Amikor az első gyermekét várja egy pár, akkor sok könyvet, szakirodalmat elolvas. Esetenként eljár ismeretterjesztő előadásokra, a témához kapcsolódó sorozatokat néz, beszélget orvosával, barátaival.
Egy gondolattal kifejezve, a lehető legjobb módon felkészül a szülői szerepre.
Amikor már második gyermeküket várják, akkor már fókuszba kerül, hogy a testvért miként készítsék fel. Ez egy nagyon fontos pont, hiszen, ahogy nekünk az első – egyébként a második, majd a további gyermek érkezése is – ismeretlen terep, úgy a gyermekünknek is az a testvér érkezése.
A gyerekek leginkább saját élményeikből kiindulva tudják elképzelni a kistestvérüket, így sokszor úgy képzelik el, mintha velük egykorú lenne és majd, amikor megszületik egyből egymással tudnak majd játszani. Azonban az elképzeld kép és a valóság sokszor erős feszültséget tud okozni. Többek között az, hogy van egy személy, akit szeretnie kellene, mégis megjelennek benne negatív érzések is. Azt látja, hogy a szülei fókusza (leginkább, ha első szülött gyermekről beszélünk), áttevődik a testvérre. Ő kiszorítva érzi magát, egyfajta trónfosztottság érzése jelenik meg ilyenkor.
Mit tehetünk szülőként ilyenkor?![]()
Érdemes a gyermekünkkel minél többet beszélni a testvér érkezéséről.
Vannak remek mesekönyvek már ebben a témakörben, azonban talán a legjobb és leghatásosabb mese, saját történetének megismerése. Mondjuk el neki és mutassunk képeket, hogy ő milyen volt babaként, milyen dolgokat csinált, mi volt rá jellemző. Ezekre az emlékekre és élményekre, később, amikor már megszületik a testvér, könnyen visszautalhatunk.
Közös tevékenység
Amikor már megszületett a kistestvér, akkor vonjuk be minél több tevékenységbe, hogy ha szeretne csatlakozni, akkor saját fejlettségi szintjének megfelelően, segítsen nekünk. Hozzon pelenkát, mutasson neki kiskönyvet, segítsen a babaápolás körüli tevékenységekbe.
Nagyon gyakran megijednek a kistestvér sírásától, ilyenkor szülőként kihangosíthatjuk azt, amit a testvér közölhet a sírással. Ez nekünk is segítség és a nagyobb gyermekünk is jobban megérti, hogy mi történik. Elmondhatjuk, hogy a testvéred most éppen álmos, új neki a kinti világ, hiányzik neki anya, be van pisilve..stb. és emiatt ő még csak így tud felénk jelezni. Elmondhatjuk, hogy minél több időt tölt a testér a kinti világban és megismer minket, egyre jobban fogja tudni felénk jelezni, ha valami nem tetszik neki vagy valamit szeretne.
Amikor a későbbiek során már a testvér mozog és kíváncsi arra, hogy éppen mivel játszik a nagyobb, akkor sem szükséges arra mindenképpen köteleznünk, hogy minden játékát egyből adja át. Hagy legyen olyan játék, ami csak az övé vagy segítsünk neki abban, hogy játszon nyugodtan majd, ha befejezi, akkor megmutatja a kicsinek.
Kipróbálhatjuk a közös, kooperatív játékokat, akár már egész kicsi kortól. Például felépítünk egy tornyot a naggyal, ahol pont az a lényeg, hogy a kicsi leborítsa. Így bevonva és csiszolódva a közös tevékenységben. A gyermekeknek ugyanúgy meg kell tanulnia, hogy hogyan tud megfelelő módon a kistestvérrel játszani. Mi felnőttek vagyunk az a pont, akik meg tudjuk nekik mutatni, hogy hogyan is kell ezt tenni.
Együtt lenni
Töltsünk a nagytestvérrel minél több minőségi és fókuszált időt. Ez általában olyan tevékenység legyen, ami a gyermekünk számára fontos és kedvelt tevékenység. Ilyenkor érdemes szavakban is elmondani, hogy de jó, hogy most együtt tudunk játszani. A helyzetbe való megérkezésnek és a kihangosításnak nagy jelentősége van abban, hogy valóban figyelmet kapjon az adott tevékenység és annak jelentősége, hogy ezt együtt csináljuk.
A testvér felkészítése már ugyanúgy elkezdődik akkor, amikor a kistestvér a pocakban van. Egy gyermek érkezése számtalan pozitív érzéssel jár, azonban ugyanúgy megjelennek a negatív érzések is. Ezeket fogadjuk el gyermekünktől is. Beszéljünk róla, engedjük, hogy kimondja gondolatait, majd azt a közös beszélgetés során már árnyalni és átbeszélni is tudjuk.
A SZERZŐ
