Avagy : 7 tudományos ok, amiért pont olyan leszel, mint a szüleid
Ugye te is azok közé tartozol, akik kamaszként esküdöztek, hogy „SOHA nem leszek olyan, mint a szüleim”? Nos, drágám, van egy rossz hírünk… A tudomány szerint ez körülbelül olyan reális, mintha azt mondanád, hogy soha nem fogsz öregedni. Spoiler: fogsz. És nemcsak öregedni fogsz, hanem szép lassan az összes „irritáló” szülői szokást is át fogod venni.
15 villámgyors vacsora – 30 perc alatt
Iratkozz fel, és azonnal küldjük a receptválogatást, amit a legválogatósabb gyerekek is szeretnek.
Plusz: hetente friss, minimagos sztorik, mi kellhet ennél több?!
Készülj fel a realitásra, mert ezeket a tényeket nem (igazán) lehet megcáfolni! Persze lehetsz üdítő kivitél, mi is azok vagyunk ( a gyerekeink szerint nem, de ez most lényegtelen)
Nem igazán tudsz mit kezdeni az új zenékkel
Emlékszel, amikor gimiben úgy tekergetted a rádiót, hogy „apa zenéje” ne szólhasson? Most pedig azon kapod magad, hogy dühödten mondogatod a csak mai slágereket hallgatva: „Ez már nem is zene, csak zaj!” Gratulálunk, elértél arra a pontra, ahol a 2010-es évek slágerei számítanak „igazi zenének”.
Real story: 1 éve az autóban ültünk, a lányom kérésére valamelyik új slágeres adót hallgattuk. Ment már vagy 10 perce a zene, amikor is azt találtam mondani, hogy jé milyen hosszú számokat csinálnak manapság. Férjem és a lányom legott tájékoztattak, hogy ez már az 5. szám, amióta hallgatjuk. És azt már hozzá se tettem, hogy nagyon rossz számot hallgattunk. Minek:)
A tudomány szerint ez azért van, mert az agyunk kevésbé termel dopamint az évek múlásával.
Azt a vegyi anyagot, ami izgalmassá és élvezetessé teszi számunkra a zenét. A kutatások kimutatták, hogy a fiatalkorunkban hallott dalok még mindig erős érzelmi reakciót váltanak ki belőlünk, mert akkor az agyunk csúcsteljesítményen termelte a dopamint. Az új zenék viszont már nem okoznak ugyanolyan intenzív élményt, mert a dopamin-receptoraink kevésbé érzékenyek lettek.
Szóval igen, biológiailag programozva vagy arra, hogy utáld a mai zenét. Legalább van egy tudományos magyarázat arra, hogy miért állítom be a netes rádiót Drum and bass csatornákra…
A lázadó szellem megpihen
Tinédzserként minden szabály arra volt, hogy megszegd, és az adrenalin volt a legjobb barátod. Most? A legnagyobb lázadásod az, hogy 21:00 után is fennmaradsz Netflixezni.
Az agyad homloklebeny területe (prefrontális kortex) csak 25 éves korodra fejlődik ki teljesen – ez felelős az impulzuskontrollért, a következmények átgondolásáért és az empátiáért. A tinédzserek agyában ezek a területek még „építkeznek”, ezért olyan impulzívak és kockázatkedvelők. Ahogy az agy érik, ugyanazok a neurológiai változások, amelyek fiatalkorban felelőtlenné tesznek, most fokozott empátiát és felelősségérzetet eredményeznek.
Az agyad egyszerűen „felnőtté” érik, ami sajnos azt jelenti, hogy a „YOLO” hozzáállás lassan átadja helyét a „jobb, ha óvatos vagyok” mentalitásnak. Mire a saját gyereked kamasz lesz, te is ugyanazzal a pánikkal fogod nézni a „kreatív” ötleteit, mint ahogy a szüleid nézték a tiéidet.
Wtf?!: a takarítás mostantól terápia
Én vagyok az utolsó, aki ezt beismeri.
Fiatalként a hétvégi házimunka egyenlő volt a pokollal. Most pedig valami furcsa módon megnyugtat, amikor szombat délután kertészkedsz vagy rendbe rakod a gardróbodat.
Mi történt veled? Semmi különös, csak az agyad átállt „hosszú távú boldogság” üzemmódba.
A tinédzserek agya a gyors jutalom (instant gratification) megszerzésére van beállítva – ezért vonzóak a társasági események, videójátékok és minden, ami azonnali élményt ad. Az idősebb felnőttek agyában viszont a hosszú távú beteljesülést kezelő területek válnak dominánssá. A kutatások szerint a repetitív, kézzelfogható eredménnyel járó tevékenységek (mint a takarítás vagy kertészkedés) növelik a szerotonin szintjét és csökkentik a stresszt. Ezért találod most megnyugtatónak azt, ami régen halálosan unalmas volt. Üdvözlünk a felnőttkorban, ahol a fürdőszoba súrolása számít igazi szórakozásnak! Oh yeah!
Búcsú álomországtól
Gimiben 12-ig aludni alapvető emberi jog volt. Most hajnali 6-kor ébredsz anélkül, hogy kéne, és nem érted, hogyan tudtál valaha 14 órát aludni.
