A színpad ajándéka
A színpadon estéről estére más szerepbe bújsz, hatalmas érzelmi amplitúdókat jársz be. Hogyan érkezel meg az előadások után, van valamilyen rituáléd, amivel visszatalálsz önmagadhoz?
Mahó Andrea: Különösebb rituálém nincs, úgy érzem, minden előadás feltölt. Amikor látom, hogy a nézők jól érzik magukat, élvezik az előadást, abból egy csodálatos, oda-vissza működő energiacsere születik. Ez a boldogság és öröm nem múlik el, ahogy hazaérek, otthon is hosszan velem marad még ez az érzés. Hiszem, hogy ez az egyik legszebb ajándék a hivatásunkban.
Megérkezni a jelenbe – a negyvenes évek belső békéje
Sok nő tart a negyvenes éveitől, te viszont valósággal sugárzol. Mit jelent számodra ez a korszak? Több benne az elfogadás és a belső szabadság, mint a húszas éveidben volt?
Mahó Andrea: Az idő múlásával természetes módon érik és bölcsebb lesz az ember. A negyvenes éveim egy sokkal mélyebb elfogadást hoztak el az életembe; megengedőbb és türelmesebb vagyok önmagammal és a környezetemmel is. Ez a fajta belső megnyugvás végtelenül jó érzés, hiszen már nincs bennem az a kényszer, hogy mindenáron bizonyítsak.
Milyen tanácsot adnál a mai 40 feletti nőknek, akik talán épp most keresik új céljaikat vagy saját hangjukat a világban?
Mahó Andrea: Azt, hogy ha belső késztetést éreznek a változásra, vágjanak bele bátran. Sosem késő, hisz sosem tudhatjuk előre, hogy az életünk melyik szakaszában lépünk rá arra az útra, amely valóban a miénk, ami igazán kiteljesedést hoz. Meg kell tanulnunk elengedni a belső görcsöket, még ha ezt a gyakorlatban nehéz is. Magamon is tapasztalom: ha valami nagy akarással párosul, az nem működik. Az élettől a legszebb ajándékokat mindig akkor kapjuk meg, amikor képesek vagyunk rábízni magunkat a sorsra.
Útjelzők és sorsszerű találkozások
A darabjaidban gyakran játszol nagy, életre szóló szerelmeket. A magánéletedben mi az a legfontosabb érték, amit egy párkapcsolatban kerestél? Hiszel a sorsszerű találkozásokban?
Mahó Andrea: A párommal kilenc éve élünk boldog szövetségben. Számomra a legfőbb érték a valódi összetartozás, a biztonság, hogy egy irányba tartunk, szorosan fogjuk egymás kezét a nehezebb időkben is. Ha vannak is vitáink, azok előrevivő módon simulnak el.
A sorsszerűségben abszolút hiszek, számtalan kulcsfontosságú pillanat volt a pályámon. Ilyen volt, amikor megláttam a felhívást Az operaház fantomja válogatására; felhívtam a színházat, elmentem a meghallgatásra, és engem választottak ki Christine szerepére. Vagy amikor az iskola befejezése után, kezdőként jelentkeztem a Győri Nemzeti Színházba, ahol pont akkor mutatták be a Nyomorultakat, és rengeteg fiatal énekest kerestek.
Önazonosság, kompromisszumok nélkül
Mi az a tulajdonságod, amit fiatalon talán hibának hittél, de mára a legnagyobb erősségednek tartasz? Mi az, amire ma már nemet mondasz, hogy megvédd a belső békédet?
Mahó Andrea: Kislányként rendkívül visszahúzódó voltam, nem igazán tudtam kiállni magamért. Ha valami nem tetszett, akkor is elvégeztem a feladatot, mert meg akartam felelni az elvárásoknak. Sokáig elvállaltam olyan felkéréseket is, amelyeket nem éreztem a sajátomnak.
