Az ünnepek a szülők számára általában nem a pihenésről, hanem a honnan hova logisztikájáról és a varázslatteremtés fullasztó terheiről szólnak. Öreg hiba, hiszen ideális esetben az év vége elmélyült figyelmet, egymásra és önmagunkra figyelést is hozhatna. És hogy kin múlik mindez? Rajtunk!
Mielőtt meglepnéd magad egy könyvvel, amit aztán sose olvasol el…
Figyelj, tökre megértem. Anyának vagy apának lenni azt jelenti, hogy te vagy a sor végén és igyekszel mindent megtenni azért, hogy a hálátlan, büdös kölkek, akik többszöri bemutatás után sem ismerik fel a szennyestartót, boldog-békés ünnepnek örüljenek.
Közben igyekszel figyelni a nagy- és keresztszülők, az osztályfőnökök és a kis barátok igényeire, a pénzügyeid egyensúlyban tartására, az ünnepi dekorációra, az évvégi zárás számaira meg egy csomó egyéb hülyeségre, ami miatt te valahogy folyton a fontossági lista végére kerülsz.
Én is ezt csináltam, mert azt hittem, ez a dolgom. Sőt, hogy őszinte legyek, nem is nagyon volt előttem más minta: ahogy a nagymamáim, úgy anyám is minden évben némán, emelt fővel halt bele az ünnepekbe.
És az első tíz évben én is. Néhány éve viszont már magamra is figyelek. Forró fürdők, hűvös borok, jó kötetek: az ünnep azé, aki várja. Márpedig én várom. És neked se ártana.
Mit olvass, ha idén végre énidőkre is bookolsz magadnak néhány órát? Ezeket!
Önfejlesztéshez: Hogyan éljünk harmóniában egy kamasszal
Egymillió dolláros kérdés, amit mindenki feltesz magának. (Bár tény, hogy a legtöbben az érzelmi érettség egy másik szintjén állva az „agyamra megy ez a büdös bunkó, aki a gyerekem” gondolatkörön járnak be egyre nagyobb íveket.) A választ azonban kevesen találják meg, pláne elsőre.
Polányi Viktória pszichológus kötete azonban segít, hogy azonnal és jól alkalmazható gyakorlatok segítségével keretezzük újra a mindennapokat. Vagy legalábbis megpróbálja. (Gyakorlati megvalósítás folyamatban, így arról teljes magabiztossággal még nem nyilatkozhatok.)
A könyv sajátossága, hogy az otthon egyes színtereit „bejárva” mutat rá a leggyakoribb elakadásokra és a lehetséges megoldási útvonalakra. Olyan konkrét, jól érthető, érzékletesen árnyalt és komplexitásukban is egyszerű javaslatokkal él, melyek kivitelezése nem igényel különösebb végzettséget, vagy felkészülést – szemléletváltást azonban igen.
Polányi célja ugyanis az, hogy lássuk és gyerekeinkkel is láttatni tudjuk, hogy a különbségek és konfliktusok mögött a szülő és a gyermek oldalán is a kapcsolódás vágya és a biztonságban, elfogadásban megélt szeretet igénye állnak.
„Légy jó otthona önmagadnak!” – mondja a kötet és én ajánlom ezt a könnyen feldolgozható, valós alternatívákat kínáló írást mindazoknak, akik kamasz(oka)t nevelvén lélekben napjában százszor érzik úgy, szívesen bedobnák a törölközőt. Üdv a klubban!
Tanuláshoz: QED - A megszilárdult fény
Ha szeretted az Agymenőket és a sorozat jelentős részében próbáltad megérteni mindazt, amiről Sheldon általában hadovál, esélyes, hogy a QED-kötetet is élvezni fogod. Írója ugyanis az Albert Einstein- és Nobel-díjas Richard Phillips Feynman, aki számos elvitathatatlan érdeme mellett többek között arról közismert, hogy érthetővé tette a kvantummechanikai matematikát és a kvantumelektrodinamikát a nagyközönség számára is.
