókból. Havonta jelennek meg az újabb csodák, amiket fel kell térképezni és meg kell mutatni, nehogy a boltok könyvespolcain ragadjanak. Hiszen jómagam is könyvek tucatjait ismerem, amelyek okosak, szépek és kedvesek de a könyvesboltok, könyvtárak legfelső vagy legalsó polcán, segítő szavak nélkül szinte esélyük sincsen, hogy új otthont találjanak.

Könyvek, amelyek útmutatásai dackorszaktól kamaszkorig segítenek. A múlt héten a “Neveljünk olvasókat” csoportban a dackorszakot megkönnyítő mesekönyveket gyűjtöttünk, amikor kialakult egy kisebb vita a dackorszak értelmezésével, kezelésével kapcsolatban. Óriási szerencsénkre a legjobbkor érkezett meg a kommentáradatba egy csoporttagunk, Németh Zsófia klinikai szakpszichológus, aki kislányai születése után kezdett komolyabban elmélyedni a pozitív fegyelmezés, a gyermeklélektan és a meseirodalom témakörében. Felajánlotta, hogy megkönnyítendő a helyzetünket, összeállít egy rövid listát azokból a gyermeknevelési szakkönyvekből, amelyeket ő különösen hasznosnak talál.

Nagy rajongója vagyok a gyerekszobákba telepített olvasósarkoknak! Azt gondolom, hogy a gyerekek és könyvek jó kapcsolatát erősen elősegíthetjük egy kellemes kis sarokkal, ahová a legkisebbek is egyedül bekucorodhatnak egy-egy mesekönyvet fellapozni vagy csak egy kicsit megpihenni. Ha van rá lehetőség, hogy elég helyet alakítsunk ki a tesóknak és a szülőknek is, még nagyobb élmény lehet a „kuckózás”.

Az Agymanók című animációs filmben hallottam a főemlék kifejezést. Mindenkinek van néhány főemléke, ami hosszú évekre vagy akár örökre elkíséri. Az én főemlékeim nagy része természetesen a lányomhoz kötődik. Egyik ilyen és talán a legfontosabb, a dackorszakhoz kapcsolódik: kb. 8 évvel ezelőtt éppen a hisztirohamok korát éltük, rugdosással, kiabálással, „finom” hangulatingadozásokkal. A nappaliban üldögéltem, amikor Boricskám egyszer csak megjelent az ajtóban és csak annyit mondott: Anya! Jön! Nyugtass meg!

Olvasmánylista egy könyvbarát család 8 év alatt kiolvasott gyerekkönyveiből. Október elején indult a “Neveljünk Olvasókat” facebook csoport és már a második napon érkezett egy üzenet. A levélben Gaál Orsolya, egy általános iskola könyvtárosa leírta, hogy mennyire örül a csoport indulásának, hiszen számára is nagyon fontos a saját és az iskolában rábízott gyerekeinek olvasóvá nevelése. Már néhány üzenetváltásból is érződött, hogy hihetetlenül elhivatott és amikor említette, hogy őriz egy könyvlistát, amely azokat a könyveket tartalmazza, amikkel ő nevelte olvasóvá a nagy lányát és elsős kisfiát, rögtön éreztem, ezt a listát bizony el kell tőle kunyerálnom. :)

Népszerű cikkek

Hírlevél feliratkozás

Kövess minket