December 24-én kinézel az ablakon és csalódottan felsóhajtasz, idén se lesz fehér karácsony:( De miért is annyira fontos ez a fehér dolog? A Karib-szigeteken is ünnepelnek karácsonyt, és ott nem búslakodnak a 28 fokos melegben.
A viktoriánus "marketing" hatása
A fehér karácsony mítosza elsősorban kulturális jelenség. A viktoriánus Anglia karácsonyi képeslapjai indították el az egészet: fehér táj, havazás, meleg kandallótűz.
Charles Dickens Karácsonyi éneke is hóval volt tele – pedig Londonban sem volt sokkal több esély a fehér karácsonyra akkoriban, mint most. De szép volt, romantikus, és az embereknek ez kellett.
Aztán jött Irving Berlin 1942-ben a White Christmas című dallal, ami a történelem leghallgatottabb ünnepi slágere lett. Hollywood pedig bebetonozta az élményt: minden karácsonyi filmben havazik New Yorkban, minden romantikus csókhoz kell a hópehely. A képlet működött.
Miért vágyik rá a lelkünk?
Pszichológiailag is van magyarázat: a hó a tisztaságot és az újrakezdést szimbolizálja. A fehér takaró mindent elfed, minden csendesebb és tisztább alatta. Plusz ott a gyerekkori varázs: a hóember, a szánkózás és a forró csoki rituáléja. Ezek az emlékek mélyen beleégtek a kollektív tudatunkba.
Tudtad? Wilson Bentley, a „Hópehely-ember” volt az első, aki bebizonyította, hogy nincs két egyforma kristály. Ha érdekel a megszállott kutató története, olvasd el cikkünket: Wilson Bentley: Az ember, aki rabul ejtette a hópelyheket.
Klímaváltozás vs. Ausztrál grillparti
A klímaváltozás persze közbeszólt: egyre kevesebb a fehér karácsony Közép-Európában. De ez nem jelenti azt, hogy az ünnep kevésbé lenne értékes. Ausztráliában például a strandon sütnek barbecue-t (vagy ahogy ők hívják: barbi-t) december 25-én. És tudod mit? Ők is boldogok.
A fehér karácsony szép, romantikus és jól mutat az Instagramon. De őszintén? Ami igazán számít, az nem az ablakon túli táj, hanem hogy kivel vagy bent a szobában. Azt se felejtsd el, hogy legalább 25-én reggel nem kell havat lapátolnod.
