„De kanyarodni, nyuszi, azt belülről kell. Szív, kalandvágy és dőlésszög. Ez a három. Meg, na jó: tapasztalat!” – mondja Kicsibácsi Dániel András legújabb mesekönyvében olyan magától értetődő természetességgel, hogy az embergyereknek eszébe sem jut megkérdőjelezni az igazát. (A felnőttgyereknek meg pláne.)
Az a baj a gyerekkönyvekkel…
hogy sokszor teljesen figyelmen kívül hagyják a szülőt. Akinek van gyereke, tudja, milyen ezredszer olvasni ugyanazt a nyelvileg színtelen, repetitív elemekre épülő történetet – akinek meg nincsen, annak üzenem, hogy finoman szólva is idegtépő. Bevallom, több száz kortárs és nagy klasszikus sorakozik itthon a polcokon, és minden nap olvasunk a gyerekeknek, de ha meglátom valamelyik nemezisemet a gyerekeim kezében közeledni, egy újabb darab lélek mondja be az unalmast visszavonhatatlanul.
Dániel András egy varázsló,
de tényleg! Minden kötetében ott van valami összetéveszthetetlenül dánielandrási. A szerző néhány csokornyi szóból és megannyi színes ceruzacsíkból egy teljesen újszerű, egyedi, saját világot teremtett, amiben jólesik vendégeskedni. És higgyetek nekem, van élet a kuflikon túl!
Kicsibácsi és Kicsinéni (meg az Imikém) visszatér (bár el se ment)
Kicsibácsi és Kicsinéni egy dióban laknak Imikémmel, a bádognyúllal – szóval az alaphelyzet az előző kötet óta nem sokat változott. (Talán csak annyiban, hogy most már a cipőjük is közös. No nem egymással, hanem a kedves vagy kedvetlen olvasóval.) Valahányszor felkapja őket a szél, új helyen vernek tanyát, és éleslátással fejtik meg az élet nagy – és aprócska – feladványait.
Kicsibácsi igazi férfi: jobban tudja, megfigyeléseket tesz, és mindig feltalál valamit, ha kell, ha nem. Beleértve a Soha El Nem Induló Vonatok Menetrendjét, az álommal töltött párnát, és az olyan rejtvényeket, amiknek nincs megfejtésük. Kicsinéni pedig olyan, mint a legfélelmetesebb mammák a családi legendáriumokban: ritkán szól, de akkor kő kövön nem marad. Átlát a szitán, így bármikor messziről felismeri Ferit, az Álruhás Rablót, és minden nap mást főz A receptből – kivéve szombaton, mert akkor mindig csak grízes tészta sikerül.
Miért hívjátok meg ti is Kicsibácsit és Kicsinénit – na meg Imikét – magatokhoz?
Ha az önmagában nem lenne elég, hogy Kicsibácsi halál lazán legyint egyet a lottózóba menet a non stop utasításokat kiabáló és parancsokat osztogató Világ Urára, mondok egy jobb okot: Kicsibácsi te vagy. Meg én. Néha együgyű, máskor bölcs, de mindenképpen szeretnivalóan különleges. Kicsinéni pedig cseppet sem hétköznapi nőszemély: a kontya olykor eltüntet ezt-azt – kié nem, ugye?! –, a csodálkozópadra jár szájtátani, és a majd-jó-lesz-az-még-valamire sétapálca épp olyan fontos neki, mint Kicsibácsinak a titkos kulcsokkal teli fiók.
A SZERZŐ
Z. Kocsis Blanka vagyok, háromgyerekes mamikaze, szövegíró, nő.
Hosszú éveken át semmi másra nem vágytam, csak arra, hogy anya legyek. Aztán amikor az lettem, igencsak meglepődtem, hogy a grandiózus „anya vagyok” életérzés helyett inkább csak zavart éreztem. Hát hol a megígért babaillat, rózsaszín köd, teljes összeolvadás és belső béke, amire szerződtem?! Megdöbbenve vettem észre, hogy nekem nem megy az „aludj, amikor a baba alszik”, és egyáltalán nem tudok belelazulni az anya – mártásztyúárt – szexistennő szerepbe. Csak úsztam az árral – nem ritkán ráadásul az árral szemben.
Ma már három okos, ügyes, szép és – nekem – tökéletes kiskorú kevéssé tökéletes, gyakran bakizó és önleevésben világbajnok anyja vagyok, főállásban szövegíró vállalkozó. Néha elbízom magam, és kis korkülönbséges anyukaként azt képzelem, láttam már mindent, meg annak az ellenkezőjét is. Aztán jönnek a gyerekeim, és bebizonyítják, hogy már megint alábecsültem őket.
Szakmai tevékenységemről itt tudhattok meg többet:
Hatékony szövegírás vállalkozásodnak!
VÁROSI SÉTA GYEREKKEL – NYOMOZÁS A KUFLIKKAL
Igazi, klasszikus (nak tűnő) családi programon vettünk részt. Klasszikus, mert séta volt, és „tűnő” ,
Mit olvassunk ma? | segítünk dönteni | bemutatjuk a Mesekártyákat
Anya, ezt már olvastuk Mi történik akkor, ha egy mesét már olvastatok? Felkerül a polcra,
Minimag ESTI MESE ajánló – gyerekkönyvek minden korosztálynak
Az utóbbi időben (is) gyakorlatilag faljuk a könyveket a gyerekeimmel, nincs olyan nap, ami nem
