fbpx

édesség

Kicsit mindig szomorú leszek, ha egy számomra kedves sorozat a végéhez ér. Jenny Colgan Piciny Csodák Pékségében játszódó történetei már egészen a szívemhez nőttek, de ez nem is csoda, hiszen a Mount Polbearne nevű kis sziget lakói folyamatosan tesznek azért, hogy ne legyen feléjük annyira egyhangú

Nálunk nem szokott húsvéti torta lenni. Valahogy, mivel torta rengetegszer van, pont húsvétkor (és karácsonykor) tradicionálisan mást szoktam csinálni. Például a rugelach kötelező. De most elkezdett motoszkálni a fejemben egy rusztikus, tavaszias hangulatú torta, kiscsibékkel. A motoszkálásból végül tettek lettek. Meg kiscsibék. Meg egy nem is olyan kicsi torta.

Gyereknapra szerettem volna valami mókásat, ami jól is mutat és persze ehető is. Ági segítségét kértem, aki a Eznempiskóta bloggere és alkotója. Már sokszor segített nekem torta- és édességgondjaim megoldásában. Szóval rövidem csak annyit kértem,hogy hogyan lehetne unikornisos kakaót készíteni, ahol a hab nem tűnik el egy perc alatt. Ági a habcsókra szavazott és kicsit kísérletezett a kedvemért, hogy hogyan tudná szépen és persze finoman elkészíteni. Minden elmond nektek, hogy ti is elkészíthessétek az unikornis habcsókot

A dolgok menete rendszerint a következő: a ház – csodálatos – asszonya tortát díszít, a jólnevelt gyerekek pedig lesben állnak, és minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy elcsenjék a dekorációs elemeket, jelen esetben málnaszemeket. Az utolsó díszpéldány stratégiai elhelyezése után a védelmi vonal összeomlik, átengedem a terepet a gyereknek álcázott fenevadaknak, akik minden megmaradt potyamálnát felfalnak. Miután az utolsó szem is biztonsággal a gyomrukban landolt, rendszerint azonnal belém nyilall a felismerés: milyen jó is lett volna a torta mellé a fotóra málnaszemeket odastylingolni málnától maszatos gyerekfejek helyett.

A december az advent, a várakozás hava. Jó lenne, ha egyre többen fogadnánk meg azokat a jó tanácsokat is, hogy ne a stresszről, az ajándékok utáni hajszáról, a rohanásról szóljon, hanem jusson több időnk egymásra figyelni. Kötetlenül együtt lenni, beszélgetni, feleleveníteni az elmúlt évet, elmajszolni egy finom sütit. Vagy kettőt. Nos, igen, hát a decembernek az egyik legnagyobb veszélye, hogy a sütik csábításának elég nehéz ellenállni. Mert jólesik az a forralt bor mellé is, nem beszélve a finom teáról, kávéról, amely átmelegíti testünket-lelkünket, ráadásul annyira kívánkozik a meghitt baráti beszélgetések, találkozások mellé.

Szeptember elsejével nemcsak a kicsiknek csöngettek be, hanem a meleg időnek is. Napok óta érzem az orromban az ősz-illatot, és az az igazság, már nagyon jó egy kicsit fázni. Hiába vagyok nyári gyerek, nekem sok volt idén a kánikulából és a hőségriadóból. Szeretem ezt az időszakot. Már keresni akarom az avarban megbújó fényes gesztenyéket, érezni akarom a zizegős, rozsdabarna leveleket a csizmám alatt, nagyokat akarok szippantani a reggeli hűvös levegőből, és a nyakam köré akarom kanyarintani a kedvenc kötött sálamat

Tavaly is – mint minden évben -, megfogadtam, hogy nem kezdek bele befejezetlen trilógiába. Persze tavaly is, – csakúgy, mint minden évben -, nem sikerült megtartanom ezt a fogadalmamat. Itt van rögtön Charlie N. Holmbert A papírmágus című könyve, hiszen hiába tudtam, hogy egy trilógia indító kötete lesz, ahogy beleolvastam, az első pár oldal azonnal berántott. Érdekes volt a történet, kedveltem a szereplőket, és nagyon eredetinek tartottam az anyagokhoz kötött mágia ötletét.

Miniart karton játék Minimag karácsonyi ajándék választó katalógus banner

Népszerű cikkek

ideiglenes tetoválások

Hírlevél feliratkozás

Kövess minket

ne maradj le

MINIMAG KARÁCSONYI AJÁNDÉKKALAUZ

nap
óra
perc
másodperc