Skip to content
Attól, hogy valaki bejár dolgozni, még nem biztos, hogy jól van
A munkahelyeken a problémák többnyire akkor válnak láthatóvá, amikor emelkedni kezd a betegszabadságok száma, romlik a teljesítmény vagy gyakoribbá válnak a felmondások. Addig azonban hosszú hónapok telhetnek el úgy, hogy valaki kialvatlanul, tartós stresszben vagy fájdalommal végzi a munkáját.
Erre használja a szakirodalom a presenteeism kifejezést: a dolgozó jelen van, de az egészségi állapota miatt nem tud úgy teljesíteni, ahogyan egyébként képes lenne. Ez kevésbé látványos, mint a betegszabadság, az üzleti hatása mégis jelentős lehet. Lassabb döntésekhez, több hibához, csökkenő kreativitáshoz és nehezebb együttműködéshez vezethet.
A Gallup legfrissebb magyarországi adatai szerint a munkavállalók 35 százaléka jelentős stresszt élt át az adatfelvételt megelőző napon. Ez önmagában is magas arány, különösen annak fényében, hogy a legtöbben ilyenkor is ugyanúgy végigdolgozzák a napot.
A fáradtság nem mindig fejben kezdődik
A munkahelyi kimerültségről könnyű úgy beszélni, mintha kizárólag stresszről vagy túl sok feladatról lenne szó. Az ülőmunka azonban nagyon is konkrét fizikai panaszokat okozhat. A nyak-, váll-, hát- vagy derékfájás sok irodai dolgozó számára annyira megszokottá válik, hogy már nem is tekinti problémának.
Pedig a tartós fájdalom rontja az alvás minőségét, csökkentheti a koncentrációt és a terhelhetőséget, végső soron pedig a munkavégzésre is hatással van. Egy enyhébb hát- vagy nyakfájáson sokszor segíthet a rendszeres mozgás vagy a gyógytorna, de ha a kezdeti kezelés elmarad, később olyan tartós problémává válhat, amely miatt már hosszabb időre is kieshet valaki a munkából.
A negyvenes-ötvenes éveikben járó nőknél a tartós fáradtság, az alvászavar vagy a koncentráció romlása mögött a menopauza hormonális változásai is állhatnak. Erről korábban külön cikkben is írtunk.
Kapcsolódó: Női egészség: menopauza és munkahelyi jóllét.
A fizikai és mentális terhelés ráadásul egymást is erősíti. Egy, a Frontiers in Public Health folyóiratban megjelent dán kutatás szerint a magas stressz közel kétszeresére növelte annak esélyét, hogy a résztvevők derékfájdalma súlyosbodjon. A kapcsolat fordítva is működik: a tartós fájdalom rontja az alvást és a közérzetet, a kialvatlanság pedig tovább csökkenti a türelmet és a koncentrációt.
A nyári hónapokban ezt a hőség tovább erősítheti. Korábban arról is írtunk, hogy még a klimatizált irodákban is mérhetően romolhat a koncentráció és a teljesítmény, ha a szervezet folyamatosan a hőterheléssel küzd.
Kapcsolódó: Nem csak a kánikulában fáradunk el: így rombolja a hőség a koncentrációt az irodában.
A munkáltató nem várhat addig, amíg valaki kiesik
Az anonim, összesített állapotfelmérések már jóval korábban jelezhetik, ha egy csapatban rendszeressé vált a kimerültség, tartósan magas a stressz, romlik az alvásminőség vagy megszaporodnak a mozgásszervi panaszok. Ezekből már azelőtt látszódhat, hogy valahol gond van, mielőtt az betegszabadságban vagy felmondásokban is megjelenne.
A következő lépés pedig nem egy általános megoldás, hanem annak eldöntése, mire van valóban szüksége az adott csapatnak. Lehet, hogy ergonomikusabb munkaállomásokra, több mozgási lehetőségre, a munkaterhelés átalakítására vagy célzott egészségügyi és mentális támogatásra.
A dolgozók állapota nem pusztán magánügy, ha közben közvetlenül hat a teljesítményre, a megtartásra és arra is, hogy hosszú távon mennyire működőképes egy szervezet. Nagy Márta szerint ezért is fontos, hogy a vállalatok ne csak azt mérjék, hányan vannak jelen, hanem azt is, milyen állapotban vannak azok, akik minden reggel munkába állnak.
A kimerültség ráadásul nem mindig múlik el attól, hogy valaki végre szabadságra megy. Ahogy korábban is írtuk, sokan már a nyaralás alatt sem tudnak valóban kikapcsolni, ezért a pihenés sem tölti vissza azt az energiaszintet, amire a szervezetnek szüksége lenne.
Kapcsolódó: Már a szabadság sem pihentet? Ezért vagyunk képtelenek kikapcsolni a nyaraláson.
A segítségkérés sokszor túl későn történik meg
A kutatás egyik legérdekesebb eredménye (nem feltétlenül az, hogy ennyien fáradtak, hanem) az, hogy milyen kevesen kérnek segítséget. A válaszadók többsége tovább dolgozik, miközben a saját állapotát sem kezeli valódi problémaként.
Ennek sok oka lehet. Van, aki nem érzi elég súlyosnak a tüneteit. Más attól tart, hogy a segítségkérés gyengeségnek tűnne, vagy egyszerűen nem tudja, milyen lehetőségei vannak. A tartós fáradtságnak van egy másik sajátossága is: könnyen megszokjuk. Ha hónapok óta úgy ébredünk, hogy már reggel kimerültek vagyunk, egy idő után ezt is a hétköznapok részének tekintjük.
A betegszabadság sokszor már nem az első figyelmeztetés, hanem az utolsók egyike. Mire valaki valóban kiesik a munkából, gyakran hosszú ideje rossz alvással, magas stressz-szinttel vagy fájdalmakkal dolgozik.
A kimerültség így könnyen a mindennapok részévé válik – anélkül, hogy bárki különösebben foglalkozna vele.
