Lányos anyaként sokat gondolkozom azon, mitől lesz valaki jónő?!
Attól, hogy jól néz ki, mindig tiptop, rendben van a sminkje és a legutóbbi outfitjét a színtanácsadás eredményének – ami egyébként baromi jó cucc és ez még csak nem is fizetett reklám hirdetés, szóval köszi, Love Your Colours Ági! – meg a testalkatának megfelelően, trendin, de mégis környezettudatosan választotta ki? Nyilván nem. De egy slampos, pattanásos, zsíros hajú, hullafáradt és agyonhajszolt – a.k.a kisgyerekes anya főállásban, influenzaszezon idején, menzesz előtt két nappal – nő nyilvánvalóan nem jónő.Törtető, vagy semmittevő?
Tapasztalataim alapján a világ nincs túlzottan oda azokért a nőkért, akik nem tök hülyék, van véleményük és még érvelni is tudnak.
Mindegy, hogy okos és magabiztos, mert akkor ugye nagyszájú, meg még k.rva is, mindegy, hogy alkalmazott, ne adj isten főállású anyaként érzi-e jól magát. Ugyis a férjének köszönhet mindent.
Se így, se úgy nem lehet tehát jónő, mert a jónő okos, vicces, harsány és bármikor bevethető, ha a férfi anyjának, főnökének, haragosának szívét kell meglágyítani. Egyéb esetekben pedig biodíszletként bájosan mosolyog és alátámasztja mindazt, amit éppen szükséges. De ügyel rá, hogy közben még véletlenül se zavarja meg a férfiak köreit!
Vajon a jó nőt a szexuális aktivitása és tapasztalatai teszik kívánatossá? Ugyan kérlek!
Ha zártan öltözködik – semmi dekoltázs, nuku szoknya -, akkor sótlan, élettelen, rosszabb esetekben …sztlan …csa. Ha kiteszi, amije van, szexi, esetleg volt egynél több partnere, az erkölcsi bizonyítványt azért nem igazán kellene neki kiadni, nem?!
Ha mindennek a tetejébe egyértelműen nemet mer és tud mondani dolgokra, amiket nem akar, ellenben elvárja, hogy ő is(!) megkapja, amire vágyik, erősen feltételezhető, hogy valójában egy control freak, parancsolgató luvnya az illető.
Jó, de akkor mi kell a jónőséghez?
Azt is észtevettem, hogy ha ötnél több érzelmet bírsz magadban azonosítani – pláne, ha azok közül egyik sem az éhség vagy a székelési inger-, ha képes vagy egyszerre több dolgot is érezni, ha egyszerre tudod látni a saját helyzetedet és a másikét, esetleg alkalmas vagy arra, hogy többször válts nézőpontot egy beszélgetés során, bajban vagy.
Mert hát a nő legyen csendes, rendes és empatikus, adjon teret, hallgasson meg másokat és vegye figyelembe, hogy… ja igen, mindent. Sőt, mindent is! (Tudom, borzalmas nyelvi fordulat, de hát olyan nagyon ide illik!)
Mert a jónőnél minden annyira idilli, annyira helyénvaló és tökéletes, hogy még Bree Van de Kamp is sírva fakadna a gyönyörűségtől – ha az nem mosná el a tökéletes sminkje tökéletes kontúrjait.
Akkor én most jónő vagyok, vagy nem?
Szóval, asszem, én nem vagyok jó nő. Nincsen tökéletes alakom, nem tudok keveset beszélni, állandóan rohanok, elfelejtek dolgokat, olykor szét vagyok esve, a mosott ruha halmokban várja, hogy odaérjek… Igyekszem ölelni, de nem mindig sikerül. Igyekszem kedves lenni, de néha csak a düh marad.
Ráadásul, képzeld el, minden hétfőn, amikor egy tonnányi stressz és vasárnap esti pakolászás után elindulok az oviba, őszintén hiszem, hogy ezúttal megnyerem a csatát. Hiszen van nálam fogkefe, váltás törölköző, ágynemű, gyümölcs, póló a táskába, alvósbizbaz, hajgumi… Aztán kiderül, hogy a WC-papírgurigát, papírzsepit, konzervdobozt és egyéb kutyafülét persze otthon hagytam. (Mit otthon hagytam! Egyáltalán, egyetlen kósza pillanatra eszembe se jutott!)
Lányos anyaként sokat gondolkozom azon, mitől lesz valaki jó nő?!
És azt hiszem, a válasz egyszerű: attól, amitől annak érzi magát! Attól, hogy igazi, hogy erős, hogy izzad és büdös, ha rohanni kell és gyönyörű, ha ragyogtatja őt a kedves – de persze közben tudja, érti és éli, hogy a ragyogás az övé.
Mert ha igazi vagy, a fény belőled jön és a tiéd. (Akkor is, ha te éppen nem látod.)
A SZERZŐ
Z. Kocsis Blanka vagyok, háromgyerekes mamikaze, szövegíró, nő, a Minimag Főszerkesztő helyettese.
Hosszú éveken át semmi másra nem vágytam, csak arra, hogy anya legyek. Aztán amikor az lettem, igencsak meglepődtem, hogy a grandiózus „anya vagyok” életérzés helyett inkább csak zavart éreztem. Hát hol a megígért babaillat, rózsaszín köd, teljes összeolvadás és belső béke, amire szerződtem?! Megdöbbenve vettem észre, hogy nekem nem megy az „aludj, amikor a baba alszik”, és egyáltalán nem tudok belelazulni az anya – mártásztyúárt – szexistennő szerepbe. Csak úsztam az árral – nem ritkán ráadásul az árral szemben.
Ma már három okos, ügyes, szép és – nekem – tökéletes kiskorú kevéssé tökéletes, gyakran bakizó és önleevésben világbajnok anyja vagyok, főállásban szövegíró vállalkozó. Néha elbízom magam, és kis korkülönbséges anyukaként azt képzelem, láttam már mindent, meg annak az ellenkezőjét is. Aztán jönnek a gyerekeim, és bebizonyítják, hogy már megint alábecsültem őket.
Szakmai tevékenységemről itt tudhattok meg többet:
Hatékony szövegírás vállalkozásodnak!
Cikkeim a Minimagon:
