Kamaszkor

Családban élni csodálatos, de ettől még nem mindig egyszerű. Itt az ideje bevallani: kamaszokkal együtt élni  egyszerre jelent és kihívást jelentő élmény. A családi élettel éppúgy együtt jár az összezördülés, mint a nevetés és a szívmelengető pillanatok sokasága, ezért szükség van egy kis struktúrára és kommunikációra ahhoz, hogy a dolgok zökkenőmentesen működjenek. Ebben segíthetnek a közösen kialakított szabályok, amelyekbe a családtagok mind beleszólhatnak. 

A szeptember eleje minden diáknak ugyanazt jelenti: BACK TO SCHOOL! A két és fél hónapos nyári szünet után vissza kell térnünk az iskolapadba. Ez valakinek jó, valakinek már nem annyira, de mindenki számára elkerülhetetlen, szóval szerintem nem érdemes annyit balhézni rajta.

Nem tudom ki, hogy van vele, de mindig azt hallottam a gyerekektől, hogy felnőttek szeretnének lenni. A felnőttektől pedig, hogy bárcsak lehetnének újra gyerekek.

Hogyan lehet megőrizni a józan eszünket, miközben egy érzelmi hullámvasúton ülünk, nézzük a gyereket, hogy ki ő? Mi lett a mi kis, édes, bújós, vagány (kinek milyen) totyogóból? Hangos, durcás, lassan nagyobb, mint mi és soha nem tudhatjuk, hogy éppen milyen hangulatban van.

A nyári szünidő beköszöntével a diákság számára beköszönt az nyugodt pihenés és az önfeledt szórakozás időszaka. A tankönyveket egy időre a sarokban dobva sokan döntenek a békés semmittevés mellett, ám van, aki szeretné inkább munkával és pénzkereséssel tölteni a vakáció hónapjait.

A szülők meg vérmérsékletük, rendelkezésre álló szabadságuk és gyerekeik igényeinek ismeretében vagy örülnek – végre nem kell a tanuláson veszekedni, vagy sopánkodnak – hogyan oldjuk meg idén is a nyarat.

Őszintén szólva eddig alig találkoztam olyan velem egykorúval, aki elítélne bárkit is a szexualitása miatt. (De lehet, hogy ez csak az én szerencsém.)Én, 17 évesen, úgy látom, hogy a fiatalok többsége támogatóan, elfogadóan áll egymáshoz, ami viszont az idősebb korosztályról nem mindig mondható el. #mocskosbuzik

Ha kiskamaszod van, ismerős lehet az az állapot, hogy egyik nap markánsan véleményt nyilvánít akár egy országos közügyről, másik nap pisi-kaki viccekkel szórakoztat. Ha megkérdezed mi volt az iskolában, biztos lehetsz (?) abban, hogy semmi sem történt és elvonul. Mégis hidd el, ez még az a kor, amikor várja a beszélgetést, akkor is, ha úgy érzed küzdened kell érte.

Kint van a derekad a nadrágból! Ebben a ruhában ne menj ki az utcára! Hideg van, vegyél sapkát is! – ismerősek ezek a mondatok? Mit szól ehhez a 8-9 évesed? Ha jól sejtem, elmagyarázza, hogy nem menő a betűrt póló, mert ő laza; ő ebben a ruhában a legcsinosabb és más is ilyeneket hord, bezzeg nekik engedik a szüleik és nincs is hideg, mert süt a nap és különben is dedós a sapka.

Gyermeked 8-9 éves és nem ismersz rá? Hol vihog, hol sértődötten ajtót csapkod, beszól, nyaggatja a kisebbet? Nem, még nem kamasz (jelentése: idomtalan, mamlasz), hanem kiskamasz.