Gondolj bele: hányszor néztél a telefonodra, várva egy választ, ami sosem érkezett meg? Vagy hányszor érezted úgy, hogy te vagy az egyetlen, aki programokat szervez, miközben a másik fél csak „beesik” a készbe – ha egyáltalán eljön? Az egyoldalú barátság olyan, mint egy teniszmeccs, ahol te folyamatosan ütöd a labdát, de a háló túloldaláról senki nem üti vissza. Ez a dinamika érzelmileg kimerítő lehet, és hosszú távon rombolja az önbecsülést (is). Nézzük meg mik azok a jelek, amik valószínűleg kiszúrják szinte a szemed, de kell egy kívülálló (mi), aki megmutatja.
A figyelmeztető jelek: Mikor válik a barátság teherré?
Az egyoldalú barátságokat néha könnyű kiszúrni, máskor viszont csak évek múltán döbbenünk rá az egyensúlyhiányra. A legnyilvánvalóbb jel a reciprocitás (kölcsönösség) hiánya a kommunikációban: mindig te írsz először, te kezdeményezed a hívásokat, és te próbálod fenntartani a kapcsolatot.
Ha abbahagynád az üzenetküldést, valószínűleg hónapokig (vagy örökre) csend támadna.
További intő jelek:
- Csak akkor keresnek, ha szükségük van valamire: Legyen szó érzelmi támogatásról („lelki szemetesláda” funkció), pénzről vagy szívességről, a barátod csak akkor bukkan fel, ha neki kell valami.
- Érzelmi munka egyenlőtlensége: Te mindig ott vagy, hogy meghallgasd a panaszaikat, de amikor neked lenne szükséged támogatásra, ők hirtelen „elfoglaltak” vagy érdektelenek.
- A beszélgetések róla szólnak: A barátod élete, problémái és sikerei állnak a középpontban, miközben alig mutat érdeklődést a te érzéseid vagy tapasztalataid iránt.
- Közömbösség vagy féltékenység: Míg egy egészséges barátságban a másik lelkesedik a sikereidért, az egyoldalú kapcsolatban gyakran közönyt vagy leplezett irigységet tapasztalsz
Miért ragadunk bele ezekbe a kapcsolatokba?
A pszichológusok szerint az ilyen dinamikák gyökerei gyakran a korai kötődési mintákban keresendők. Aki úgy nőtt fel, hogy szeretetet és figyelmet csak teljesítménnyel vagy mások kiszolgálásával kaphatott, az felnőttként is hajlamos lehet túlzottan sokat adni a barátságaiban, anélkül, hogy bármit kérne cserébe.
Ezt tetézi az úgynevezett érzelmi munka (emotional labor) egyenlőtlen eloszlása. Ez magában foglalja a hallgatást, a támogatást, a programok szervezését és a kapcsolat részleteinek fejben tartását. Ha csak te végzed ezt a munkát, a mentális terhelés előbb-utóbb nehezteléshez és kimerültséghez vezet.
A „Friendship Dip” és az életkori sajátosságok
Fontos megérteni, hogy nem minden egyensúlyhiány fakad toxicitásból. A kutatások leírják az úgynevezett „Friendship Dip” (Barátság-völgy) jelenségét, amely különösen a 30-as, 40-es és 50-es éveinkben sújt minket. Ebben az életszakaszban a munka, a gyereknevelés és az idősödő szülők gondozása annyi energiát felemészt, hogy a barátságok gyakran háttérbe szorulnak.
Sokszor láthatunk feszültséget a gyerekes és gyermekmentes barátok között is. Míg az egyik félnek van ideje és igénye a heti találkozókra, a másik éppen a „lövészárkokban” küzd a mindennapokkal, és örül, ha este 9-kor végre leülhet a kanapéra. Ilyenkor az „egyoldalúság” nem feltétlenül az érdeklődés hiánya, hanem a korlátozott kapacitás eredménye.
Stratégiák a megoldásra: Javítás vagy szakítás?
1. Indíts beszélgetést: Sokan nem is tudják, hogy egyoldalúnak érzékeled a kapcsolatot. Használj „én-üzeneteket” (pl. „Úgy érzem, mostanában én szervezek mindent, és jól esne, ha te is kezdeményeznél”), hogy elkerüld a vádaskodást
2. Kérj konkrét segítséget: Néha a barátoknak fogalmuk sincs, mire van szükséged, amíg meg nem mondod nekik.
3. Húzd meg a határaidat: Tanulj meg nemet mondani, ha úgy érzed, csak kihasználnak. Ne önts üres pohárból – ha neked nincs energiád, ne te legyél mások ingyen-terapeutája.
4. Az „Auditórium” technika: Képzeld el az életedet egy színpadként, ahol te vagy a főszereplő. Az embereket leültetheted az első sorba (közeli barátok), hátrébb mozgathatod őket (ismerősök), vagy megkérheted őket, hogy hagyják el az épületet. Ez a szemlélet segít felszabadítani az energiáidat azok számára, akik valóban megérdemlik.
Amikor eljön a búcsú ideje
Nem minden barátság szól egy életre. Ha a kommunikáció után sem történik változás, vagy ha a barátod csak a „mentes” időszakban keres, amikor neki kényelmes, ideje lehet elengedni a kezét.
Az elengedés lehet fokozatos is: egyszerűen hagyd, hogy a kapcsolat kifusson. Ne keress, ne szervezz, és figyeld meg, mi történik. Gyakran felszabadító érzés rájönni, hogy mennyi időd és energiád marad másokra, akik valóban értékelnek. Néha a legnagyobb szabadságot az jelenti, ha feladjuk azt az elvárást, hogy mindenki 100%-ban viszonozza a kedvességünket, és elfogadjuk az embereket olyannak, amilyenek – vagy továbblépünk.
A minőségi barátságok alapja a kölcsönös megbecsülés. Te is megérdemled, hogy olyan emberek vegyenek körül, akik nemcsak elfogadják a támogatásodat, hanem örömmel nyújtanak kezet akkor is, amikor neked van szükséged rá.
Felhasznált források:











