Mese, mondóka

A saját mese egy különleges dolog, hiszen a miénk, mi kincsünk, és ettől lesz igazán különleges a gyerek és a szülő számára egyaránt.

A gyakran ismételt, egyszerű ritmikus mondatok hatására, könnyen megjegyezhetővé válik a mondókákban fellelhető szókincs, ami önmagában egy nagy passzív szókincset alakít ki a gyerekeknél még a beszéd megindulása előtt.

Biztosan sokan találkoztatok már a korai zenélésre épülő programokkal, zenebölcsikkel, zeneovikkal, olvastatok a foglalkozások számos előnyéről. Ma már több tudományos bizonyíték alátámasztja, miért jó, ha együtt énekelünk, mondókázunk a gyerekekkel, milyen készségek és képességek fejlődnek már egész pici korban is.

Ha megvizsgáljuk a könyveladási statisztikákat, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy az e-könyvek és hangoskönyvek eladása töredéke a nyomtatott könyvekből származó bevételeknek. Ez digitális mesekönyvek esetén még inkább így van.

A Harry Potter könyvsorozat sok szempontból volt úttörő alkotás, és az egyik ilyen maga Hermione Granger (akinek a nevét valójában Hörmájninak kellene ejteni, de erre én is csak nemrég jöttem rá).

A Harry Potter első filmje most ünnepli a 20. születésnapját, a varázsvilág hősei pedig még mindig annyira népszerűek, mint amikor az első könyv megjelent.

A mese alapvetően egy csoda, amivel tanítunk, fejlesztünk és szórakoztatunk. A kínálat rettentően széles, ami előny és hátrány is lehet, ha a legjobb mesét szeretnék megtalálni. Bár sokan hiszik, hogy rossz mese nincs, így bármit lekaphatnak a könyvesbolt polcáról, az jó lesz a gyerkőcnek, pedig ez nem minden esetben van így.

Szinte minden szülő hallotta már a gyerekétől, hogy az esti mesét inkább ő mesélje, csak úgy, fejből, és ne a mesekönyvből. Abban is biztos vagyok, hogy nagyon sok szülő esik ilyenkor pánikba, hogy mit is kellene mesélnie, és inkább lebeszéli a gyereket, hogy a mesekönyvbe vannak képek, érdekesebb, ő nem tud csak úgy mesélni, a gyerek pedig egy kis szócsata után bele is megy. Pedig….

Szép időben kertészkedjünk és figyeljük meg, milyen állatokat látunk a természetben! Sétáljunk, ugráljunk énekeljünk!

Tartsatok velem mondókázva, énekelve az úton, aminek a végén egy pompás mulatságba csöppenünk. Még főzni is fogunk!

Az elkövetkező néhány hét sajnos nem a szabadban történő önfeledt szaladgálásról fog szólni. Elkeseredésre azonban semmi ok, hiszen a szobában is szórakozhattok, sőt, közben még tanulhattok is a babával és a kisgyerekkel.

A gyerekek akarva akaratlanul szembesülnek a járványhoz kapcsolódó információval, bár érteni még vajmi keveset értenek belőle. Ezért is fontos, hogy ha lehet játsszuk el velük a betegség elűzését, mondjuk rigmusokat, mondókákat, amivel meg tudjuk őket nyugtatni. Ez most az egyik legfontosabb dolgunk