Úgy szoktam pakolni, mintha az életem múlna rajta. Pedig nem múlik. Egyszerűen ezt szokta meg az ember, mert ha nem siet, akkor úgy néznek rá mint akit meg tudnának átkozni.
Mit és meddig engedjünk a legkisebbnek a családban? Állandóan oda kell adni neki a nagy játékát, csak azért mert ő a kicsi? Persze nem akarjuk hogy mindenért hisztizzen, de hol van a határ? Mit lehet megengedni neki, és mit nem?