Izé, szóval… érted. Olyan humanoid robotnak, akinek az élete értelme, hogy mindenkinek megfeleljen, miközben természetesen önmagát is tökéletesen kézben tartja. (Mert ugye, ha már egy kicsit is elengeded magad, akkor nyilván rossz anya vagy, nem?)
Első és legfontosabb: A szuperanya-elvárás
Na már most, tessék szépen magunkba nézni! Mert ugye mi anyák egy kissé… hogy is mondjam… túlvállaljuk magunkat. Komolyan! Azt hisszük, hogy ha nem vagyunk egyszerre Martha Stewart, Angelina Jolie és Einstein, akkor bukott esetnek, futottak még kategóűba tartozónak számítunk.
A játszótéren látjuk azt az anyát, aki házi készítésű sütivel érkezik (természetesen gluténmentes, cukormentes), miközben a gyereke tökéletesen fésült, a stílusa pont a között van félúton, amit én is szeretnék, csak, hát a Vinted nekem sose dobja fel a megfelelő outfithez való ruhákat, de mindegy, elkalandoztam. Az én körmöm épp letört, mert éjjel kettőkor még a holnapi ( azaz mára esedékes) prezentációt csináltam. És itt van az a pont, amikor elkezdem magam hibáztatni, hogy miért nem tudok én is ilyen szuper lenni?
Persze, hogy tudom, hogy hülyeség. És? Attól még csinálom.
Egyébként meg ki mondta, hogy anyaként köteles vagy mindent hibátlanul csinálni?
A valóság: Mikor kezd fájni ez az egész
Az örökös kimerültség, avagy „Fáradt vagyok, de nincs időm pihenni”
Ismerős? Állandóan azt érezzük, hogy rohanunk, de valahogy sehova nem érünk el időben. A fejünkben egy végtelen to-do lista pörög:
- Gyerek orvoshoz
- Munkahelyi deadline
- Bevásárlás
- Szülői értekezlet
- Szexistennő legyek este
- Saját egészség (ja, várjunk, ez mikor fér bele?)
És közben persze mosolyogni kell, mert ugye egy jó anya nem panaszkodik. Egy jó anya boldogan csinálja mindezt. Ebből is látszik, hogy nem vagyok az, mert folyton ventilálok.
A tökéletesség kényszere, avagy Instagram vs. Valóság
A közösségi médiában látjuk ( és, ha nem jól eteted az algoritmust, akkor csak őket látod) azokat az anyákat, akik gyönyörű konyhában főznek, miközben a gyerekük békésen rajzol a háttérben. Mi meg éppen azt próbáljuk kitalálni, hogy a tegnapi maradék spagetti mennyire számít változatos étkezésnek.
És akkor elkezdjük magunkat hibáztatni. Miért nem vagyok olyan kreatív? Miért nem néz ki így a lakásom? Miért nem tudok én is ilyen természetesen kezelni mindent?
Pedig – és most jön a nagy leleplezés – azok a képek a valóság kb. 5%-át mutatják. A többi 95% ugyanúgy káosz, ordítózás, és „Mi a fenét főzzek ma vacsorára?” gondolatok. Egyébként meg rendelte a kaját, csak szólok.
Mi az a szuperanya-szindróma és honnan ismered fel?
A szuperanya-szindrómának van még néhány neve, amelyek ismerősek lehetnek: „anyai bűntudat” vagy „anyai kiégés”.
Mindegyik a tökéletes anya iránti szüntelen törekvésre utal, aki élete minden szerepében és területén kiemelkedő.
A szindróma nyomása gyakran önbizalomhiányhoz, stresszhez, szorongáshoz és ahhoz ahhoz a nyomasztó érzéshez vezet, hogy soha nem teszünk ( és leszünk) eleget. Az ebben a ciklusban csapdába esett anyák gyakran elhanyagolják saját jólétüket, miközben megpróbálnak megfelelni a társadalom, a közösségi média vagy akár a saját belső kritikusuk által felállított irreális normáknak.
Nézzük milyen formában mutatkozik meg a szuperanya-szindróma.
Kiégés: Az anya-burnout
Tudod, mi a kiégés? Az, amikor reggel úgy kelsz fel, hogy már előre tudod: ma se lesz elég energiád mindenre. Amikor a kedvenc sorozatod nézése helyett is inkább felmosol, mert „úgyis kell”. Amikor utoljára azt se tudod, mikor olvastál valami olyat, ami TÉGED érdekelt, nem a gyerekeket vagy a munkát.
Ez nem normális. Ez nem az anyaság természetes velejárója. Ez az, amikor túl sokat vállaltál magadra.
Szorongás: Az hörcsögkerék a fejedben
Este lefekszel, de az agyad még mindig száguld:
- „Vajon elég időt töltöttem-e ma a gyerekekkel?”