Ez nem az életkoroddal jövő bölcsességről szól (sajnos), hanem a hormonokról és az agyműködésről.
A tinédzserek szervezete természetes módon később, este 11 körül kezdi termelni a melatonint (az alváshormont), ezért nehéz nekik korán elaludniuk és korán kelniük. A felnőttkorban azonban a belső óránk fokozatosan eltolódik – hamarabb termelünk melatonint, de az alvásunk is töredezettebb lesz az öregedő agy miatt. A mély alvási fázisok is rövidülnek az évekkel. A jó hír? Legalább több idő jut kávézásra hajnalban!
Srácok, a motiváció leáll
Emlékszel, amikor 25 évesen minden nap edzőterembe jártál és 14 órát dolgoztál? Nos, készülj fel a változásra!
A férfiaknál a tesztoszteron szintje 30 éves kor körül éri el a csúcspontját, majd évente körülbelül 1%-kal csökken. Ez a hormon felelős nemcsak a szexuális vágyért, hanem a versengési szellemért, az energiaszintért és a kockázatvállalási hajlandóságért is.
A nőknél pedig az ösztrogén és progeszteron szintje kezd el ingadozni már 30-as éveik végén, különösen a perimenopauza idején (40-es évek). Ez nemcsak az energiaszintre hat ki, hanem a motivációra, koncentrációra és az alvásminőségre is. Az ösztrogén csökkenése csökkenti a szerotonin termelést is, ami közvetlenül befolyásolja a hangulatot és a „mindenre vevő” attitűdöt.
Mindkét nemnél igaz: ahogy a hormonszintek változnak, úgy csökken a késztetés, hogy túlhajtsd magad minden téren. A kutatások szerint ez evolúciós értelemben is logikus: a fiatalabb felnőttek versenyeznek a párért és a társadalmi pozícióért, míg az idősebbek energiáját a család fenntartására és a bölcsesség átadására fordítják. Nem, nem lettél lusta – csak a hormonjaid mondták fel a szolgálatot a túlteljesítést tekintve!
Az ínyencből hétköznapi evő lesz
Ha eddig te voltál az, aki minden új trendy éttermet ki akart próbálni, készülj a változásra! Egyre inkább vonzóbb lesz egy egyszerű melegszendvics, mint a többfogásos gourmet élmény.
Ez a változás több biológiai folyamat eredménye. Egyrészt a szájban kevesebb nyál termelődik az öregedéssel, ami kulcsfontosságú az ízek érzékeléséhez – a nyál oldja fel az ízanyagokat, hogy azok eljuthassanak az ízreceptorokhoz. Másrészt az ízbimbók száma is csökken: míg egy gyerek körülbelül 10 000 ízimbóval rendelkezik, ez a szám 60 éves korra a felére csökken. Harmadrészt a szaglás is gyengül, ami szintén befolyásolja az ízélményt, hiszen az íz 80%-a valójában szag. Végül az étvágy is természetes módon csökken a lassabb anyagcserének köszönhetően. Ezért lesz egyre vonzóbb az egyszerű, ismerős ízek világa. De ne izgulj, legalább spórolsz a számlán!
Welcome to the nosztalgia-trip!
„Régen minden jobb volt” – mostantól ez lesz a kedvenc mondatod ( még akkor is, ha próbálod visszafogni magad, mert mégse akarsz Karen lenni). És tudod, mit? Ez teljesen természetes! Te is el fogod mesélni százszor ugyanazt a történetet a gyerekkorodból.
FYI: A „Karen” az internetes szlengben azt a középkorú nőt jelenti, aki folyamatosan panaszkodik, követeli a managert, és általában úgy viselkedik, mintha minden alapvetően járna neki. Klasszikus bob frizurával és „beszélhetek a főnökkel?” attitűddel.
@edgeleadingentertainment Karen the neighbour going to get her husband over parking spot! #edgeleadingentertainment #inpublic #uk #outside #goviral #clips #karen #neighbors ♬ original sound – Edge Leading Entertainment
Az agyunk a nosztalgiát egyfajta beépített természetes antidepresszánsként használja.
A kutatások kimutatták, hogy a pozitív emlékek felidézése növeli a szerotonin és endorfin szintjét, miközben csökkenti a kortizol (stresszhormon) mennyiségét. Az idősödő agyban ez a mechanizmus egyre aktívabbá válik – a régi emlékek felidézése segít ellensúlyozni a felnőttkori stresszt és a felelősség terhét.
Ráadásul a „rózsaszín szemüveg effektus” miatt hajlamosak vagyunk a múlt negatív részeit elfelejteni, és csak a szépre emlékezni.
Ezért válnak egyre gyakoribbá a „régi szép időkről” szóló történetek – ez az agyad védekezési mechanizmusa a mindennapi nyomás ellen!
És a konklúzió?
Ne harcolj ellene, inkább élvezd! Legalább átöröklöd a szüleid jó tulajdonságait is – a szeretetet, az elszántságot és azt a képességet, hogy mindenből tanulsz. És még mindig menőbb vagy, mint ők, bocsi.
