Skip to content
A negyvenes-ötvenes korosztály egy része egyáltalán nem felejtette el, hogy rave-en, technón és drum and bassen szocializálódott. Kicsit sem. Legfeljebb néhány évre pihentettük a bennünk élő party animalt. Most viszont újra szabadon engedjük.
Ezért talán nem is olyan meglepő, hogy bár a korosztály még nem árasztotta el a pesti éjszakát, egyre kevésbé számít ritkaságnak a negyvenes-ötvenes közönség egy klubban vagy elektronikus zenei fesztiválon. És ez nem csak budapesti benyomás. A University of Leeds kutatói 136, 40 és 65 év közötti nő bevonásával vizsgálták, mit jelent ebben az életkorban továbbra is – vagy hosszabb kihagyás után újra – az elektronikus zenei színtérhez tartozni.
A válaszadók 81,6 százaléka több mint húsz éve jár EDM ( Electronic Dance Music, magyarul elektronikus tánczene.) rendezvényekre. Vagyis a többség számára nem egy újonnan felfedezett szórakozási formáról van szó. Ők azok, akik annak idején sem a fal mellett álltak.
Elsősorban a zene miatt mennek
A kutatásban a résztvevőknek nyolc szempontot kellett rangsorolniuk aszerint, miért járnak elektronikus zenei eseményekre. A zene került az első helyre: a válaszadók 57 százaléka ezt jelölte meg legfontosabb motivációként. Ezt a meglévő barátokkal való találkozás, a hely atmoszférája és az új emberek megismerése követte.
A kutatók arra is rákérdeztek, hogyan érzik magukat idősebb nőként ebben a közegben. A válaszadók 92,1 százaléka azt mondta, otthon érzi magát az elektronikus zenei eseményeken.
Ez különösen érdekes annak fényében, hogy az éjszakai élet marketingje, vizuális világa és a róla szóló közbeszéd többnyire továbbra is húszas-harmincas emberekkel számol.
Negyven felett a bulizásnak van egy másik oldala is
A válaszokból az is kiderült, hogy a résztvevők nem kizárólag szórakozásként tekintenek ezekre az alkalmakra. 65,9 százalékuk egyetértett azzal az állítással, hogy a klubozás számukra spirituális élmény is, 62,9 százalék pedig azt mondta, azért is jár ilyen eseményekre, hogy kiszakadjon a hétköznapi életből.
A táncot többen a rendszeres mozgás egyik formájaként említették. Volt, aki kifejezetten az edzés alternatívájaként tekintett rá: néhány óra folyamatos tánc fizikailag sem jelent keveset, miközben teljesen más élmény, mint egy edzőtermi óra.
Az életkor ugyanakkor nagyon is fókuszba kerül, amikor arról van szó, hogyan járnak bulizni.
@erinmcgregor0 Over 40, dressed up, dancing at a day rave 💃 @Back2Mine reminded me why I love this stage of life confidence, good music and zero apologies. This is the energy I’m keeping. #DayRave #Over40Life #Over40Style #girlsdayout #OldSchoolVibes ♬ original sound – Erinmcgregor123
Többen arról számoltak be, hogy ritkábban mennek, tudatosabban választják ki az eseményeket, és számolnak azzal, hogy egy hosszú éjszaka után több időre van szükségük a regenerálódáshoz. Volt, aki egy fesztivál utáni hétfőre eleve szabadságot vett ki.
A ruhaválasztásnál pedig a kényelem kiemelt szempont lett. A kutatásban szereplő nők között akadt, aki kifejezetten élvezte, hogy egy klubban olyan ruhát viselhet, amit a hétköznapokban nem venne fel; más éppen ellenkezőleg, igyekezett minél kevésbé feltűnni. A kényelmes cipő viszont visszatérő motívum volt.
Ez talán az egyik legkevésbé romantikus, ugyanakkor legpontosabb különbség a húsz- és az ötvenéves kori klubozás között: ugyanaz a zene, csak már sokkal rosszabb ötlet új cipőben elindulni.
Túl öreg vagyok ehhez?
Még viccnek is rossz kérdés, igaz?
