Az elsőszülött nyűgje: stressz, elvárások és a mini szülő szerep
Ha te voltál a család kísérleti projektje, akkor valószínűleg ismerős a „Légy példa a kistesódnak!” mantra.
Egy kutatás szerint az elsőszülött gyerekek 48%-kal nagyobb eséllyel küzdenek szorongással, és 35%-kal nagyobb valószínűséggel diagnosztizálnak náluk depressziót.
Szép kilátások….
Miért van ez így?
Mert az elsőszülöttek általában a szülői elvárások tesztalanyai. Az újdonsült szülők vele fizettetik meg a tanulópénzüket : egyszerre akarnak mindent tökéletesen csinálni, de egy csomó dolgot iszonyatosan elrontanak.
Az eredmény? Egy kis ember, aki folyton bizonyítani akar, már-már kórosan tökéletességre törekszik, és képtelen lazítani.
A megoldás, ne legyen senki első, de egyke sem, menni fog?
A legnagyobb tesók továbbá gyakran kapnak egy „kisfelnőtt” szerepet, ahol ingyen babysitterként vagy szülőpótlékként működnek.
„Te vagy az idősebb, viselkedj felelősségteljesen!” = „Fogd be, és oldd meg.”
Nem csoda, ha az elsőszülöt gyerekek sokszor mindent maguk akarnak megoldani, és nehezen kérnek segítséget.
Most, hogy mindenki kiakadt jelzem, van pár előnye is az elsőszülöttségnek: a statisztikák szerint az elsőszülött gyerekeknek általában magasabb az IQ-juk, jobb vezetői képességekkel rendelkeznek, és többet keresnek felnőttként.
Szóval lehet, hogy gyerekként elvették a gyerekkorodat, de legalább sikeres leszel! Deal?
Egyedül lenni? Királyság – egészen addig, amíg nem az
Mi a helyzet az egykékkel? A kutatás szerint 42%-kal nagyobb eséllyel alakul ki náluk szorongás, és 38%-kal nagyobb eséllyel depresszió. Vagyis nemcsak a nagytesóknak nehezebb az élete, hanem az egykéknek is.
Mint fentebb írtam, ha lehet egyiket se válassza senki. Ha lehet.
Egy egyke gyerek minden figyelmet megkap – ami szuper érzés lehet, de ezzel jár az összes elvárás is.
Ha nincs testvéred, akkor nincs kire mutogatni, ha eltűnt a távirányító vagy a falon végighúztad a zsírkrétát.
Az egykék gyakran tapasztalják, hogy a szülők még inkább rájuk helyezik az összes elvárásukat, mert nincs más gyerek, aki „ellensúlyozza” a dolgot.
Ezen kívül egy testvér hiánya azt is jelentheti, hogy nehezebb szociális kapcsolatokat építeni, hiszen az ember nem tanulja meg korán az osztozkodást, a kompromisszumokat vagy épp azt, hogyan lehet egy családi vita után tíz perc múltán még mindig egy kanapén ülni.
De az egykéknek is megvan az előnyük: általában kreatívabbak, függetlenebbek, és mivel sok időt töltenek egyedül, remekül feltalálják magukat.
A nagy tanulság? Mindig van miért panaszkodni.
A kutatások szerint sem az egykéknek, sem az elsőszülött gyerekeknek nincs tejjel-mézzel folyó Kánaán.
De éppen ezért nincs egyetlen „helyes” szülői forgatókönyv sem. Mindegy, hogy egyedül nőttél fel, vagy két testvér szendvicsében, valószínűleg ugyanannyit nevettél, szenvedtél és ugyanúgy kerested az identitásodat. A lényeg, hogy meg tudj békélni azzal, amit rád osztott az élet.
