pedagógus

Mostanában a pedagógusoktól hangos az internet. A cikkek egy része kiosztja a szülőket, hogy mégis mi lenne a dolguk és milyen mulasztásokat követnek el, amit nem a pedagógusok dolga lenne korrigálni, R-go a nevelés, fejlesztés nem tartozik a feladataik közé, (azért bennem már ez is kérdéseket vet fel…) mások pedig leírják, hogyan telik el egy munkanapjuk, és úgy általában mik a feladataik, milyen nehéz és sokrétű ez a pálya és mennyire nincs megbecsülve és megfizetve, miközben Vekerdy arra bátorít, hogy szarjuk le az iskolát.

Arra már nem emlékszem, pontosan mit és hogyan tanultam meg iskolásként, de arra igen, ki volt az a tanító néni, akit nagyon szerettem, aki miatt szerettem iskolába járni. Emlékszem a felső tagozatos jófej tanárbácsira, akivel vidámak voltak az osztályfőnöki órák és a kirándulások, a gyakorlatias, kísérletekkel teli kémia órákra, a mesékkel és viccekkel teli történelem órára. És emlékszem arra a néhány tanítóra és tanárra is, akik durván visszaéltek a hatalmukkal. Osztálytalálkozók alkalmával még mindig indulatokat váltanak ki belőlünk egykori tetteik.