Skip to content
A művészekről szóló listák többsége ugyanazokat a neveket forgatja újra. Nem véletlenül: a múzeumok, a tankönyvek és a popkultúra is szereti azokat az alkotókat, akikhez már készen kapjuk az értelmezést. Zseni volt. Korszakalkotó volt. Meg nem értették a maga idejében.
Ez a válogatás nem ebből a logikából indul ki.
Olyan alkotókat gyűjtöttünk össze, akik nem feltétlenül uralják a kánont, mégis feltűnően jól működnek ma: vizuálisan, hangulatban, gondolkodásban. Festők, illusztrátorok, fotósok és zenészek, akik nem kérik, hogy magyarázzuk meg a műveiket, hanem egyszerűen csak figyelünk rájuk, valami miatt felhívták magukra a figyelmet.
Mutatjuk az 5 új kedvenc művészedet.
Shōen Uemura ( 1875-1949)
Shōen Uemura képei első pillantásra csendesek. Aztán feltűnik, hogy mennyire ritka ez a fajta csend a művészettörténetben. Nem idealizált alakokat festett, nem kurtizánokat és nem mitológiai nőalakokat, hanem anyákat, háziasszonyokat, hétköznapi női léteket– amikor ez még kifejezetten nem számított ambiciózus témaválasztásnak.
A kritikusok sokáig sekélyesnek tartották a műfajt. Ő közben tizenöt évesen festményt adott el a Japánba látogató Connaught hercegnek, majd 1944-ben császári háztartási festő lett, első nőként. Nem azért érdekes ma, mert áttörte a plafont, hanem mert a képei feltűnően kortalanok: nem akarják magyarázni a női tapasztalatot, csak megmutatják. A Kultúra Rendje (első női kitüntetett, 1948) kitüntetést is megkapta.
Gabriele Brombin ( 1986-)
Gabriele Brombin munkái akkor kezdenek igazán működni, amikor az ember abbahagyja a megfejtésüket. Analóg és digitális technikákat kever, világai egyszerre ősi hangulatúak és futurisztikusak, de egyik irányba sem mennek el teljesen. Inkább lebegnek.
2012-ben saját maga adott ki egy sci-fi grafikus regényt, amin két évig dolgozott – ez sokat elmond a tempójáról. Nem a gyorsaság a lényeg, lassú világépítésre helyezi a fókuszt. Az a típusú alkotó, akinek a képeinél az ember rendszeresen tovább időzik, mint tervezte, pedig elsőre nem feltétlenül tudná megmondani, miért.
Ha tetszett annak idején Az idő urait, akkor ez is be fog jönni.
Laura Makabresku ( 1987-)
Laura Makabresku ( vagy Kamila Kansy, lengyel képzőművész) képei nem akarnak megnyugtatni, és nem is kínálnak kapaszkodót. A melankólia anatómiája című sorozatát Vilhelm Hammershøi enteriőrjei és tompa fényei ihlették, Tarkovszkij filmjeinek lassú, metafizikai hangulatával együtt.
A munkáiban egyszerre van jelen a romantika és valami enyhén nyugtalanító furcsaság. Közben olyan márkáknak dolgozik, mint a Nike vagy a The North Face – ami elsőre ellentmondásnak tűnhet, de valójában jól mutatja, mennyire nem választható szét ma már a személyes és a kereskedelmi vizualitás. A képei akkor működnek igazán, ha nem próbáljuk őket „érteni”, csak hagyjuk hatni.
View this post on Instagram
Borsi Flóra ( 1993.-)
Borsi Flóra képeivel nehéz úgy találkozni, hogy az ember ne álljon meg egy pillanatra. Digitális fotóművészet, szürreális önarcképek, test és identitás finoman elcsúsztatva – mindez úgy, hogy nem válik technikai parádévá.
Nemzetközileg régóta jegyzik, mégis ritkán beszélünk róla úgy, mint kortárs magyar alkotóról. Pedig a munkái pontosan azt tükrözik, ami most különösen működik: vizuálisan azonnaliak, de nem gyors fogyasztásra készültek.
Instagram-kompatibilisek, mégsem „instásak”.
Az a fajta alkotó, akinek a képei elsőre erősek, másodjára pedig zavarba ejtők, és elkezdesz gondolkodni rajtuk.
Hania Rani ( 1990-)
Hania Rani zenéjét gyakran háttérzeneként kezdik hallgatni. Aztán egyszer csak feltűnik, hogy nem lehet mellette mást csinálni. Minimalista zongoratémák, finom elektronikus rétegek, sok szünet – nála a csend nem üresjárat, hanem szerkezeti elem.
Nem akar érzelmeket kijelölni, nem vezeti a hallgatót. Pont ezért működik: teret hagy. Az a fajta zene, ami észrevétlenül beépül a napokba, és onnantól nehéz mással helyettesíteni.
Ha szeretsz olyan kreatív világokba belenézni, ahol a vizuális formanyelv több, mint dekoráció, akkor korábban összegyűjtöttünk ajándékötleteket azoknak, akik szeretnek alkotni, csak nincs rá idejük – ezek a mini inspirációk hasonlóan egyszerre esztétikusak és személyesek.
