Amikor megkértek, hogy írjak a Münchausen by proxy, azaz a kivetített Münchhausen-szindróma jelenségéről, örömmel igent mondtam. Majd napokig szidtam magam, mi a fenéért kell nekem minden nyomasztó témába belemélyednem. Megnéztem egy erről szóló dokumentumfilmet, de napokig fogalmam sem volt, mit is írhatnék, azonkívül, hogy fáj. Rettenetesen, csontig hatolón. Ez pedig nem lenne túl konstruktív írás. Úgyhogy kénytelen voltam hagyni tovább hatni a filmet, és továbbgondolni a témát.
