fbpx

Anya, nem szeretlek!

kislény mérges az anyukájára

„Nem szeretlek, Anya!” Neked mondta ezt már a gyermeked? Nem a nagy, a kicsi. A kettő ugyanis egészen más. A nagy, ha éppen kamaszodik, valóban érezheti ezt. Még akkor is, ha ő is és te is tudod, hogy ezzel inkább a dühét, a frusztráltságát fejezi ki, amely a benne tomboló hormonok miatti változások következtében alakult ki benne.

A kamasz ugyanis megszenvedi a saját testi változásait és egyáltalán nem érti, mi történik vele. A lányom például tavaly rendszerint váratlanul elsírta magát és fogalma sem volt róla, miért. Akkoriban (is) sokat beszélgettünk erről.

De mi a magyarázata annak, ha a kisgyermeked kiáltja az arcodba, hogy utál? Sőt ami még rosszabb, teljesen halkan mondja, hogy nem szeret. Előfordult már veled ilyen?

Miért mondja a kisgyermek, hogy nem szeret bennünket?

Először nézzük meg azt, hogy mikor, minek a hatására történhet ez meg. Álljon itt néhány példa:

  • A kisgyermek dühös, mert nem játszhat tovább.
  • A gyermek nem akar aludni, és mi ezért vitázunk vele.
  • A gyermek csokit szeretne rendes kaja helyett, ezért mi ismételten harcra kényszerülünk.

Ezen példák esetében egyszerű a magyarázat. A kicsi dühös, mert nem az van, amit ő elképzelt. Szembesülnie kell azzal, hogy vannak szabályok, amelyeket be kell(ene) tartania, és amely szabályok egyáltalán nem az ő kénye-kedvére valók. Ha idejekorán megtanítottuk őt arra, hogy felismerje az érzéseit és tudja, mi a düh vagy épp a szomorúság, akkor lehet, hogy „nem szeretlek” helyett azt mondja majd, „dühös vagyok”. De lássuk be, nem ez a jellemző. Sokkal egyszerűbb azt üvöltenie, hogy „nem akarom”, végül pedig a képünkbe ordítania, hogy „nem szeretlek”.

Mert az érzések nagyon bonyolultan értelmezhetők, és egy kicsinek, akinek még a szókincse sincs meg hozzá, amúgy is nagyon nehéz kifejeznie magát.

Hiszen honnan is tudhatná, pontosan mit érez, mi az, ami benne kavarog? Miként mondhatná el, mi játszódik le benne? Főleg, ha tőlünk sem hallotta még soha, hogy mi mit érzünk azon kívül, hogy „szeretlek, Kicsim.”

Harc az esti lefektetésnél

Logikus, hogy ő is ezzel a kifejezéssel fog operálni: amikor anya azt mondja, szeret, akkor látom, hogy boldog, jó kedvű, tehát valami pozitív van a levegőben. Eszerint biztosan a „nem szeretlek” a jó kifejezés arra, ha valami nem tetszik nekem. Így gondolkozik egy kisgyermek.

Például az esti lefektetési mizériában.

  • Anya, nem akarok aludni!
  • Tudom, de muszáj, mert holnap fáradt leszel!
  • De nem leszek fáradt és nem akarok aludni!
  • Megértem, de este van, ilyenkor már mindenki lefekszik pihenni.
  • De én akkor sem akarok! Nem szeretlek, Anya.

Ilyenkor szívszélhűdést kapunk, olyan, mintha kést döftek volna a szívünkbe, de ahelyett, hogy egyenesen sírva fakadnánk, vagy sértődötten azt mondanánk, akkor én sem szeretlek, próbáljuk meg másként lezárni a beszélgetést:

  • Tudom, hogy dühös és szomorú vagy az alvás miatt, de én megölelgetlek, megsimogatlak, és mondok még egy mesét. Nagyon szeretlek.
  • De én nem szeretlek.
  • Te is szeretsz, csak most haragszol, mert nem az van, amit szeretnél. Érted?

 

És ha szerencsénk van, érti. Ha nincs, akkor se adjuk fel. De ne essünk át a ló túloldalára sem. Isten óvjon bennünket attól, hogy pszichológiai mélységekig megpróbáljuk neki elmagyarázni az összes érzését. Használjuk az ő nyelvét, szeressük feltétel nélkül és igenis, hozzunk szabályokat. Akkor is, ha hisztizik és továbbra is azt mondja, „Nem szeretlek, Anya!”. Mert egy idő után abbahagyja majd.

Mondhatja-e azonban más okból kifolyólag is egy gyermek, hogy nem szeret bennünket?

Igen, sajnos igen. Vegyük például korunk egyik egyre természetesebb jelenségét, a válást. Amikor a szülők szétmennek, a Kicsi „megzavarodik”. Azt a mérhetetlen szomorúságot pedig, amit egy ilyen helyzet okoz, nem tudja könnyen feldolgozni. Az érzéseit tehát arra fogja kivetíteni, aki többet van vele. Ha apás, de az apa elköltözött, akkor a dühét és a szomorúságát anyára zúdítja. Ha anya költözött el valamilyen okból kifolyólag, pedig a gyermek anyás, akkor apára fog haragudni. Persze a „variációk” száma végtelen, de egy közös van benne: a gyermeket megviseli a válás. Ha azonban odafigyelünk az érzéseire, ha segítünk neki megérteni azokat, könnyebben el fogja tudni fogadni az új helyzetet is.

A kulcsszó az odafigyelés, a türelem és a szeretet. Mindenek felett.

Szerző: Davida

 

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: pinterest
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: email
Megosztás itt: print

További cikkei

Népszerű cikkek

Hírlevél feliratkozás

Kövess minket