Ha most felhúztad a szemöldököd, olvass tovább, jönnek a részletek!
A kötet foglalkozik a fotonok alapvető tulajdonságaival és elmagyarázza, hogyan lehet mérni annak valószínűségét, hogy a foton áthalad vagy visszaverődik egy fényvisszaverő üvegdarabon. Szó esik továbbá a fotonok terjedésének lehetséges útjairól és arról, hogyan írhatók le a szubatomi részecskék kölcsönhatásai.
A kötet elmagyarázza továbbá a kettős rés kísérlet, valamint a Feynman-gráf működését, illetve jelentőségét, ezzel pedig leegyszerűsíti és fogyaszthatóvá teszi a kvantumfizikai bonyolult tudományát. A szerző 1985-ös előadásain alapuló kiadvány épp ezért ma is nagyon aktuális, hiszen a benne foglalt tudásanyag elkísér minket a láthatatlan megismeréséhez.
Ha azt gondolod, hogy ez biztos baromi érdekes, de téged teljesen hidegen hagy, nézd meg ezt a videót és megérted majd, mitől olyan csodálatosan izgalmas a kvantumfizika!
Történelemimádóknak: Mr. Goebbels Jazz Band
A második világháború pusztítása ma már senki elől nem maradhat rejtve, a náci propaganda brutalitása mellett azonban kevésbé ismert annak abszurditása.
Egy ilyen furcsa, mai szemmel kevéssé érthető próbálkozás volt a nagyrészt zsidókból álló Charlie and His Orchestra jazz band létrehozása is, mely a Népi Felvilágosítási és Propaganda Minisztérium által támogatott módon jött létre.
A németek által kijelölt cél az volt, hogy a jazz band támogassa a nácik által kiépített Germany Calling rádióshow, valamint a britektől importált fasiszta, William Joyce, munkásságát úgy, hogy a rothadó nyugat igénytelen rigmusaiba csempészi a propaganda minél több elemét.
Kívülről és napjainkban mindez döbbenetesen abszurdnak és érthetetlenül bárgyúnak hat, akkoriban azonban komolyan hitték, hogy az átírt dalszövegek és a cenzúra valódi megoldást hozhat a náci nézetek terjesztése során.
Így fordulhatott elő, hogy miközben a minisztérium számos dolgozója erősen helytelenítette a konstrukciót, a zenészek pedig szó szerint az életükért játszottak Goebbels bandájában, a birodalmi jazz tombolt.
A propagandaminiszter által meghívott független svájci krónikás pedig anyagot gyűjtött egy propagandakötethez, melynek eredeti részletei Demian Lienhard saját kutatásaival és néhány fiktív részlettel együtt kiegészítve alkotják magát a Mr. Goebbels Jazz Band kötetet.
A kritikusok szerint a regény legerősebb tulajdonsága a humora, a zenei leírósága és a megdöbbentő történelmi pontossága, melynek következtében nem is olvassuk, hanem szó szerint megéljük és végigjárjuk a főszereplők életét. A kritikusok nem tévednek! – a történelmi tanulságokat pedig ki-ki levonhatja magának.
Z. Kocsis Blanka vagyok, nő, mamikaze, újságíró, meseszerző, szövegíró, vállalkozó, és három kiskorú dedikált mindenese.
Bevallom, ennek ellenére sem tudok eleget arról, hogyan is működik valójában ez a nagyszabású, sokszereplős valós idejű társasjáték – a.k.a élet -, de hiszem, hogy egymásra figyeléssel, hallgatással és beszéddel sokat tanulhatunk egymástól. Egymásról és önmagunkról. Próbálkozom, elesek, fejjel megyek a falnak, felállok, újra nekikezdek és így tovább, nap nap után. Tapasztalom, hogy a világ tele van érdekes emberekkel, izgalmas helyekkel, különleges témákkal és fantasztikus lehetőségekkel – nekünk pedig csak annyi a dolgunk, hogy észrevegyük őket. Jössz?!
