A történetek aprópóját és kiinduló ötletét itt találod:
Vannak szavak, kifejezések, amiket képtelenség tévesztés nélkül kimondani. Ilyen a Moszkvics slusszkulcs, a „Mit sütsz kis szűcs?’ és az abszolút kedvenc a legeslegmegszentségteleníttethetetlenebbjeiteknek.
Emlékszem, amikor általános iskolába jártam, állandóan versenyeztünk az osztálytársaimmal, hogy ki tud hosszabb szót kitalálni és kimondani. Még a legfelsőbb fokban lévő szót is fokoztuk egy kis „leg” szóval, és kitaláltunk sokszor értelmetlen szavakat, csak, hogy a versenyt mi nyerjük. Ez volt az egyik szórakozásunk, de sok más hülyeséget is csináltunk akkoriban.
A másik emlékezetes, amikor énekórán a „Gábor Áron rézágyúja” kezdetű katonadal szövegét átírtuk a korszellemnek megfelelően, és bíztunk abban, hogy amikor előadjuk, az ének tanárunk szerint is olyan vicces lesz, mint ahogy mi elképzeltük. Sajnos csalatkoznunk kellett, a tanárnő nem volt vicces kedvében aznap (sem). Azt a keserű csalódottságot, amit éreztünk nem felejtem el sosem és azt sem, hogy azon az órán végig Paganinit hallgattunk lemezjátszóról.
Történelem órán Nofertitiről, az ókori egyiptomi királynéról tanultunk, délutánonként pedig kosárlabdáztunk az iskola tornatermében. Hétvégenként a Városligetben sétáltunk, léggömböt vettünk és vattacukrot ettünk, vagy elmentünk a Gellért-fürdőbe strandolni és a medenceparton napoztunk vagy dobókockáztunk.
Gyermekkoromban egy több, mint 100 éves, körgangos bérházban nőttem fel Budapest belvárosában. Amikor megszülettem Majakovszkij utcának hívták, mire leérettségiztem Király utca lett belőle. A közelben lévő November 7. térből újra Oktogon lett, a Lenin körútból Erzsébet körút és a Népköztársaság útjából ismét Andrássy út. Mi vagyunk az a nemzedék, akik – igaz még gyerekként – átélték a rendszerváltást, és a 90-es években lettünk fiatal kamaszok.
A fáradt, lassú hétvégeken azt figyeltem a folyosón ülve, ahogy a macskák kergetik a pillangókat az udvarban, rántott csirkét és epret ettem és készültem az érettségire. Tanulás közben ki-kiszöktem a konyhába, hogy a kredencből mindenféle finomságot csenjek, hogy kiszellőztessem kicsit a fejem. Nekem akkoriban ez volt a világmindenség, el sem tudtam képzelni, hogy máshol éljek. Ha gyerekkoromban egy tündért vagy egy varázsgömböt megkérdeztem volna, hogy vajon hol fogok élni, és ők azt jósolják, hogy nem Budapesten, biztos nem hittem volna el nekik. Az életem végül másképp alakult. A szerelem, ami óriási érzéseket váltott ki belőlem, mint egy hegyomlás, minden elképzelést megváltoztatott. A szerelem sok mindenre képessé teszi ez embert, még arra is, hogy mindent hátrahagyva egy másik városban kezdjen új életet.
Immáron 14 éve Pécs mellett, Kozármislenyben élek. Össze sem lehet hasonlítani a két közeget. Vidéken minden más. Azt hiszem itt kiegyensúlyozottabb, nyugodtabb életet élhetek, mint ha Pesten maradtam volna. A körgangos bérházat lecseréltem egy kisvárosi kertes házra, a rohanó, állandóan dugóban ülő életet egy „Mindenhova odaérek max. 10 perc alatt” életre. Úgy érzem végül az én tündérmesém jól alakult, elégedett lehetek az életemmel.
A végére egy olyan történettel készültem, ami valamelyest kapcsolódik a mai írásom elejéhez is. Biztos mással is előfordult már, hogy egy szótévesztés miatt vicces helyzetbe került élete során. Velem pár évvel ezelőtt megtörtént. Tortát rendeltem telefonon egy pécsi cukrászdából, előtte megnéztem a kínálatot a honlapukon, tehát konkrét elképzeléssel hívtam fel őket. Mindezek ellenére valamiért Trüffel torta helyett Tartüff tortát kértem. A vonal másik végén először nagy csend, majd zavarodottság hallatszott, de én továbbra is kötöttem az ebet a karóhoz, hogy, „Igen, igen, Tartüff tortát kérek!” Türelmesen végighallgattak, felvették a rendelésemet és elköszöntünk egymástól. Miután letettük a telefont, leesett a húsz filléres…. Te jó ég, mit rendeltem! Elég kínosan éreztem magam. Az esemény napján elmentem a rendelésért, és lesütött szemmel, szabadkozva kértem – most már helyesen – a Trüffel tortámat, a pultban pedig nagy nevetések közepette átadták, megbeszéltük, hogy tévesztettem, de persze ők tudták, hogy mit kérek, majd a végén együtt nevettünk. „Még egy hülye…!”, gondolhatták rólam, ezzel is gyarapítottam a statisztikájukat.
Bencze Noémi
Fotó: fotók.hu
Felhasznált szavak: eper, pillangó, Paganini, kosárlabda, Nofertiti, Tartüff, érettségi, tündér, medence, hegyomlás, kredenc, varázsgömb, dobókocka, gang, macska, vattacukor, katonadal, csirke, szerelem, statisztika, léggömb, honlap, világmindenség, türelem, legeslegmegszentségteleníttethetetlenebbjeiteknek
