David Hockney-t, akit az 1960-as és 70-es évek napsütötte kaliforniai bungalóiról és medence melletti férfi aktjairól készített hűvös, kristálytiszta festményei miatt kedveltek, gyakran nevezik Nagy-Britannia legnagyobb élő művészének, sőt a világ legnépszerűbb élő festőjének. Szerző és beszélgetőtársa a könyvben a művészetkritikus Martin Gayford.
A kettejük között kialakult nagyon érdekes, intenzív különleges művészettörténeti párbeszédet követhetjük nyomon, a barlangrajzoktól kezdve a digitális képfeldolgozásig. A sok száz képpel és fényképpel gyönyörűen illusztrált, két művészetben perfekt ember közötti élénk eszmecsere tanulságos és szórakoztató is.
Tulajdonképpen egy könyvet tartunk a kezünkben, ami nem a művészetről szól, hanem a képekről.
David Hockney-t és ezáltal a könyv nagy részét a tükrök és a tárgyak kivetítése foglalkoztatja, és az a mód, ahogyan a camera obscura befolyásolta a képek előállítását jóval a fotózás előtt.
A fény folytonossága, Hockney legkedveltebb témája, már többször is foglalkozott a témával.
Például vegyük azt az elmélet, hogy a reneszánsz művészet néző által oly jól érzékelhető valósághűségének, igen sok köze lehetett Hockney szerint a primitív optikai gépezeteknek. Mondom tovább, figyelj:
Johannes Vermeer szempontjából szerencsésen alakult, hogy a XVII. századi csillagászat határait feszegető, mesésen jó minőségű lencséket szó szerint 1-2 utcányira gyártották delfti otthonától.
A flamand mester az ilyen érintetlen lencsék segítségével, képes volt a színhasonlóságot és az építészeti perspektívát rendkívüli pontossággal ábrázolni, mintha egy modern színes fényképet néznénk.
Add meg itt a címsor szövegét
A képek gazdag választékát – egy Disney-rajzfilm állóképét Hiroshige japán fatömbnyomatával, egy Eisenstein-film jelenetét Velázquez-festménnyel összevetve – egymás mellé állítva a szerzők átlépik a csúcskultúra és a népszerű szórakoztatás közti határokat, és váratlan kapcsolatokat teremtenek idő és média között.
A képek története könyv arra biztat minket, hogy gondolkozzunk a művekről, alkossunk önálló véleményt, és szemléljük kritikusan a világot.
Egy szubjektív utazás két nagyszerű lángelme kíséretében.
„A művészet még nem ért véget, és a képek története sem….Minden megy tovább.”
David Hockney
Ha gyerek is van a családban, akkor az író páros gyereknek szóló könyvét is nagy szeretettel ajánljuk:
Kedvenc könyveink a művészetekről gyerekeknek