Szaloncukor: A karácsony legfeleslegesebb, mégis nélkülözhetetlen édessége

Minimag – Magazin szülőknek, akik nem adják fel önmagukat

Szaloncukor története
Tegyük fel a kérdést, amit a legtöbben csak a karácsonyfa alatt, titokban ( és csak magunkban)  merünk megfogalmazni: tényleg kell a szaloncukor a fára? Tudom, hogy vannak, akik zselés szaloncukor nélkül el se tudják képzelni se a fát, se a karácsonyt. De vajon csak a hagyomány ereje tartja a fa ágain? Bármi is legyen az igazság, ez a csillogó papírba csomagolt édesség több mint két évszázada a téli ünnepkör egyik legfontosabb szereplője.

És még csak nem is magyar

szaloncukor

A történet nem Magyarországon, hanem a 18. század végi Franciaországban, Lyonban kezdődik. A legenda szerint egy Paillot nevű cukrászmester nemcsak az édességekhez, hanem a főnöke lányához is igencsak vonzódott.

Az egyik este, miközben a szerelmes cukrász egy forró cukorszirupos masszát kevergetett, megpróbálta felhívni magára a lány figyelmét. A mozdulat azonban balul sült el: a massza kiömlött, gyorsan kihűlt és kristályosodni kezdett. Amikor Paillot megkóstolta a „baleset” eredményét, rájött, hogy egy egészen új, krémesen omlós textúrát hozott létre. Így született meg a fondant, a szaloncukor lelke.

Miért pont "szalon"?

A névválasztás nem véletlen. A 19. század elején ez a fondant alapú édesség még igazi luxuscikknek számított. Franciaországból német közvetítéssel jutott el a Monarchia területére. Nevét onnan kapta, hogy az úri házaknál a vendégeket a fogadószobákban, azaz a szalonokban kínálták vele.

Bár az ötlet francia, a karácsonyfára való felfűzése már egy igazi magyar innováció ( végre, képbe hozhattam magunkat). A 19. század második felében jöttünk rá, hogy ha a színes papírba csomagolt cukorkákat felakasztjuk, egyszerre kapunk látványos díszt és ehető csemegét.

A magyar evolúció: A zseléstől a kézműves csodákig

a Magyar Édesipar Szerencsi Csokoládégyár termékei.
a Magyar Édesipar Szerencsi Csokoládégyár termékei. / Fortepan 1979

A szaloncukor gyártása nálunk vált igazi művészetté. Míg kezdetben kézzel csomagolták a selyempapírba és a csillogó sztaniolba, a 20. századra a magyar édesipar egyik zászlóshajója lett.

Melyek voltak  a legnépszerűbb korszakok és ízek?

  • A klasszikus éra: Ahol a sárga és rózsaszín fondant-os töltelék volt az egyetlen opció.

  • A zselés-korszak: Ami máig megosztja a családokat (van, aki imádja, van, aki szerint csak dísz).

  • A modern bőség: Ma már a túró rudis, a sós karamellás vagy a robbanócukros változatok mellett a kézműves, díszdobozos verziók is hódítanak.

És, hogy mégis miért hódít még mindig?

Lássuk be: a szaloncukor textúrája néha furcsa, az „édessége” pedig gyakran túlzó. Mégis, karácsony szaloncukor nélkül olyan, mint a Húsvét tojás nélkül. Ott a helye a fenyőfán, akkor is, ha tudjuk, hogy január közepén már csak az üres papírok zizegnek majd az ágakon, mert valaki titokban „kicsomagolta” őket. A fa melletti titkos nassolások és a szőnyegbe ragadt sztanioldarabok teszik igazán otthonossá az egészet. Lehet, hogy felesleges, de nélkülük valahogy nem lenne kerek a káosz.

Ez is érdekelhet ebből a kategóriából

Ne maradj le rólunk

Nézz körül a webshopunkban

Kövess minket

Karácsonyi ajándék popup

Nézd meg a karácsonyi ajándék ötleteinket, kicsiktől a nagyokig mindenkinek tudunk valami nagyon szépet és  különlegeset ajánlani a Miniart.hu webshopunkról.