Idővel azonban elfáradtam ebben a folyamatos önfeladásban. Jó néhány éve tudatosan meghúztam a határaimat: ma már finoman, de határozottan hangot adok annak, ha valami nem komfortos számomra, még olyan helyzetekben is, ahol korábban tartottam volna mások véleményétől.
Nem vagyok hajlandó fájó, belső kompromisszumokat kötni. Ha valami nem a terveim szerint alakul a mindennapokban, azt elfogadom.
Végtelen hála – a legszebb hivatás, az anyaság
Sokan tudják, hogy az anyaság neked egy tudatosan várt, mély vágyad volt. 2020-ban született meg a kislányod, Rózika. Milyen érzés volt az a pillanat, amikor az álomképből valóság lett, és először a karjaidban tarthattad őt? Mit tanít neked a mindennapokban?
Mahó Andrea: Pontosan olyan elementáris és csodálatos érzés volt, mint amilyennek a várakozás évei alatt elképzeltem. Amikor először magamhoz ölelhettem a kislányomat, végtelen hálát éreztem, és ez a köszönet a mai napig ott van bennem.
Rózika már hatéves, hamarosan iskolás lesz, de amikor reggelente ébresztem, vagy napközben ránézek, mindig elönt a melegség: ő az, akire mindig is vártam. Teljesen magamat látom benne; pontosan olyan örökmozgó, megállíthatatlan kislány, amilyen én voltam gyerekkoromban, csak ő egy sokkal szabadabb, lazább egyéniség, és a mindennapokban erre a könnyedségre, belső szabadságra tanít engem is.
Te egy érett, önazonos korszakodban váltál édesanyává 40 felett. Érzed ennek az előnyét?
Mahó Andrea: Mindenképpen előnynek tartom. Mire Rózi megérkezett az életembe, szakmai szempontból már mindent letettem az asztalra, amit elterveztem, így semmiféle hiányérzet vagy szakmai bizonyítási kényszer nem volt bennem.
Ez persze nem jelenti azt, hogy ne vágynék új, izgalmas feladatokra, de már nincsenek bennem görcsös elvárások. Ez a belső szabadság a színpadi létemre is előnyösen hatott:
Új utakon: a történetmesélés és az őszinte beszélgetések ereje
A közönség jelenleg a Madách Színházban a Mary Poppins előadásban láthat, mindeközben az Orfeum színpadán Kovács Gábor operaénekessel közös, Movie Night című filmzenei estetek is népszerű, és az Éj eleganciája produkciót is nagyon kedvelik. De hogyan jött az életedbe az Utazók podcast?
Mahó Andrea: Szerettem volna a közönségnek egy másik oldalamat is megmutatni, és kipróbálni magam ebben a szerepben is. Inspiráló érzés őszintén beszélgetni, érdekes embereket, élettörténeteket megismerni. A műsorral szeretnék valami valódi és értékes dolgot átadni. Olyan izgalmas, mély gondolkodású emberekkel beszélgethetek a stúdióban, mint például Náray Tamás vagy Caramel. Ezek a tartalmas találkozások lelkileg engem is folyamatosan építenek.
Művészet és anyaság – hogyan fér meg egymás mellett ez a két, teljes embert kívánó szerep az életedben?
Mahó Andrea: Úgy érzem, nem kell egyensúlyoznom, egy természetes körforgás ez, amelyben a két életterületem gyönyörűen táplálja egymást. A színpadi sikerekből nyert energia feltölt az anyasághoz, az otthon melegét és békéjét pedig estéről estére magammal viszem a reflektorfénybe.
Mahó Andrea
Jászai Mari-, eMeRTon- és Artisjus-díjas színművésznő, énekesnő, szinkronszínésznőJászai Mari-, eMeRTon- és Artisjus-díjas színművésznő, énekesnő, szinkronszínésznő. Christine, Belle, Mary Poppins — a Madách Színház művésznője ikonikus szerepek sorát formálta meg. Az Utazók podcast házigazdája, 2023-ban a Disney 100 koncert egyetlen magyar női énekese.









