Bábszínházba járni menő
Sok Okos Felnőtt – egytől-egyig régvolt gyerekek – úgy véli, bábszínházba járni gyerekdolog, s mint ilyen, nem elég komoly és fontos ahhoz, hogy érdemes legyen rá időt szánni. Csakhogy mi, a Legbelül Egy Kicsit Még Mindig Gyerekek tudjuk, hogy bábszínházba járni, elvarázsolódni, bevonódni, térdet csapkodósan sírva kacagni, együtt izgulni, játsztva tanulni, szájtátizva rácsodálkozni és érzelmektől túlcsordulni igenis menő. Nem véletlen, hogy amint megkaptuk a Kabóca Bábszínház meghívóját az idei Miniévad rendezvényről, már szedtük is a sátorfánkat, hogy újra magunkévá tegyük Veszprém városát. (Első látogatásunkról itt olvashatsz.) 3 nap, 11 előadás, 1 fantasztikus élmény – gondoltuk mi. És akkor még nem is tudtuk, hogy a valóság közelében sem vagyunk!
(Legközelebb a 32. Kabóciádé Családi Fesztiválra, amiről Andi főmufti, itt mesél bővebben.)
Miniévad, megacsodák
Miután három izgága kisiskolással megérkeztünk a Kabóca Bábszínház belvárosi látképpel koronázott székhelyére, azonnal megkezdődött a látni- és néznivaló. A vendégtérben kiállított örökmozgók, könyvespolcok és a sok-sok kisiskolás egyszerre adott muníciót elmélyüléshez és rosszalkodáshoz is. (Utóbbiról a szülői vasszigor letiltotta bájos csemetéimet. A.k.a a szúrós szemmel nézés és visszafojtott hangon sziszegés feketeöves nagymestere vagyok, ezt most már Veszprémben is mindenki tudja.)
Elsőként a Csillagbusz című előadást néztük meg, melynek szereplői mindannyian negyedik osztályosok. Mindegyiküknek megvan a maga furcsasága: Dorka szereti a fiús és a lányos dolgokat, imádja a csillagokat és a képzelet szárnyán szállva gyakran vigyáz csillaggyerekekre az Orion csillagkép segítségével. Peti focizik és titokban szerelmes Kittibe. Néha Kitti is focizik, de mindig szerelmes Petibe – nem is annyira titokban. Edina szépségszalont szeretne és szupersztárrá válni, de azért Petivel is kokettál kicsit… Leginkább azért, hogy Kittit bosszantsa vele.
A tanító néni jószándékú, de egy kissé talán szétszórt és túlságosan is leterhelt. Misi viszont… Más. Autista. Szereti a buszokat – főleg az Ikarus 260-at – és mindent tud róluk. De azt nem mindig érti például, hogy mi helyes és mi nem az. Azt meg végképp nem, hogy miért. Róluk és az ő súrlódásokkal teli mindennapjaikról, közös kalandjukról szól a Csillagbusz.
Amiért imádtuk ezt az előadást:
Felnőttbarát mesedarab: A szegény halász meg a túl sokra vágyó felesége
Minden szülő rémálma az a kultúrprogram, amit a gyerek élvez és amitől a szülő saját költségen, az igencsak kevéske szabadidejében önszántából kirándulhat a kénköves pokol hetedik bugyrába. Mert túl egyszerű, túl unalmas, túl egysíkú, túl ilyen-olyan, amolyan.
Na, A szegény halász, meg a túl sokra vágyó felesége más! Ebben az előadásban ugyanis a kreativitás, a szofisztikált felnőtt humor és a gyerekek magától kicsattanó kacagása úgy talál egymásra a kék nyári ég alatt, mintha mindig is összetartoztak volna.
A sokak által már ismert történet középpontjában az örökké elégedetlen, a kicsit becsülni képtelen Maaaargit – nem véletlenül írtam Besenyő Pista bácsi -féle tónusban, már ha lehet írni az ilyet – és az őt egyszerű szíve minden szerelmével remegő Jóska állnak, akik a balatoni aranyhalat kifogva nagyra vágynak. És meg is kapják, mégse becsülik semmire. A tantusz persze leesik, a tanulság is eljön, a boldogság kék madara pedig úgy száll tova, hogy meg sem érkezik igazán… És közben rengeteget nevetünk.
Markó-Valentyik Anna és Horváth Márk ugyanis erős színpadi jelenléttel, improvizatív – vagy legalábbis spontánnak tűnő – humorral, a nézőtérnek szóló pikírt odamondásokkal és megannyi felnőtteknek elrejtett kultúrmorzsával teszi lehetővé, hogy ki-ki a saját szintjén mulasson hatalmasat. Személyes kedvencemmé vált a sellő-jelenet és a darabot tarkító táncos-musicales betétek, melyekben Pressernek, Désnek és a Travolta-Thurman párosnak is jut néhány értékes másodperc. Soha rosszabb élményeket!
Még három érv a bábszínház mellett
Na jó, nincs értelme titkolni! A Minimag csapata végérvényesen belebondult a Kabóca Bábszínházba. Mentségünkre szóljon, nem véletlenül, hiszen a bábszínház könnyen megközelíthető, a közelben ingyenes és tágas parkolóhely található, a színházi miliőjében már csak a dolgozók kedvessége megkapóbb, az ügyfél- és nézőközpontú megközelítés pedig az épület és az élmény számos pontján visszaköszön.
Egyes kiskorúak szerint a mesekönyvek, mások szerint a kihelyezett játékok és a kert a legnagyobb tutiságok. Mások – aka én, az ún. felnőtt – pedig attól vannak elalélva, hogy a kabócások tényleg figyelnek az igényekre: a recepción ingyenes zajszűrős füllhallgatók, bájos mesekönyvek és mindig segítőkész szakemberek várják a betérőt.
Bónusz: Szeptembertől havonta három alkalommal felnőtt bábszínházi előadások is megtekinthetők!
