Nemrég olvastam Candace Bushnell interjúját, és egy mondata különösen megfogott – vagy inkább felzaklatott, mostanában a dolgok úgy látszik könnyen felzaklatnak. Szóval, a Sex and the City szerzője azt mondta, hogy „a nőknek pontosan azt kellene csinálniuk, amit a férfiak is tesznek. Nézd meg őket! Ismeretlenül is mindig összetartanak és védik egymást.” Ez lenne a sisterhood?
Csakhogy az a helyzet ez az állítás nemcsak hogy távol áll a valóságtól, de egyenesen káros is lehet.Amikor a férfiak sem angyalok
Kezdjük azzal, hogy a férfiak valóban olyan összefogóak-e, ahogy Bushnell állítja. A saját tapasztalataim szerint egyáltalán nem. Láttam már férfiakat, akik a hátba szúrták a kollégájukat egy előléptetésért. Ismerek férfibarátságokat, amelyek szétestek egy üzleti nézeteltérés vagy egy nő miatt, sőt olyat is láttam, hogy egy férfit nem léptetett elő a férfi főnöke, pusztán azért, mert férfi. És tudom, hogy sok férfi küzd azzal, hogy mély, őszinte barátságokat alakítson ki – pontosan azon társadalmi elvárások miatt, amelyek szerint nekik „erősnek” kell lenniük.
A társadalmi struktúrák és normák gyakran arra ösztönzik a férfiakat, hogy versenyezzenek egymással a státusz, a hatalom és az erőforrások megszerzéséért. Ez a versengés nem mindig teszi lehetővé az automatikus összetartást és támogatást.
Az a kép, hogy a férfiak automatikusan összetartanak, egyszerűen nem igaz. Ők is versenyeznek egymással, ők is féltékenyek, ők is bántják egymást. A különbség talán az, hogy ezt másképp teszik, más szabályok szerint játszanak – de az összetartás korántsem automatikus náluk sem.
A sisterhood nem születési jog
Most jön a másik fele a problémának: miért nem működik az „automatikus női szolidaritás”?
Mert a sisterhood nem egy olyan dolog, ami velünk születik. Nem azért vagyok szövetségese egy másik nőnek, mert mindketten nők vagyunk. Ez olyan, mintha azt mondanám, hogy minden fekete, őszes hajú ( igen, nekem ilyen a hajam, itt meg is nézheted) emberrel automatikusan jóban kell lennem.
A „sisterhood” (nővériség) fogalma a feminista mozgalmakban a nők közötti szolidaritást és kölcsönös támogatást jelenti. A 18–19. században a nők közötti szoros barátságok és támogató kapcsolatok a patriarchális társadalmi normák elleni ellenállás formái voltak. Carol Smith-Rosenberg történész szerint ezek a kapcsolatok a nők számára érzelmi és társadalmi támogatást nyújtottak egy olyan társadalomban, amely elnyomta őket.
A 20. században, különösen a második hullámú feminizmus idején, a sisterhood politikai jelentőséget kapott. A „Sisterhood is powerful” (A nővériség erőteljes) szlogen Kathie Sarachild nevéhez fűződik, és a nők közötti egység és közös fellépés fontosságát hangsúlyozta. Robin Morgan 1970-ben szerkesztette a Sisterhood Is Powerful című antológiát, amely a női felszabadítási mozgalom írásait tartalmazta.
Azonban a sisterhood koncepciója számtalan kritikát is kapott, különösen az interszekcionalitás hiánya miatt.
A fekete feminista csoportok, mint például a Combahee River Collective, rámutattak arra, hogy a fehér, középosztálybeli nők által dominált feminista mozgalmak gyakran figyelmen kívül hagyták a faji, osztálybeli és szexuális orientációval kapcsolatos különbségeket.
A sisterhood lényege nem a vak lojalitás, hanem az empátia, a szolidaritás és az egymás meghallása – de nem pusztán azért, mert nők vagyunk, hanem mert hasonló rendszerszintű nehézségekkel, társadalmi elvárásokkal, diszkriminációval küzdünk, és ebben lehet (és érdemes) egymást támogatni.
Ez nem zárja ki a kritikát vagy az egyéni nézőpontokat, sőt: a valódi szövetség abban is megmutatkozik, hogy képesek vagyunk reflektálni egymás nézőpontjára – akár vitázni is.
A valódi szolidaritás építése
A valódi sisterhood nem automatikus, hanem tudatos döntések és cselekedetek eredménye. Nem attól leszünk szövetségesek, hogy nők vagyunk, hanem attól, ahogyan bánunk egymással – empátiával, tisztelettel és megértéssel.
Számomra a sisterhood azt jelenti, hogy amikor egy fiatal kolléganő tanácsot kér, nem tekintem vetélytársnak. Amikor egy barátnőm sikeres, őszintén örülök neki, még akkor is, ha én éppen nehéz időszakot élek át. Amikor látom, hogy egy nőt férfi kollégái félbeszakítanak, megszólalok – még akkor is, ha kényelmetlennek érzem magam.
De ez nem jelenti azt, hogy minden nővel barátságban vagyok, vagy hogy minden női döntést támogatok. A sisterhood nem vak lojalitás, hanem tudatos szövetség azokért az értékekért, amelyek fontosak számunkra.
Candace Bushnell jó szándékkal mondta, amit mondott, de téved. A férfiak nem automatikusan tartanak össze, és nekünk sem erre kellene törekednünk.
A valódi erő abban rejlik, hogy tudatosan, esetről esetre építjük fel a kapcsolatainkat – empátiával, tisztelettel, és igen, kritikus gondolkodással is. Nem attól lesz sisterhood, hogy nő vagy, hanem attól, ahogy bánsz a többi nővel.
És ez sokkal többet ér, mint bármilyen automatikus szolidaritás.
