Az illúziód ára – avagy, hogyan ne tagadd meg önmagad
Vendégszerzőnk, Brigi írását olvashatjátok. Vannak olyan pillanatok az életben, amikor azt érzed, hogy nincs holnap. Amikor nem tudsz dönteni. Hiába mond bárki bármit, a legnagyobb segítő könyvek sem számítanak ilyenkor. Csak te vagy, a csend, és két út, amelyik közül egyik sem jó – de választanod kell.Amikor felőröl a döntésképtelenség, a kettősség, a belső vívódás, az egyik oldalon az érzések, a másikon a biztonság. A vágy, a szabadság, a játékosság szemben a kötelességgel, a közös múlttal, a közösen felépített élettel, megszokással és a felelősséggel. Amikor tudod, nincs jó döntés, tudod, hogy bárhogy döntesz, valamit elveszítesz, bármerre lépsz egyszerre lesz jó és rossz. A megszokás fala között lassan belül elnémulsz.
15 villámgyors vacsora – 30 perc alatt
Iratkozz fel, és azonnal küldjük a receptválogatást, amit a legválogatósabb gyerekek is szeretnek.
Plusz: hetente friss, minimagos sztorik, mi kellhet ennél több?!
És akkor váratlanul
Aztán bumm! Jön egy váratlan kapcsolódás, talán egy új ismeretség, talán egy régi barátság újraéledése, talán csak egy pillanat, amikor valaki igazán rád néz. Ahol önmagad lehetsz, ahol könnyedség van, szabadság, vágy, ahol nem kötelességből vagy jelen, ahol nem a “mit kell tennem” a meghatározó, hanem a tiszta érzelem es a vonzás. Ez a kapcsolódás tükröt tart eléd: mutatja, hogy ki voltál, mielőtt eltűntél a szerepeid mögött. És ez fáj a legjobban. Felismerni, mennyi időt töltöttél önmagad megtagadásával.
A belső harc
A félelem, hogy ha engedsz a vonzásnak elveszíted a biztonságot, ha viszont maradsz, elveszíted önmagad.
Lassú, fájdalmas belső vívódás, óriási belső harc. A kérdések a fejedben, hogy az élet vajon a kompromisszumok végtelen láncolata, vagy a tiszta, őszinte érzések követése? Folyamatosan dolgoznak a fékek: a felelősség, a múlt súlya, a másoknak tett ígéretek. A magadnak tett ígéretek.
És tudod, hogy bármelyik irányba lépsz, valamit el kell engedned. Nem az a kérdés, hogy lesz-e veszteség, hanem hogy melyiket tudod elviselni: a biztonságod elvesztését, vagy önmagad megtagadását.
A felismerés
De ez a döntés nem fekete-fehér. Nem lehet egyszerre mindent megtartani és veszteség nélkül továbblépni.
Önmagad megtagadása lassan szétmarja és megeszi a lelked, lassan nem marad más, csak egy üres árnyék abból, aki valaha voltál.
Aztán hirtelen felismered: a szabadság, a vágy, a játékosság nem puszta szeszély! Az életed lényege. Hogy ez a vonzás nem veszély, hanem iránytű. Hogy a kompromisszumok láncolata sosem adja meg, amire egy őszinte pillanat képes: amikor önmagad vagy, és nem kell szerepet játszanod.
Tudod, hogy a veszteség elkerülhetetlen. És már azt is tudod, hogy önmagad elvesztése a legnagyobb ár.
A fájdalom és önmagad megtalálása kéz a kézben jár
És a biztonság, amit görcsösen, félve őriztél… rájössz, hogy illúzió. Törékeny illúzió. Egy fal, amit magad köré építettél. Hogy ne kelljen szembenézni a vággyal, a valódi éneddel. De ez a fal megreped és összeomlik. Fáj. Az illúzió elvesztése fáj a legjobban.
Aztán szép lassan meglátod önmagad. A könnyedséget, hogy nem kell szerepet játszanod. A vágyat, ami élővé tesz. A játékosságot, ami visszahoz az életbe. Az örömöt, amire már nem is emlékeztél, milyen.
Rájössz, hogy a vágy, a játékosság, az öröm annak a jelei, hogy élsz.
Valóban élsz.
Szeretettel, Brigi
