fbpx

Gyerekkel vagyok

Csinosan felöltözünk és profi fotós elé állunk, hogy az ünnepekre igazán személyes képeslapot küldhessünk a családnak. Milyen szép terv! Aztán jönnek a gyerekek, és életet visznek a megkomponált képekbe…

Csak ne könyvekből… Tanévzáró. Beszédek, műsor, Himnusz, Szózat, bizonyítványosztás. Sok oklevél, jutalomkönyv, taps, taps, taps. Aztán végre! Végre felkerül az áhított “V” betű az “AKÁCIÓ!” elé. Ja, nem, még előtte kiosztják a kötelező olvasmányok listáját, a tankönyvlistát, és a minden egyébről szóló listát, amit be kell szerezni szeptemberig. Ez kicsit sötétebbé teszi azt a bizonyos “V” betűt, de sebaj.

Lili évek óta lobbizik egy állatért, persze sikertelenül. Mindig abban állapodunk meg, hogy majd ha kertes házunk lesz, jöhet a kutyus. Erre ő többnyire legyint, “tudod mikor lesz kertes házunk” ábrázattal, kicsit rápihen, majd újra könyörgőre fogja. Akkor megint elmagyarázzuk, mért nem lenne nálunk, a lakásban fenékig tejfel az élete bármilyen állatnak. De Lili ötlettára kimeríthetetlen, akart már hörcsögöt, papagájt, tengeri malacot, nyulat, macskát, kutyát…

A játszótér csoda egy hely. A hinta, homokozó, csúszda is jó, de ami még ennél is jobb, hogy az egész világ ott van kicsiben. Szerepek, feladatok, álarcok és valós érzelmek, konfliktusok, törődés, szeretet, agresszió, empátia, önérvényesítés, kihívások, kudarcok, sikerek… A gyerekek úgy tanulnak és fejlődnek, hogy közben észre sem veszik. Egyre ügyesebben mozognak – nemcsak a mászókán vagy a kötélen, hanem a társas helyzetekben is.

Az amerikai “Sweet 16” party-k nyomába eredtünk. Fűzős-tüllös-strasszos ruha, ünnepi smink, ékszerek, különleges bevonulás, emeletes torta, ajándékhegyek: minden olyan, mint egy esküvőn. Mégsem az. Az “Édes tizenhatos” tulajdonképpen egy hatalmas búcsúbuli a gyerekkortól. Főként lányoknak szervezik, de már a fiúknál is egyre népszerűbb.

“… és rá sem kiabálhatunk” – tette hozzá az óvodavezető. Olvasónk, Zsuzsa beszámolója következik. Sok lesz benne a kérdő-és felkiáltójel. A büntiszék pont olyan, mint a többi. Csak az a különbség, hogy ott áll a terem egyik oldalánál, és minden gyerek tudhatja, hogy kik azok, akiknek oda kell ülniük. Hát akik rosszak voltak! És mit kell ott csinálni? Gondolkodni! Gondolkodni azon, hogy mit csinált rosszul és hogy hogyan kéne helyesen viselkedni. Mikor megkérdeztem, nem lehetne-e esetleg eltenni, és csak akkor elővenni, ha szükség van rá, azt válaszolták: legyen csak szem előtt, hadd lássák a gyerekek!

A szilveszter főleg a felnőttek ideje. Baráti találkozók, heves bulik, erős italok – minden belefér az óév búcsúztatásába… De mit csinál az a felnőtt, aki egyben szülő is, és a gyerekeivel együtt ünnepel? Szervezzük úgy az estét, hogy minden korosztály jól érezze magát! Valahol a babazsúr és az “ereszd el a hajam” között félúton…

Van, aki úgy gondolja, a Mikulásozás meg Jézuskázás fölösleges, és hazugságnak titulálja az egészet. Szerintem viszont minél tovább hisz egy gyerek a csodákban, annál jobb.

Szülés közben nem csak az anya dolgozik, de a gyermeke is minden erejével azért küzd, hogy világra jöjjön. Egy biztonságos közegből, az anyaméhből át kell préselnie magát egy szűk csatornán, majd meg kell érkeznie egy számára teljesen ismeretlen közegbe, ahol minden idegen: az ingerek, a hangok, a fények.

Jenny Studenroth Gerson esküvőszervezéssel, életmóddal és anyasággal kapcsolatos témákban blogol. Hosszú bejegyzést tett közzé arról, hogy milyen (kéretlen) tanácsokat kapott ahelyett, hogy az igazán fontos dolgokat mondták volna el neki…

Jelige: “Korábban elveim voltak. Most gyerekeim vannak.” Az első gyerek megszületése előtt nagy erővel fogadkozunk: én nem fogom úgy csinálni, mint a szüleim, meg mint a Feriék, mint a Mariék…

varázskert

Népszerű cikkek

ideiglenes tetoválások MATRICÁS ÓRIÁS POSZTER, 49 MATRICÁVAL | AZ EMBERI TEST

Hírlevél feliratkozás

Kövess minket