Mire megjelenik ez a cikk túl vagyunk már az első héten. Egy szülő életében az elválás a gyerektől sosem lesz könnyű dolog, a kicsi részéről sem az, de a mi dolgunk ezt „könnyűvé” tenni, ha fogalmazhatok így.
Az egyik csoportban felmerült, hogy frászt kell-e kapni attól, ha óvóbácsit alkalmaz egy óvoda. Egy másik csoportban pedig az volt kérdés, hogy mennénk-e olyan szakemberhez (vagy vinnénk-e akár a gyermekünket olyan segítőhöz), aki homoszexuális. A két téma között a pedofília volt a kapocs, én pedig úgy ahogy voltam, hátast dobtam.
Te hogyan készülsz a koronás iskolakezdésre? lehet egyáltalán készülni rá? A fészen kismillió posztot láttam, amely arra kíváncsi, várjuk-e az év kilencedik hónapját. De arra senki, hogy hogyan éljük meg a mostani véghajrát.
Most, hogy júniusban kinyitnak az állami ovik, bölcsik, megint felmerült a kérdés, hogy vigyük, ne vigyük, mire várjunk, mi alapján tudunk jó döntést hozni.
A digitális oktatás mindannyiunk életét megnehezítette. Mind a gyermekekét, mind a szülőkét, mind a pedagógusokét. Minden ember számára egy új helyzet adódott, amibe mostanra már sikerült nagyjából belerázódni.
Bátran mondhatjuk, mindannyian érezzük, hogy ebben a több mint izgalmas, nagy kihívásokat rejtő „mindenki home office-ban tolja” időszakban van a legnagyobb szükség a gyerekek tanulásban, haladásban való segítésére, támogatására.
Eltelt egy érdekes és sok új élményben gazdag hét. A digitális tanrend első hete. Több helyen volt megdöbbenés a hatalmas mennyiségű tanulnivaló miatt, pár osztályban azonban szerdáig még el sem kezdődött a digitális oktatás. Néhány pedagógus pedig annyira komolyan vette a digitális tanrendet, hogy
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.ElfogadomAdatvédelmi tájékoztató