A válaszadók többsége ( természetesen) nem érezte úgy, hogy az életkora miatt ne lenne helye egy klubban, de nagyjából minden ötödik nő beszámolt arról, hogy időnként feltűnően idősebbnek érezte magát a közönségnél.
A kutatás egyik érdekes része éppen az, hogy az életkorral kapcsolatos kellemetlenség nem feltétlenül kívülről érkezett. Voltak, akik magukban tették fel a kérdést, nem túl idősek-e már ehhez.
Ráadásul a nőknél ehhez a kérdéskörhöz külön elvárások is társulnak. A szerzők korábbi kutatásokra hivatkozva írnak arról, hogy a nők nagyobb valószínűséggel hagyják abba a zenei események látogatását a gyerekvállalást követően, mint a férfiak. Az elektronikus zenei színtér ráadásul különösen erősen kötődik a fiatalsághoz, miközben maga a kultúra már több mint három évtizedes.
Az első rave-generáció egyszerűen nem fiatal többé.
A biztonság 40 felett sem magától értetődő
A kutatás jóval kevésbé kellemes eredményei a nők biztonságával kapcsolatosak.
Mondhatni van, ami sosem változik. Sajnos.
A résztvevők közel fele számolt be arról, hogy klubban vagy elektronikus zenei eseményen már érte kéretlen fizikai érintés, és 28 százalék rendszeresen tapasztalt nem kívánt figyelmet.
Többen ezért tudatosan választották meg, hová mennek. Az underground vagy alternatív rendezvényeket egyes résztvevők biztonságosabbnak érezték a mainstream kluboknál, és sokan baráti társasággal jártak el, ahol figyeltek egymásra. Mások a hely személyzetével, biztonsági embereivel vagy szervezőivel kialakított kapcsolatot tartották fontosnak.
Miért járunk még mindig táncolni?
Talán ez a kutatás legérdekesebb része.
A résztvevők több mint 90 százaléka erős közösségi kötődésről számolt be. A barátságok egy része még a tinédzserkorból vagy a húszas évekből maradt meg, más kapcsolatok jóval később alakultak ki. A közös zenei ízlés pedig sokaknál fontosabbnak bizonyult az életkornál.
A kutatás nem reprezentatív a 40 feletti nőkre nézve, és a szerzők ezt világosan jelzik is. Eleve olyan nőket kérdeztek, akik jelenleg is járnak elektronikus zenei eseményekre.
Nem tudjuk, hányan lennének azok, akik szívesen mennének, de már nem találnak megfelelő helyet, társaságot vagy egyszerűen nem érzik úgy, hogy a mai klubélet nekik is szól.
És itt válik igazán érdekessé a kérdés Magyarországon is.
És Budapesten hova lehet menni?
Budapest klubélete rengeteget változott azóta, hogy a mai negyvenes-ötvenes generáció a Tilos az Á-ban, a Cha-Cha-Chában, a Cinetripen, a Kultiplexben, a West-Balkánban vagy később a Merlinben töltötte az éjszakáit. A helyek nagy része eltűnt, a közönségük viszont nyilvánvalóan nem.
Az idei Szigeten az Underworld hajnali fél kettős koncertjén például egyáltalán nem volt meglepő, hogy a negyvenes vagy ötvenes embereket látni a közönségben. Miért lett volna az? Az Underworld Born Slippy-ja 1995-ben jelent meg.
Az már más kérdés, hogy miért rakták vajon ilyen későre?
A fesztiválok ebből a szempontból egyszerűbb terepek: természetesebb a vegyes korosztályú közönség. Egy budapesti klubestnél már sokkal kevésbé egyértelmű, mire számíthat az ember.
Ezért ezt a részt most nem akarjuk mi megírni helyettetek.
Ha elmúltál 40, és jársz Budapesten táncolni, írd meg nekünk, hova.
Arra is kíváncsiak vagyunk, visszatértél-e hosszabb kihagyás után, van-e olyan hely, ahol kifejezetten jól érzed magad, és volt-e már olyan, ahonnan azért fordultál vissza, mert egyszerűen nem neked szólt.
