Majd egy barátom azt mondta: „Te tipikus para-mama vagy. De az anyja vagy. Hidd el, hogy nem tudod elrontani.” Ennél egy csúnyább szót használt, de legalább betalált az üzenet. Ott valami átfordult.
Tényleg. Hát az anyja vagyok. Pár hete még egy zsinórral voltunk összekötve. Érzem őt. Értem őt. Belőlem lett. Kell, hogy legyen egy ösztönös tudásom valahol mélyen, hogyan tudom csinálni.
Persze akkor még tökéletesen akartam csinálni. Pár év kellett, mire rájöttem, hogy a tökéletesbe bele fogok pusztulni. Elfogyok egy idő után. S akkor mi lesz?
Na de pont ekkor jött szembe Popper Péter előadása, ami arról szólt, hogy a gyereknek nem tökéletes anya kell.
Hanem egy anya, aki érzelmileg jelen van.
És pont ennyi kell. Ekkor hallottam először az „elég jó anya” fogalmát. Hogy legyen az elegendő.
Mert olyan nincs, hogy tökéletes anya. Lehet ezt tökéletesen csinálni? Szerintem nem. Amúgy meg mi az, hogy tökéletes? Ki mondja meg? Ez általában a saját fejünkben lévő fogalom, és mindannyiunknál mást takar. S legfőképp a magunkkal szemben támasztott rettenetesen magas elvárások halmaza. Ami gyakorlatilag teljesíthetetlen.
S amíg azzal vagyunk elfoglalva, hogy megugorjuk a megugorhatatlant, addig pont nem lesz a lényegre időnk és energiánk. Hogy ott legyünk teljes figyelmünkkel, anyai ösztönünkkel és szívünkkel a gyerek jelenében.
Ez pont elég. A gyereknek és az anyának is. Az anyának, akinek, saját magát is meg kell tartania minden értelemben. A saját szükségleteire is figyelnie kell, hogy ne merüljenek le a tartalékai. Hogy testben és lélekben is ott legyen. A gyereknek és saját magának.
Hogy jó példát mutasson, pl. azzal kapcsolatban, hogy nemcsak a családról, hanem saját magáról is tud gondoskodni. Hogy nem áldozza fel magát mártírként a család oltárán, hogy nem akar tökéletesen mindent is megoldani, hanem tud akár gyenge lenni, hibázni vagy valamit nem tudni.
Mert elég az, hogy van, hogy szeret és hogy csak elég jó anya akar lenni.
Úton vagyunk, mint ahogy anyáink és nagyanyáink is úton voltak. S mi is legjobb tudásunk szerint készítjük gyermekeinket az útjukra.
Ölelés minden anyának. Nemcsak anyák napján. Hanem minden nap.
A SZERZŐ
Gyulai Krisztina – stresszmentor és selfness coach
Miért éppen selfness? Mert az minden, ami Te vagy, amikor testbe-lélekben-mentálisan jól vagy, tudatos vagy, jelen vagy.
Miért éppen stressz? Mert mindenkit érint, de csak kevesen tudják jól kezelni, pedig alap a jólléthez és egészséghez.
Miért éppen coach és mentor? Mert így tudok ott lenni Veled és megmutatni, hogy tudsz segíteni magadon. A kulcs Te vagy.
Itt tudhatsz meg többet rólam és a munkamódszeremről: https://egeszsegesharmonia.hu/
Cikkeim a Minimagon: Gyulai Kriszta
