Maggie Smith brit színésznő, akit legtöbben vagy McGalagony professzorként ismernek a Harry Potter-filmekből, vagy a gonoszkodva cuki Violet Crawley grófnéként a Downton Abbey-ből. A teljes filmográfiája nagyjából akkora, mint egy brit kastély – és legalább olyan stílusos is.
Élet 40 év felett vagy inkább karrier ív?
Smith a harmincas éveiben már elismert színpadi színésznő volt, mégis negyven felett vált nemzetközileg is igazán ismertté. És hogy mit csinált később, amikor mások már a visszavonuláson gondolkodtak volna? Eljátszotta az évszázad legszórakoztatóbb szarkasztikus arisztokratáját, Oscar-díjat nyert, majd a hetvenes éveiben (!) ikon lett egy ifjúsági fantasyban. Nem is beszélve arról, hogy túlélte a rákot, miközben épp Harry Pottert forgatott. Igen, jól olvasod: úgy mentette meg Roxfortot, hogy közben kemora járt. Ha ez nem inspiráló, akkor mi?
Maggie Smith nemcsak játszik, hanem tanít – úgy, hogy közben egyetlen modoros monológ nélkül teszi helyre a világot. Mert lehet valaki idősebb, tapasztaltabb, megjárta már a poklot is, de ettől még ő a leghangosabb taps oka a színpadon vagy a képernyőn. Hogyan lehet méltósággal, humorral és elképesztő karizmával öregedni? Hát így!
Maggie Smith azt üzeni minden nőnek – főleg azoknak, akik azt hiszik, már késő –, hogy nincs olyan, hogy már túl öreg vagy hozzá. Tovább lehet lépni. Vissza lehet térni. Újra lehet kezdeni. Sőt: akár 80 évesen is lehet világsztárnak lenni.
„A life without challenge is a life without growth.”
Az életfilozófiája egyszerű: kihívások nélkül nincs fejlődés sem. A változástól való félelem természetes, és a kihívások gyakran nehezek – ezek a helyzetek segítenek felfedezni, mennyi erő, tapasztalat és belső erőforrás van bennünk. És a legjobb történetek mindig onnan indulnak, ahol a komfortzóna véget ér.
Maggie Smith története nem egyedülálló – csak ritkán látjuk ennyire reflektorfényben. Más nők is bizonyítják, hogy a bátorság, a kitartás és az újrakezdés ereje kortalan. Ott van például Lily Collins, aki fiatalon saját démonait győzte le, hogy inspiráló példává váljon, vagy Héra, az ókori mitológia egyik legerősebb nőalakja, aki azóta is a női erő szimbóluma. Mindannyiuk története emlékeztet arra, hogy nem számít, honnan indulunk – mindig van lehetőségünk újraírni a saját könyvünket.