- „Jól oldottam-e meg azt a munkás problémát?”
- „Mi lesz, ha holnap nem megy minden tökéletesen?”
- „A többi anya biztos jobban csinálja…”
STOP! Ez a végtelen aggódás-spirál nem tesz jobb anyává. Sőt, elveszi tőled azt az energiát, amire valóban szükség lenne.
A szabadulás útja: Avagy hogyan szálljunk ki ebből a cirkuszból
1. Definiáljuk újra, mi a siker anyaságban
Régi definíció: Tökéletes anya = minden területen hibátlan teljesítmény Új definíció: Jó anya = aki szereti a gyerekeit és a legjobb tudása szerint gondoskodik róluk
Ennyi. Nem kell hozzá 5 fogásos vacsora minden este, nem kell hozzá Insta kompatibilis születésnapi zsúr, és és nem azt jelenti, hogy soha ne idegeskedj. Úgyis fogsz.
Itt egy cikk arról, hogyan egyensúlyozzunk munka, gyerek és pihenés között.
2. Az „elégjó” filozófiája
Próbáljátok ki a 80/20 szabályt: ha valami 80%-ban működik, az gyakran teljesen elég. A többi 20% tökéletesítése aránytalanul sok energiát emészt fel.
Példák:
- A lakás lehet, hogy nem szállodai tisztaságban van – de élhető
- A vacsora lehet egyszerű szendvics is – de tápláló
- A gyerek ruhája lehet, hogy gyűrött – de tiszta
3. Öngondoskodás: Nem luxus, hanem túlélési stratégia
Figyelem! Ez nem arról szól, hogy spa-hétvégéket kell tartanod (bár ha megteheted, hajrá). Ez arról szól, hogy napi 15 percet szentelj magadra:
- Egy csésze kávé/tea BÉKÉBEN elfogyasztása
- Kedvenc zenéd hallgatása
- Tusolás úgy, hogy nem rohanod
- Könyvolvasás (akár 2 oldal is elég)
Emlékezz: Csak egy feltöltött anya tud igazán adni a családjának.
Itt találsz egy 7 napos mikro-pillanatok naptárt itt meg hozzá egy jegyzetet. Szívesen:)
4. Segítségkérés: Az erő jele, nem a gyengeségé
Törjük le ezt a büszkeség-falat! A segítségkérés nem azt jelenti, hogy alkalmatlan vagy. Azt jelenti, hogy elég okos vagy ahhoz, hogy felismerd: senki nem szuperhős.
Konkrét lépések:
- Partner bevonása: „Melyik feladatot tudnád teljesen átvenni tőlem?” Itt egy Átadható Feladatlista hozzá.
- Gyerekek életkorának megfelelő feladatok delegálása
- Rokonok, barátok segítségének elfogadása
- Profi segítség (takarítónő, babysitter) igénybevétele, ha lehetséges
5. Közösségi média valóság-check
Az a tény, hogy valaki posztol egy tökéletes képet, nem jelenti azt, hogy az élete tökéletes.
Amit nem látsz:
- A fotó előtti 20 perc ordítózást
- A fotó utáni káoszt
- A 95%-ban ugyanolyan hétköznapi küzdelmeket
Praktikus tipp: Kövess olyan anyákat, akik őszintén beszélnek a nehézségekről is, nem csak a sikerekről.
Mikor kérj szakmai segítséget?
Ne habozz, ha:
- Heteken át rosszul alszol
- Állandó szorongást vagy lehangoltságot érzel
- Elvesztetted az érdeklődésedet mindennel kapcsolatban
- Úgy érzed, teljesen egyedül vagy a problémáiddal
Ez nem szégyen. Ez nem jelenti azt, hogy rossz anya vagy. Ez azt jelenti, hogy ember vagy.
A valódi szuperpower
A valódi anyai szuperpower nem abban rejlik, hogy mindent tökéletesen csinálsz. Hanem abban, hogy:
- Szeretetet adsz feltétel nélkül (rossz napjaidon is)
- Példát mutatsz az önelfogadásban és hibázásban
- Megtanítod gyermekeidet az empátiára és rugalmasságra
- Megmutatod, hogy az emberek hibázhatnak, tanulhatnak és fejlődhetnek
Záró gondolatok: Te már szuper vagy
Kedves Anya! Te már most szuper vagy – nem azért, mert tökéletes vagy, hanem azért, mert minden nap odaadod magad a családodnak. Ez több mint elég.
A gyermekeidnek nem tökéletes anyára van szüksége. Rád van szükségük – autentikusan, szeretettel, hibáiddal együtt.
Szóval legközelebb, amikor azon kapod magad, hogy mással hasonlítgatod magad, vagy úgy érzed, nem vagy elég jó, emlékezz vissza erre a cikkre.
Te elég jó vagy. Pont olyan, amilyen vagy.
